Szándékomban állt mindenféle mély gondolatokat irkálni az előző bejegyzésemhez kapcsolódóan, mert kommentben nem akartam reagálni, ésszerűbbnek gondoltam egy újabb post lehetőségét. Aztán tegnap mikor belekezdtem volna végre, közbejött valami más. Ma meg abszolúte nincs kedvem filozofálgatni. Tökéletesen jóllakottan, teázva ülök itt, ügyfelek sem zaklatnak. Valójában némi alváshoz lenne leginkább kedvem. Teli hassal az a legjobb. De ez most nem fog összejönni. Munka hatig, utána valami csajbulira vagyok hivatalos, majd később koncert. Mindezek örömére ismételten szoknyában feszítek majd az este folyamán. :) Pörgősben méghozzá.
Az előbb járt nálunk két megrendelő (akik valójában együtt jöttek), és teljesen levettem őket a lábukról az elbűvölő stílusommal és segítőkészségemmel. Mert olyan kis helyesnek tűntek, ezért gondoltam, igazán megérdemelnek tőlem ennyit. De értékelték. Merthogy hozzánk egyéként az ügyfelek nem szoktak személyesen bejönni megrendelést leadni. Velük meg foglalkoztam vagy félórát legalább. Magyaráztam, mutogattam, segítettem nekik szolgáltatást választani meg ilyesmi.
Amúgy halott a mai nap ügyfelek szempontjából, ami valójában nagyon is jó dolog, mert például lehet végre blogot írni, senki nem zaklat, nem telefonál ( "de én miért nem tudok fellépni a tárhelyemre, mondjamegazonnal!", meg "töröljekiderögtön azt a spamet, mert nem működik a levelezésem").
Tegnap meg Levi miután beleolvasott a blogomba, közölte, így lazán ,hogy "neked szükséged lenne egy agymosásra". Hát, nem bátor fiú?!
Előző este ismét voltunk spinningelni Yngával és ez a mostani alkalom nekem túlzottan nem esett jól. Nem azért mert megerőltető volt, hanem éppen azért, mert nem. Más alkalmakkor még a legutolsó pórusomból is folyik az izzadság az óra végére, most meg... Semmi, szó szerint semmi. Lagymatag volt nagyon az egész, egyáltalán nem jó zenékkel. Mert új edzőnénihez mentünk be, biztosan ezér'. Egyébként Mátéhoz járunk, aki Ynga régi ismerőse, nála például majd leájultunk kedden a bringáról, rendesen meghajtotta a csoportot (15 perces kiállás, nem semmi, vagy csak tíz perc lett volna, már nem tudom, de rettenetesen nehéz volt kibírni, de végig a leendő csinos fenekem lebegett a szemem előtt). Máté jó számokat is szokott összeválogatni egy-egy órára. Rammsteint, Guns N' Rosest és egyéb finomságokat.
Más órákon meg Gálné Emőhöz megyünk be, aki tuti, hogy fiatalabb mint én, de már -né. A múltkor röhögtünk is egy sort a nevén, hogy milyen hülyén hangzik az már, hogy "gálnéemő"". Tiszta tutajos a csaj, széles vállakkal, fatörzshöz hasonlító combokkal (halálos lehet a szorítása azoknak a comboknak is) és izmos, de ugyanakkor nagy fenékkel. És Emő legfőbb tulajdonsága az, hogy üvölt. Érteni nem érted, csak hallod. Hogy mit, azt csak az első sorban tekerők tudhatják. Vagy még ők sem. Mert a múltkor például késve érkeztünk meg edzésre és már csak elöl volt számunkra hely. Emő üvölt, én nem értem. Körülbelül ennyi jött le belőle: "...a...a....ö!"
Csak a felfelé tartott tenyeréből asszociáltam arra, hogy ez esetleg "marad fönt lehet". És valóban, az volt.
Amíg holnap nem jelentkezem, addig hallgassatok Annihilatort, mert az egy jó zene. Nekem is épp ez szól a fülemben. :)
Holnap meg bevonszolom magam az irodába délre, lebonyolítok hatig kábé három telefont, elintézek öt emailt, meg megnézek néhány filmet idebent. Mert megtehetem. Esetleg még egy üveg bort is felbontok a nap folyamán, ki tudja?! Ja, szívesen látok mindenkit, aki meglátogatna, holnap déltől hatig tartok fogadóórát. :)
Anyámmal folytatott beszélgetéseim időtartama a héten, ez egyébként egyetlen darab telefonhívásra korlátozódott, melyet az előbb bonyolítottunk le: 59 másodperc. Mert nem érdeklem. Nem újdonság. Csak SZAR.
