christaylor

Mi az, hogy James T. Kirk kapitány meghal? Ezt mégis hogyan képzelték? Pedig muszáj volt elhinnem, amit láttam, mikor tegnap, a végre megszerzett Star Trek mozifilmek közül pont azt a részt kezdtem el nézni, amelyikben megtörtént. Tényleg nagy rajongó vagyok, de inkább a sorozatot követtem eddig nyomon, a filmekből összesen hármat láttanm csupán, de most megkerült az összes, na mondom, lássuk elsőként azt, amelyikben először tűnnek fel az új generáció tagjai. Ez meg azzal kezdődik, hogy a régiek leköszönnek. De ezt akkor sem értem.... Valóban nagyon nemes gesztus Kirk-öt úgy búcsúztatni, hogy a csillagok közt leli halálát, ahol a  fél életét is töltötte, de egy ilyen legendás szeményt elég gáz volt ötpercnyi szereplés után elintézni. Ráadásul miért is kellett meghalnia? Miért nem volt elég, ahogy a filmben is hangsúlyozták, csak egyszerűen visszavonulnia?

Tökre örültem, hogy "jáj, de jó! jó kis estém lesz", aztán tessék, öt perc után enyhe sokkot kaptam a történtektől.

Ez legalább akkora érzelmi megterhelés volt számomra, mint mikor kiderült, hogy Poirot meghal. Merthogy őt is nagyon szeretem, igaz inkább a karakterét, mint az eseteit. Persze, tudja az olvasó, hogy ő is csak egy ember, már nem is olyan fiatal, legalább hatvanéves, de az valahogy sosem jutott eszembe, hogy meg is halhat. Aztán egyszer, mikorra már jó sok megoldott esetét olvastam,r ábukkantam egy, addig ismeretlen példányra, ami a Függöny címet viseli hivatalosan (az én példányomnak viszont Lemegy a fügöny vagy valami ilyesmi volt a címe). Ebben már rém öreg mind Poirot, mind Hastings kapitány is, meg betegek is, de nem sejtettem akkor sem a végét. Pedig az utolsó mondatban Agatha Christie megöli. Meghal, egyedül és magányosan. Én meg annyira szerettem ugye, hogy egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet, pedig hát ő is halandó. Megsirattam, de azóta kísért ez a gondolat, hogy jobban örültem volna, ha sosem olvasom el az utolsó történetét és nem tudom meg, hogy meghal.

És ugyanezt éreztem most Kirk kapitánynál is, mert szerintem jobb lett volna életben hagyni és úgy emlékezni rá, mint aki ott van valahol a Földön, békésen, láblógatva tölti nyugdíjas napjait, de bármikor bevethetik és a tanácsát kérhetik, ha úgy adódik.

Nyáron jön a mozikba az új Batman-film, a csodálatos Christian-nel, de azért említsük meg szegény Heath Ledger- Jokert is (akire azért kíváncsi vagyok gonoszként, mert eddig mindig hősszerelmest, kedves fiút játszott).

De még ennél is hamarabb, még ebben a hónapban jönjönjönjön! az Indiana Jones negyedik része. Egyben azért reménykedem, nem is, kettőben, egyszer, hogy legalább párat meghagynak a régi szinkronhangokból és kétszer, hogy ha nem is lesz annyira nagyon jó, mint az előző részek, de azért lesz annyira jó, hogy megmaradjon bennem a film

Ha valaki netán hozzájutna, akkor legyen szíves jutassa el hozzám a Vasembert, mert bár Robert Downey Jr. az egyik filmes isten szerintem és jónéhány szerepben láttam már, de elképzelni sem mertem volna, hogy valaha képregényhőst fog megformálni. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok rá, másrészt Robertet mindenképp látnom kell, továbbá ahol csak olvastam kritikát a filmről, agyondicsérték (a filmet is meg RD Jr.-t is).

Ja és a Múmiának lesz harmadik része is, ami szintén érdekelne majd, nekem mondjuk személy szerint tetszett az előző kettő is, bár féltem tőlük, mert igenis félelmetesek.

Múlt héten volt a filmbuzin egy bejegyzés, amiben feltették a százmilliós nagy kérdést, amin én valamilyen okból kifolyólag épp előző héten gondolkodtam, viszont nem találtam rá választ. Szóval, a kedvenc filmre voltak kíváncsiak, de tényleg csak egyetlenegyre. Meglepett, hogy mennyien tudnak csak egyet kiválasztani a sokból, ugyanis mostanra 818 hozzászólás érkezett a posthoz. Egy darabig olvasgattam őket, hááát, vegyes. Voltak köztük régebbi filmek, kultfilmek, témát illetően mindenféle akadt.

Én, ha megnyúznak sem tudok egyet (de még kettőt sem) kiválasztani. Valamikor a blogírásom hajnalán volt egy postom, ami a kedvenc filmekről szólt, ez az. Néhány filmmel azóta még kiegészült, ebbe a bejegyzésbe már nem akartam belepiszkálni, így a lista nem teljes.

Viszont Csibike is kapott a minap, ’sorold fel a kedvenc hat filmedet ’ kérdést és bár ő nem továbbította senkinek, én azért önszorgalomból csináltam egy kis házit.

Azért hatot még mindig könnyebb kiválasztani, mint egyet, három film nálam egyből helyet szerzett a listán, kettőn gondolkodtam, egy helyet (bár ez lehet, hogy szabályellenes, de nem érdekel) pedig fenntartok állandó változóként. Egyszerűen nem tudok dönteni….

Úgyhogy:

Drágán add az életed! (szerintem az egyik legjobb akciófilm, ami valaha készült. Kábé százszor láttam, egy időben betéve tudtam a szövegét is. Ráadásul számomra Alan Rickman az egyik legjobb gonosz a film eddigi történetében).

A király visszatér (hm, untam a könyvet, oldalakat lapoztam át elolvasás nélkül. Azon filmek egyike, amelyre azt mondtam, hogy ebben az esetben jobban tetszett a film, mint a könyv. Az előző két részt kevésbé szerettem, nem is láttam azokat annyiszor, mint ezt. Gyönyörű látvány, fantáziavilág, meg igazából nekem a mondanivalója is nagyon tetszik, a bátorság, barátság, merészség és ahogy mindez megjelenik a filmvásznon…..).

Dirty dancing (nem nyálas, egyáltalán nem. Bár, szintén sokszor láttam, de mai napig úgy vagyok vele, hogy bárhányszor is ismétlik a tévében én mindig ott vagyok a képernyő előtt. Egyszerűen nem lehet megunni. Imádom a zenéjét, a Top 20-as listámon ott van a Hungry eyes meg a záródal is).

Chaplin (nagyon régen láttam először, még az Hbo-s korszak kezdetén, engem sok minden lenyűgözött benne. Többek közt Robert Downey Jr. játéka. Eszméletlen jó volt, erőteljes (és a mocsok Akadémia mégsem neki adta az Oscart 1992-ben, hanem Anthony Hopkinsnak A bárányok hallgatnakért. Ónemmondod, hogy már ennyi idős az a film is! Jó, mondjuk erős mezőny volt, mert akkor jelölték Al Pacinót is az Egy asszony illatáért.). Egy nagyon szép, élvezhető történet, hihetetlen gazdag életet tár elénk a film.

Égigérő fű (magyar és gyerekfilm. Kismilliószor láttam és szerencsére évente legalább egyszer leadja a királyi tévé valamelyik csatornája. Nekem ez olyan alap és mindig sírok rajta, mikor Rajz János a végén meghatódik, mert gyepet kap a bérház udvarára. És senki sem tudja úgy mondani, hogy „az a szééép ződ gyep.”

És akkor marad a hatodik, kihasználatlan hely.

Egyébként pedig, ha minden jól megy, akkor holnapra meglesz pár film (nem árulom el milyen úton-módon, mert csak. De a fél ország így szerez filmet, én csak újabban), amikre régóta vágyom. Úgyhogy most nagyon-nagyon örülök a Star Trek összes részének, szigorúan csak mozifilmekről van szó, a Félelem és reszketés Las Vegasban-nak (hát, ideje lesz már megnézni) és a Legenda vagyoknak (évelején adtak a mozikban és bár kicsit horroros, de a jobbfajtából).

Megjegyzés: váltottam betűstílust, szerintem ez sokkal jobb, mint az eddigi. Illetve egy freeblogos valaki nem tudja véletlenül, hogyan kell kiiktatni a címet a bejegyzésből?! Nem akarok ezzel tovább kínlódni.

Az alábbiakhoz szükség volt a legpontosabb születési dátumomra, értve ezalatt az órát és a percet is meg Melis segítségére, akinek van otthon olyan számítógépes programja, amivel egyetemeken is dolgoznak meg különféle horoszkópkészítők is használják és megállapítják belőle az ember személyiségét. Aztán ma délután ráért és az msnen keresztül megtudtam a következőeket. Kezdte a programmal, aztán kerített valahonnan egy nagyon okos könyvet, amelyik ezzel foglalkozik és megkapott végül engem. Azért mondom így, mert egy az egyben rólam szólnak azok a dolgok, amiket átküldött. Kismillió horoszkópos könyvet olvastam már, mert érdekel, a napiban azonban nem hiszek, az hülyeség, de amikor az egyes csillagjegyekről van szó részletesebben, az más. Azok azért egy kicsit mélyebben foglalkoznak a jegyekkel, kutatnak, nemcsak odalöknek egy mondatot, hogy "ma foglalkozzon pénzügyekkel". Találkoztam már okos jellemzésekkel, de most Melis könyve mindenen túltesz. Nincs olyan szava, ami ne lenne igaz, szóval úgy olvassátok a jellemzésem, hogy ez tényleg én vagyok (persze, ez nem jelenti azt, hogy bárki megismerne általa). Melis meg csak sorolta és sorolta a dolgokat, már többször is azt hittem, hogy vége hamarosan, de nem, mert még mindig volt ott rólam valami.

Mesél olyanokat, amiket már megállapítottam magamról, de mond olyanokat is, amiket én is ilyenféleképpen gondoltam, csak mostanáig nem tudtam megfogalmazni.

Jó, hát akkor lássuk! Egyébként Szűz vagyok, Skorpió aszcendenssel és 1979. szeptember 18-án születtem, délelőtt 10:50-kor. Ez az első rész a program segítségével készült. Dőlt betűkkel, zárójelben a saját gondolataim. :)

"Zárkózott típus. Rendkívül szélsőséges, vagy mindent, vagy semmit. A középutat csak időskorára ismeri meg. (de azt is valószínűleg csak azért, mert tudom, hogy a szélsőséges hozzáállás nem helyes. mert ugye a dolgok nem feketék vagy fehérek csak, hanem színesek is. egyenlőre nehezem megy...). Belső feszültségeit veleszületett intelligenciájával igen jól titkolja. (hát ja, inkább belül szenvedek, persze, akadnak alkalmak, amikor már azért kívülről is láthatóak a jelek). Egyébként is titkolózó természetű, ha nem akar valamit elárulni, egy vallatóember sem szedi ki belőle. Mindig a nehezebb utat választja, nem azért, hogy mások előtt villogjon, hanem saját magának bizonyít. Gyakran fejjel megy a falnak. (ó, hát igen, nem mindig gondolkozom, csak teszem, amit akkor és ott jónak látok. máskor viszont meg pont az ellenkezője, túl sok időt fordítok valaminek a megmagyarázására, ahelyett, hogy csak megtenném. figyeled itt is a szélsőségességet? ;)) Nem bosszúálló, de "fehér ember nem felejt..." -képes kivárni, ha kell éveket. (igen, és fel is emlegetem azidő alatt a sérelmeimet). Diplomatikus, fegyelmezett. Magától és másoktól sokat követel. (valahogy úgy, hogy amennyit én adok, annyit kapni is szeretnék. baráttól, szerelemtől, bárkitől. holott tudom, hogy nem mindenki tudja ugyanolyan mértékben viszonozni az én érzelmeimet). Semmit sem tud úgy csinálni, hogy meg ne kérdezze, hogy : miért. (hajaj, de igaz. muszáj tudnom, hogy miért). Nagy fájdalomtűrő képességgel rendelkezik. A Nap helyzete miatt aprólékosabb, kritikusabb."

Na és most jön az, amit a könyv segítségével állapítottak meg rólam, tényleg csak dicsérni tudom, nagyon jó kis könyv lehet.

- ha kevés az önbizalmad, akkor belső konfliktus keletkezhet, (pontosan. ilyenkor szoktam beszélgetni magammal, hogy mi mindenre is vagyok képes, aztán sikeresen bebeszélem magamnak azt is, hogy ez lehet, hogy így van, de nem vagyok elég jó),

- vezetői adottság és jó szervezőkészség jellemző rád,

- érzelmeid erősek, képzeleted gazdag, intuíciód kiváló (a fantáziám az határtalan),

- keresed az igazságot,

- kell neked valaki, akire hallgatsz, és ez az ember kordában tud tartani (erre is rájöttem már rég, kell mellém valaki, aki irányít, de legalábbis terelget vagy biztat, netán irányt mutat),

- jószívűséggel és kedvességgel gazdagítja a személyiséget, barátságosabbá, oldottabbá teszi az egyént. általában jótékony bőkezűség jelentkezik: nem sajnálod az energiádat és a pénzedet a rászorulók támogatására,

- kritikusan értékeled a helyzetek vagy a probléma valamennyi oldalát,

- nagyfokú józanság, gyakorlatias megközelítés,

- annyira elmerülhetsz a részletekben, hogy nehezen látod át az egészet,

- viszont több helyütt is javasolja, hogy sportoljak, mert magas a feszültségi szintem (az, hogy spinningre jártam meg előtte edzeni is, rengeteget segített. valóban sokat oldott rajtam egy-egy óra),

- kritikai érzéked magad ellen fordíthatod, ami önbizalomhiányt válthat ki (kicsit hasonló az első megjegyzéshez, elsősorban magammal szemben vagyok a legkritikusabb. hát ez többnyire nem túl jó dolgokat szül),

-kiváló értelmi képességek (most ez így lehet, hogy nagyképűen hangzik, de ez így van. a visszajelzések szerint meg még igazam is van),

- nehezen tudsz kikapcsolódni (nehezen oldódom fel igazából. nem véletlenül iszom annyit egy-egy este alkalmával. mellesleg utálok mindenféle alkoholt és csak azért élek velük, mert ellazítanak),

- a lehető legnagyobb változatosságra van szükséged a munkádban, hogy hivatásnak érezd (pontosan. a monoton, unalmas munkákba bele is halok. azokban nincs semmi izgalmas. én, mint ember vagy a tudásom nem szükségeltetik hozzájuk. volt már szerencsém ilyet végezni),

- a parner felé szerelem, természetes vonzerő és megértés sugárzik, a barátok és munkatársak iránt pedig empátia (na, oszt' mégsem kell egyik férfinek sem. vagy csak tőlem nem),

- jó kommunikációs képesség (az megvan, csak, mint mondtam nem megy az úgy hiphop),

- egészséges mértékű szkepticizmus (hát ja, mindenről van saját véleményem),

- romantikus, gyengéd és idealisztikus a szerelemben,

- magányosan nem tudod kiteljesíteni képességeidet (nem is. ezt is már említettem, kell mellém valaki, aki eltereli a hülyeségeimről a figyelmemet és esetleg biztosít arról, hogy jó vagyok valamiben),

- időt szakítassz mások problémáinak meghallgatására (de amin sokan csodálkoznak az az, hogy engem érdekelnek is mások dolgai, nemcsak udvariasságból kérdezek meg hallgatok, hanem mert kíváncsi vagyok),

- a taktika és a diplomáciai érzék mindennapos, csakúgy, mint a szépség és a kényelmes életstílus imádata (igen, szoktam taktikázni, az élet majd minden területén. muszáj. ha nem szükséges, inkább nem veszekszem, inkább a diplomatikusabb megoldások felé hajlok. nagyon szeretem a szépet és a kényelmet),

- szereted a pénzt (sosem tagadtam. kell. bizonyos dolgokhoz szükséges. nekem örömet szerezne, ha sok pénzem lenne, mert rengeteg dolgot tudnék általa megvalósítani),

- csak akkor vagy elégedett, ha érzelmileg kötődsz a munkádhoz,

- erőteljesen befolyásol a szerelmi és a szexuális élet,

- jó szerető vagy (megtehetném, hogy ide most nem írok semmit, de nem. :) inkább némi szerénységgel csak annyit mondok, hogy panasz még nem volt rám),

- családalapítási igényed is van (hogyne lenne?! mert tudom, hogy rettentő jó anya leszek),

- különösen erős nemi ösztön nagy intenzitással nyilvánul meg,

- nagyon fontos neked a szexuális beteljesedés (és ennyi mindent írt rólam meg a szexről a könyv. komolyan),

- a program bikát, skorpiót, vagy mérleget ajánl társnak (a bika stimmel, a skorpiókat nagyon kedvelem, mérleghez még nem volt szerencsém),

- nyughatatlanság,

- akkor nő meg az önbizalmad, ha van melletted valaki stabil,

- ha másutt mutatkozik kreatív tehetség, az esetleg elsorvad, mert az egyénnek nincs meg a kellő önbizalma, hogy kifejezze képességeit, (és tényleg. ezt már gyerekkoromban elcseszték....),

- a személyiségedből meríthetsz (és azt hogyan?).

Na, a logolt bejegyzésekből sajnos nem tudtam másképp kimásolni a rám jellemzőeket, csak ilyen módon. Ráadásul nem lehet sem méretet, sem színt, sem betűtípust változtatni rajtuk. Úgyhogy most marad ez a szemrontó nagyság, néhol narancssárgában (a többi mondatot nagyon agyafúrt módszerrel végül sikerült átvarázsolnom feketévé, azt a egyet nem, megmakacsolta magát).

Hát mindezekből nekem annyi jött át, hogy egy pszichológus jól járna velem, ha terápiás kezelésre fizetnék be hozzá, továbbá szerintem elég jó ember vagyok és ha férfi lennék, akkor érdekelné egy ilyen nő. :)

Vagy két hete éppen szokásos szombati, ebéd utáni pihenésemet töltöttem vízszintes helyzetben (puha, meleg pléd, halkan szóló tévé, ahogy kell), amikor megtörtént. Még csak a bóbiskolás fázisában voltam, így amikor észrevételeztem, hogy nekem nem tetsző műsor megy éppen a tévében, átkapcsoltam máshova (mert nem mindegy, mit hallok aközben, hogy éppen pihenek, pölö Forma-1-et ne!). Kilyukadtam a Vh1-on, amiben még csalódnom nem kellett és pont akkor került az utamba, amikor a hétvégi témát reklámozták. Mert itt úgy van, hogy minden szombat-vasárnapnak van egy tematikája és annak jegyében adják le aztán a számokat. Hát én amikor megláttam, hogy boybandes napoknak nézek elébe, egyből kipattant a szemem, mit nekem jóleső ebéd utáni pihengetés, rögvest kiugrottam az ágyból és letelepedtem a képernyő elé. Onnantól kezdve csak a szükséges dolgok elintézésekor álltam fel. Sosem tagadtam, most sem fogom, nekem is volt meglehetősen sok olyan korszakom, amikor fiúbandákat hallgattam, nem is keveset. Ez a hétvége egyfajta nosztalgia volt és nagyon örültem neki. Mondjuk, hozzátenném, hogy a fiúcsapatok mellett mindig jelen voltak más stílusú zenék, előadók is (tudom, tudom, ez most mentegetőzésnek hat. hát na, ez van)

Úgyhogy talán érdemes lenne áttekinteni őket, nyilván csak azokat, akik az én életemben is jelentős szerepet töltöttek be. Fogok számokat is linkelni, nem kötelező meghallgatni, de úgy próbaképp ajánlanám, összehasonlítani vagy valami! És mivel nehezen tudnék csak egy számot kiválasztani az egyes zenekaroktól, ezért úgy gondolom, hogy igazságosabb, ha kettőt keresek mindenkitől. Próbálom az egykor kedvenceimet megtalálni. Illetve az időrendet megtartani, nem tudom mennyire sikerül majd.

Akkor elsőnek a New Kids On The Block. Jómagam, tőlük kezdve használnám a fiúbanda elnevezést. Legjobb lenne, ha előbb defíniálnánk is, hogy mit takar ez a kifejezés az én olvasatomban. Végy néhány fiút, minél több, annál jobb, mert akkor legalább minden leendő rajongó megtalálhatja köztük az ízlésének megfelelő férfit,l ehetőleg fiatalokat, többé-kevésbé jóképűeket, legyen köztük olyan, aki tud énekelni, legyen olyan, aki nagyon jól táncol, nem baj, ha akad köztük egy renitens (az ő jelenléte reklámfogásokra tökéletes) és adj nekik egy dalt, amellyel elindulhatnak a popzene rögös útjain (általában a klasszikus értelemben vett fiúbandák mind popban nyomultak).

Hát az NKOTB-ről (mert temészetesen volt rövidítésük) sok mindent nem tudok írni, mivel én akkor még kisebb voltam, mindössze tízéves, mikor ők 1989-ben sikereik csúcsán voltak, így kiestem a szórásból. Nem ragasztottam ki róluk posztert sem a szobámba, a dalaikat sem nagyon ismertem. A tagok nevét eltudtam sorolni, de ennyi. Most így annyi jutott eszembe róluk, hogy volt egy Jordan, egy Jonathan meg Donnie Wahlberg, akivel kapcsolatban sokkal jobban érdekel, hogy bazi nagy zenei karrier után jó pár évet kihagyva képes volt visszatérni a filmvászonra mérsékelt sikerrel ugyan, de csak összehozta. A maradék két tag nevére nem is emlékszem, az egyik meglehetőst hasolított Travoltára.

Miközben némi infót keresgéltem róluk, az a hír került a szemem elé, hogy nagy valószínűséggel ők is összeállnak majd idén. A visszatérő Take That sikereit látván azt mondom, hogy simán megérné nekik. Itt lehet róluk többet megtudni, illetve a két szám tőlük, amik azt mondom, hogy egész jók voltak. Tonight és You got it (the right stuff).

Na, itt egy törés következett, ami konkrétan arra vonatkozik, hogy míg 13-14 évesen az iskolában mindenki más Take That-et hallgatott, engem nem érdekeltek és inkább az East 17 felé húzott a szívem. Ekkor kezdtem el az éppen aktuális szívszerelmeim albumait is begyűjteni, természetesen ekkortájt még csak kazettán és szintén természetesen, de ebben az időben még csak másolt formában, lévén, hogy még zsebpénzt is csak minimálisat kaptam (éppen arra elegendőt, hogy üres TDK-kazikat vegyek és másolhassak). Az East 17-ben volt két srác, Terry meg John, akik nemhogy énekelni nem tudtak, de még csak jól sem néztek ki. Így aztán maradtak nekem ketten, hogy választhassak helyes pasit. Ez gondolom egyértelmű, hogy mindegyik együttesben volt egy, akiért különösen rajongtam. Először Brian tetszett, a főénekes, de aztán láttam róla egyszer egy képet, amin nagyon alacsony volt és innentől kezdve már Tonyt szerettem (neki volt egyedül haja is ráadásul). Szerintem nagyon jól sikerült a Pet Shop Boys-os West and girls feldolgozás, de most inkább az imádott It's alrightomat hallgatjuk meg (nyolcadikban a sulidiszkóban ez volt a legnagyobb sláger, emlékszem), illetve még emellett a Gabrielle-lel közös felvételüket, az If you ever, ami meg szerintem annyira jó, hogy még manapság is ugyancsak megállná a helyét.

Aztán egyik pillanatról áttértem a Take That-re, tehát nem kell megijedni, nekem sem maradtak ki, csak valamivel később kezdtem velük az ismerkedést. Rögtön kiszúrtam magamnak Markot, mert olyan édes, kisfiús volt, ő lett a kedvenc. Szintén másolt kazetták tömkelege. Itt már azért kicsit többen akadtak a fiúk között, akik énekelni is tudtak, az már más kérdés, hogy erre mennyire kaptak lehetőséget. A vezető énekes Gary volt, neki eleinte nem is mutogatták a testét sem, mert néhány kilós súlyfelesleggel kellett előbb megküzdenie. Aztán egyszercsak már feltűnt a klipekben a felsőteste, először diszkréten takarva egy kigombolt inggel, később már anélkül.

Robbie Williams élete legjobb döntése volt, hogy szólóban folytatta, csak összejött neki a tuti, nem?

A visszatérésüket illetően meg annyit, hogy kockázatos volt, de a rajongókra mindig lehet számítani, aztán bár, már csak négyen vannak, sőt olykor csak hárman lépnek fel, de mégis teltház meg sikongató lánytömegek előtt. A számaik kicsit (jóval) érettebbek lettek, de a Csillagpor egyik betétdala tanúsítja, hogy azért még tudnak.

Az ajánlott dalok tőlük a Back for good, amit beválasztottak a világ ötven legjobb dala közé, amivel azért vitatkoznék, mert oké, hogy valóban jó szám, de azért talán nem ennyire, hogy ne találtak volna száz másik jobbat. A másik dal pedig az én egyik kedvencem, az It only takes a minute. Ez utóbbi még a korai időkből származik.

És most következik egy olyan fiúbanda, akik minden bizonnyal nem lettek világhírűek, de azért Európában elég ismertek voltak, legalábbis addig, míg működtek. Még mindig kazettás korszakomat éltem, viszont mostanra lett valamivel több zsebpénzem is, így aztán az albumaikat már eredetiben vehettem meg. Meghallgatandó számok a You know, némi karácsonyi hangulattal és a Babe (mert akkor még szerettem az ilyen lírai, csöpögős nótákat).

A Caught in the Act-ről van szó, akik Hollandiában álltak őssze, persze angolul énekeltek és az én életemben az első olyan banda, ahol már minden tag hozzájut ahhoz, hogy megmutassa, hogy van hangja. Sajnálatos módon a fő-fő énekes pont az együttes legrondább pasija, éppen ebből kifolyólag őt mutogatják a legtöbbet egy-egy szám közben. A leghelyesebb pedig az, aki a Babet elkezdi énekelni. Nem túl hosszú életűek, de amíg voltak, nagyon szerettem őket. :)

Innentől kezdve pedig egymásba csúsznak a fiúbandák, egyszerre szeretek többet is, felváltva hallgatom őket. Alakul ez amiatt így, hogy a kilencvenes évek közepe nagyon termékeny időszaknak számít a boybandek létrehozásának szempontjából

Holnap folytatom majd, szerintem mára elég ennyi. Feldolgozni a tényt, hogy bizony, valaha ilyesmire is vetemedtem, ez sem egyszerű. Aztán majd holnap tovább sokkolok. Hogy ne érjen senkit meglepetés, folytatjuk a Backstreet Boys-szal, a Boyzone-nal, a Five-val, az N' Sync-kel, a Westlife-fal és a Blue-val. Ígérem ők lesznek az utolsók is egyben, másokról magam sem tudok.

Imádom ezt a számot, én valójában a kilencvenes évekbeli feldolgozását ismertem meg először és szerettem bele. Aztán persze kiderült, hogy van eredetije is és mások is legalább annyira kedvelik, mint én, mert számtalanszor feldolgozták már. Ezért ez most egy összehasonlítós bejegyzés lesz. Nem kell az összes változatot meghallgatni, de érdemes!

Air Supply: All out of love (az eredeti, ami szerintem fantasztikusan jól sikerült, pláne, hogy legalább harminc évvel ezelőtti szám)

Westlife + Delta Goodrem: All out of love (ez egy nagyon jól sikerült változat, szépen szól)

John Barrowman: All out of love (hiába a sok szép nőből álló zenekar, mit sem számít, mert elég lagymatag az előadás. ez ennél sokkal szenvedélyesebb dal ám, hogy így lehetne előadni. ez tetszik a legkevésbé)

Declan Galbraith: All out of love (ez egy tizenöt évess srác, nem tudom kiféle-miféle, tény, hogy hallatszik a hangján, hogy gyerek még, de mennyire nagyon jó, hihetetlen!)

Andru Donalds: All out of love (az első, amit hallottam. a szívem csücske azóta is. gyönyörű, komolyan.)

Továbbá tegnap délután befontam két My little pony sörényét és farkát, felolvastam a Márti balesete című könyvet (persze, minden szereplő más hangot kapott, de még így is kismiska voltam Andi anyu mellett, aki ezután a Vadkaland című mesével következett és százszorta jobban adta elő, igaz, neki van már gyakorlata benne), eljátszottam a nagypapát meg a postást is az emberes játékban (mert náluk van külön emberes meg állatos játék, nem mindegy kik a főszereplők) és meglestük a kukásokat a függöny mögül (Ábel húzta a kisszékét az ablakhoz, ordítva, hogy "Ku!", gondoltam, ha oda felmászik még baja lesz, ezért felvettem. Basszus, 12 kiló, azt hittem megszakadok, míg tartottam öt percig. Ja, meg szereltem autót is, játékszerszámokkal, a kerékcserével nem volt gond, egész ügyesen ment.

És itt egy kép Teóról, Bea barátnőm készítette kedd este, bár telefonos kép, így nem a legjobb minőség, de az enyém. Épp kapaszkodik az akvárium szélén, de én ott vagyok, hogy megakadályozzam a kijutását.

Továbbá:

- tegnap gyönyörűségesen szép és jó idő volt, öröm volt kimenni az utcára.

- de mielőtt kiléptem volna az utcára, Ati lakótárs jóvoltából megtudtam végre mi az a sárga túró, sőt mindjárt meg is kóstolhattam.

- az első ember, akivel összefutottam kint, a házunktól öt méterre, Ádám volt kolléga (ő előbb távozott a cégtől, mint én), úgy megörültünk egymásnak, hogy fülig ért a szánk köszönéskor. Kár, hogy nem tudtam vele megállni beszélgetni, mert időre mentem.

- eljutottam odáig, hogy kedvenc Bobi kutyám már akár egy csettintésemre is a lábaimnál hever. Odáig van értem. :)

Az első rossz húzásuk velem szemben az volt, amikor közölték, hogy májustól jelentenek be, ám mégsem tették. Elég bizarr módon derült erre is fény. Áprilistól dolgoztam náluk, májust beszéltünk meg véglegesítésnek,ám júliusban végre feleszméltem, hogy amúgy tényleg megtörtént-e dolog, mivel azidáig több szót nem is ejtettünk róla. Szóval, július végén járhattunk, mikor felvettem az egyik telefont és a vonal végén közölték, hogy a könyvelőtől hívnak minket és fog nálunk dolgozni egy lány, augusztustól, bizonyos Szabó Krisztina, akinek még nincs leadva  az adószáma, márpedig ezt pótoljuk hamarost, mert különben a bejelentés ugrott. Ilyeneket is csak az élet produkálhat, hogy pont én veszem fel és pont azt a telefont, amelyik velem kapcsolatos. Mondanom se kell, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam, azt már meg sem említettem a nőnek, hogy én vagyok az a bizonyos és már több, mint három hónapja ott dolgozom. Mikor rákérdeztem rögvest ezután a  cégvezetőnél a dologra, egy laza "Ja. Elfelejtettem!"-mel elintézte az egészet.

Február negyedikén, mikor közölték, hogy nem tartanak igényt a továbbiakban a munkámra, többször is kihangsúlyozták, hogy de azért tudjam, hogy itt még március ötig bejelentenek, tehát ezt majd máshol is jelezzem, ha addig akadna valami munkám. A papírokért és a felmondási időre kapott fizetésemért a fent említett időpontban jöhetek. Azon a napon a kezembe is adták azokat, én nem néztem át semmit, gondoltam, miért ne lennének rendben?! Hat nappal később elvándoroltam a munkaügyi központba, hogy az álláskeresési segélyemet intézzem, mert bár még március volt csupán, de fene tudja mennyi az átfutási ideje ezeknek az ügyeknek, nekem meg jó lenne, ha már áprilistól utalnák az összeget. Ügyintézés gyors, pontos, precíz volt, meg is lepődtem, nem erre emlékeztem fiatalabb éveimből. Kedves nő elkéri a munkáltatótól kapott papírjaimat, majd rögtön kérdezi is, ahogy megfogja a paksamétát, hogy tb-kiskönyv az nincs itt? Mondom neki, hogy ha nincs azok közt, akkor nem is kaptam meg. Jelzi, hogy arra márpedig szükség lesz, majd kérjem el. Rendben, elkérem. Számolgatja nekem a napokat, hogy vajon jogosult vagyok-e a ledolgozott napok számát tekintve segélyre (az kaphatja meg három hónapon keresztül, akinek az elmúllt négy évben 200 nap folyamatos munkaviszonya volt. Na most, az egy dolog, hogy x éve dolgozom folyamatosan, viszont ciki, nem ciki, de nekem ez volt az első bejelentett munkahelyem.Tehát hiába mondom azt, hogy 21 éves korom óta rendszeresen dolgoztam , ha az mit sem számít, bejelentés nélkül.). Ügyintéző közli, hogy hát ez nem túl jó, mert öt nap híjján van meg a 200 napom. Mondom, hogy az lehetetlen, mivel augusztustól márciusig az még több is. Még jó, hogy minden papíromra február 11. van írva, ugye. Nem az amiről eredetileg szó volt. Javaslat, hogy próbáljam meg javíttatni a dátumot, addig is beregisztrál. Belementem. Rögtön utána megyek be volt céghez, senki illetékes nincs bent, megbízom az egyik csajt, hogy említse már meg nekik, hogy tébé kiskönyv meg dátum átírása helyesre.

Csaj felhív öt nap múlva, hogy a könyvelőt nem lehet elérni (azért ez is elég érdekes, mert mi a francot csinál?). Egy hétre rá, hogy jeleztem odabent  a problémám, felhívnak végre, hogy a könyvelő azt mondta, hogy nem lehet dátumot módosítani, csak ha nyolc napon belül jelzem azt. Most már megbüntetnék a céget. Tébé kiskönyvről szó sem esik, az meg, hogy a február 11-hez képest eleve egy hónapra kaptam meg csak a papírokat, tehát hogyan és mikor is jelezhettem volna nemtetszésemet, ez már senkit sem érdekel.

Komoly gondolkodás, elhatározás, hogy akkor én most bemegyek volt céghez és amennyire tőlem telik, az asztalra verek, hogy na, tessen intézkedni márpedig. Egy hétig húztam ezt a dolgot, mert amúgy nagyon távol áll tőlem az ilyesmi és nem akaródzott megtennem azt, hogy agresszív legyek, főleg mert nem tudom, mennyire menne. Apám javasolta, hogy ha muszáj, akkor legyek esetleg erélyesebb (említsem meg az apehot, ha nem túl együttműködőek).

Tegnap végre összeszedtem magam, kifejezetten a tulajdonossal beszéltem meg időpontot, nem akartam, hogy az ügyvezető igazgató is ott legyen, neki köszönhetem ugyanis a kirúgásomat. Hát bent volt, sőt, bár én köszöntem neki, ő már nem fogadta azt. Ugyanakkor, mikor tulajjal félrevonultunk beszélni, azért bentmaradt volna, de jeleztem finoman, hogy nem kívánom a jelenlétét. Rendesen meg is sértődött. (Most hogy őszinte legyek, ki a faszt érdekel az ő szájhúzogatása jelen esetben? Nem akarom, hogy bent legyen, kész.).

Előadom nagyon részletesen, felvázolva a helyzetet, türelmesen, nem bunkón, nem is agresszívan. Zsolti, úgy tűnik érti a problémám, mintha némi együttműködést is vélnék felfedezni, legalábbis a hajlamot arra, hogy ne maradjak már ebben a helyzetben és a segítségemre legyen. Bólogat, hogy hát ez a dátumelírás tényleg gáz, nem jó ez így.

Tettem neki egy ajánlatot, ami szerintem a legegyszerűbb és a legtisztább mindkét fél számára, miszerint nekem úgy is megfelel, ha nem javítják az iratokat, de akkor a legtisztességesebb részükről, ha kifizetik azt a három hónapot, amitől miattuk elesek. Ami egyébként nem egy nagy összeg, de nekem sokat jelentene, mindegy, hogy egyszerre vagy ugyanúgy, ahogy a segélyt kapnám, háromszorra elosztva adják ide.

Na most, ha nem érdekli vagy eleve elutasítja, hogy én ezt hogy képzelem, akkor szerintem ezt jelezte volna bárki, de ő még arra is rákérdezett, hogy mennyi lenne. Aztán mondta, hogy bár a ő tulajdonos, de ezt meg kell beszélnie az ügyvezetővel is, mert mégis csak pénzről van szó. Bementem addig a lányokhoz fecserészni. Nemsokára Zsolti visszatér, hogy megkérdezze, hogy regisztráltattam-e már magam a munkaügyi központban. Mondom, hogy persze. Közli, hogy az baj és nem kellett volna, mert akkor még most megtudták volna valahogy oldani. (Tessék, ebből is azt hozzák ki, hogy az én hibám.). Elmegy, konzultál, visszajön, hogy nem tehetnek semmit, dátumváltozatatás nem jöhet szóba, pénzt nem fizetnek. Azt állítja, hogy szerinte korrektek voltak, hogy adtak még egy hónapnyi pénzt (te hülye! a felmondási időre jár az a pénz, kötelező volt kifizetned!). De akkor már kezdett ideges lenni, vitatkozott velem és csak kitartott amellett, hogy nem kapok semmit. És akkor olyat mondott, amitől majdnem elküldtem az anyukájába, pedig szerintem az egyik legutolsó dolog valakinek az anyukáját szidni. Közlöm, hogy ez márpedig így nem lesz jó és sajnos, ennek részemről nem itt lesz a befejezése. És akkor azt mondja "Akkor el kellene menned dolgozni és lesz pénzed!" De ne támadjam meg, ugye? Biztos azért ülök itthon a seggemen, depressziósan, mert annyira jó, mi?

Történtek elmesélése apámnak, mondja, hogy majd akkor ő intézkedik. Elment a könyvelőhöz ma, ottjárta után 10 perccel hív engem az ügyvezető igazgató, hogy én ne fenyegessem őket meg különben is hülye vagyok, mert miért regisztráltattam magam munkanélküliként és ez is az én hibám. És február 29-ig jelentettek be (aha, persze, akkor miért van a papírokon február 11. és nekem miért hazudtatok március 5-öt?). Továbbá már korábban elakartak küldeni, csak nem találtak senkit a helyemre. (ez hogy jön a tárgyhoz, nem erről vitázunk.). De majd valamit még megpróbál intézni és este felhív. Ez volt ma egykor, azóta nem is hallottam felőle.

Mint kiderült, apám a könyvelővel azt beszélte, hogy munkaügyi bíróság lesz a dolgból, mert ez így nem korrekt, amit műveltek, továbbá hol a tébé- kiskönyvem, amiről senki nem tud semmit. Könyvelőnél nincs, más nem látta. Munkáltatónak kötelessége kiadni, ha ez nem történik meg, súlyos bírságot kell fizetniük.

Tudom, hogy nagyon hosszan írtam le, de rövidebben félő volt, hogy esetleg nem lesz érthető. Hát a jó nénikéjükkel basszanak ki (bocsánatbocsánat!), ne velem. Most kifejezetten elszánt vagyok. Ez általában akkor van így, ha nagyon biztos vagyok az igazamban. Ez most az a helyzet.  Ó, nagyon remélem, hogy jó vége lesz.

Az előbb ment el Bea barátnőm és el sem hiszem, hogy majd háromhavi fáradozás után végre összehoztuk ezt a találkozót is. Mert az email meg a telefon mégsem ugyanaz. De ma végre megtörtént, eljött, igaz csak egy röpke másfél órára, aminek a végére rendesen be is rekedtem, annyit beszéltem tudniillik, ha rövid időre is, de itt volt. Esküszöm, hiányzott már a társasága. De annyit dolgozik meg ráadásul képtelen időpontokban, plusz iskolába is jár, aztán így kicsit nehéz volt szabad napot találnia. Kaptam ajándék vörösbort (hogy tudja mi kell nekem!) meg végrevégre! hozott öngyújtókat. Mert hoszteszkedik is olykor és nagyon hiperszuper gyújtókat kap, de mostanáig hiába kértem, nekem nem adott, mert azt mondta mindig, hogy inkább az kapjon, aki cigizik is. De most mindjárt kettőt is kaptam, szentjánosbogászínűt.

Úgyhogy most nagyon faszán elégedett vagyok. Bírnám, ha nem is minden nap, de legalább kétnaponta történnének ilyen apróságok, amik, bár lehet, hogy látszatra kis dolgok, de marhára tudok nekik örülni. Aztán majd holnap felkelek és megint visszazuhanok a szokásos apátiámba. Eh. 

Csak kitöltöm már itt a helyet, ha mással nem, hát zenével legalább!

Anita Ward: Ring my bell

Colbie Caillat: Bubbly (nekem ettől a számtól mindig olyan nagyon kirobbanóan jókedvem lesz)

Igen, néhány napja elhatároztam, hogy nagyon erős leszek és véghez viszem, amit elgondoltam.

Mostanáig egészen jól is haladtam a dologgal és bár nem egészen voltam meggyőződve arról, hogy jó-e az nekem, amit művelek, de csakazértis. Már majdnem kezdtem büszke lenni magamra, hogy megtettem azt, amiről azt gondoltam, hogy jaj de nehéz lesz. Persze, tényleg az, de muszáj. De hogy a sors (?) közbeszóljon, mert miért is lenne olyan egyszerű valamit elintézni úgy, ahogyan én szeretném, mit olvasok az előbb Myreille-nél? Idézet Feldmár András új könyvéből:

"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha azért nem bántalak, mert nem tudlak bántani, az nem jelenti azt, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben bántalak, akkor mégsem. Akkor bántalak. A bántás szerintem nem lehet szeretet."

"...hogy jól bánjunk egymással, attól függ, hogy ne felejtsük el, hogy a másik hihetetlenül más. Végtelenül más, mint én vagyok."

"A szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem abban, aki szeret. Hogyha én úgy szeretlek téged, ahogyan én akarlak szeretni, az teher lehet neked. Azért mondom, hogy meg kell ismerni, akit szeretek, mert úgy kell szeretnem, ahogy a másik akarja, hogy szeressem. Különben én mondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, miközben te titokban arra vársz, hogy meghaljak."

A gond az, hogy minden sorával mélységesen egyetértek, ha viszont ez így van, akkor fel kellene hagynom azzal, amit éppen cselekszik. Viszont akkor meg nem változna semmi sem, márpedig erre lenne most a legnagyobb szükség. Tényleg csak magamnak bonyolítom az életem, színigaz.

Lassan kifogyok majd a normálisabb bejegyzéscímekből, viszonylag már az összes értelmesebbet elhasználtam, lásd "ismét filmes, a változatosság kedvéért filmes", ésatöbbi. Ha már minden veszni látszik, akkor majd visszatérek a számozásra, azt hiszem. Lesz filmes 1., meg filmes 26. is.

De most még sikerült egyet kitalálnom. :)

Nos, rettentő sok filmet láttam az elmúlt időszakban is, szívesebben csinálnék már valami mást, állandó filmnézés helyett. És most mondjuk nem az olvasásra gondoltam.

Mai filmjeink a következőek lesznek:

Golyózápor, Showgirls, Amerikai szépség, Transformers, Rocky Balboa, Veszedelmes viszonyok.

És akkor az első a sorban a Golyózápor, ami akkora nagy csalódás volt, hogy nagyon. Méghozzá a legkellemesebbik fajtából. Igazi, fekete humorú akcióvígjáték. Tényleg sokat röhögtem rajta, folyamatosan. Pedig ott volt az, hogy a maga 86 percével nem fog a kedvemre tenni (már tudjuk ugye, a szabályt, hogy másfél óránál rövidebb filmben ne bízz!). De nem, annyira tetszett, hogy bekerült a Sporttolvajok mellé a sorba, ami mostanáig az első és egyetlen olyan másfél óránál rövidebb film volt, ami még szórakoztatott is. Clive Owen és Monica Bellucci viccesek voltak. Izgultam és nevettem egyszerre. Továbbá meztelenkedtek is a filmben és kénytelen voltam egy ponton elgondolkodni azon, hogy azok vajon Monica saját keblei-e? Merthogy akkorák voltak.

Showgirls: nagyon sok évvel ezelőttről csak annyi ragadt meg a filmből az agyamban, hogy a főszereplőnőnek nagyon béna neve van, Nomi. Nem tudok különösebben jókat mondani a filmról. Igazából nem értem, miért olyan nagy szám. Vagy miért tartották valaha annak. Azért, mert legálisan meztelenkednek benne egy csomót? Ati lakótárs, mikor felajánlottam neki, hogy nézze majd meg, csak annyit mondott, hogy akkor inkább megnéz valami rendes pornót, mint ezt. Bár van benne leszbikus szál is, de a száját- soha -összezárni -nem- tudó Gina Gershon sokkal hitelesebbet alakít a Fülledtségben, itt elég lagymatag. Elizabeth Berkley még csak nem is szép Nomiként, az egy dolog, hogy jó a teste van, de kérdem én, vajon megérte-e neki egy film nyolcvan százalékát végigpucérkodni?Azóta ugyanis semmi emlékezeteset nem alakított. Továbbá azt sem értettem, hogy miért derült ki róla a film végén, hogy nem az, akinek valójában mondja magát, ha aztán meg az új információval senki semmihez nem kezd? Hát tényleg inkább valami pornó, mint ez mégegyszer.

Amerikai szépség: biztosan velem van a baj, de annyi sok kultfilmet nem vagyok képes értékelni. Kevin Spacey-t imádom, istenien játszik, a srác, Ricky meg nagyon jól néz ki. De mi a film lényege? Vagy ez is az én hibám, hogy valami értelmet próbálok meglátni benne, holott lehet, hogy nem is kellene keresni semmi ilyesmit? Egyébként ajánlom megnézni, mert érdekes film amúgy.

Transformers: erre is várnom kellett persze, míg eljut hozzám, de én már igazán nem izgatom magam ilyeneken, hogy valamit moziban szeretnék megnézni. Bár jó lenne akkor látni, amikor műsoron van, de ha másképp nem megy, hát kivárom a soromat, aztán úgysem kell sok idő neki és meglesz a film itthon is. Így volt ez a Transformers-szel is. Tudni kell, hogy sem nekem, sem az öcsémnek nem volt, mert nem vettek nekünk. Bezzeg az unokatesóinknak, így aztán, ha összejöttünk, ezekkel játszottunk (meg bevettük a G.I. Joe-kat is). Igazából én nem szerettem a fiúk játékait, nem érdekeltek, de azért mégis megdobogtatta a szívemet kicsit, mikor kiderült, hogy filmet készítenek, transzformerszest. Hűű, nekem nagyon tetszett, az a helyzet. Jó két és fél órás mozi, de nem unatkoztam cseppet sem. Követhető, izgalmas, végig szuper zenével.

A szokásos két dolog zavart csak: miért megint az amerikaiak mentik meg a Földet a pusztulástól? És hogy van az, hogy a gonoszak megint lerombolnak egy egész várost mindenestül harc közben, de ez egyáltalán nem foglalkoztat senkit sem?

Rocky Balboa: az előző öt részből mindössze másfelet láttam, de az összes megtekintése nem volt alapfeltétele az utolsó rész megnézésének. Különben is, Rocky történetét mindenki ismeri, kívül-belül, nem szükséges megnézni minden részt. Ajánlatos, de nem kötelező. A kritikusok nem fanyalogtak, mikor a mozikba került ez a befejező rész, sőt, lelkesedtek, hogy meglepően jó és élvezetes. Nem hallgattam az ösztöneimre, miszerint kritikus véleményére soha nem adunk és ha azt mondják valamire, hogy jó, akkor annak is az ellenkezőjét vesszük, éppen ezért nagyon megörültem, mikor megkaptam a filmet. Rocky a harminc évvel ezelőtti kalapját hordja, eteti a teknőseit, van egy kis étterme és a múltban él. Aztán egy nap eljön a lehetőség, hogy bizonyítsa, öregember nem vénember. Sly arca rendesen szét van botoxolva meg plasztikázva, szinte semmi sem mozdul rajta, mikor beszél, se egy ránc, se a szája. Ennek ellenére dicséretes, hogy hatvanévesen ilyen felsőtestet mutogathat. Csak egy cseppet plöttyedt. Egyébként pedig igen sokat filozofál a filmben és sokszor nem is mond hülyeségeket. Öööö, hát a véleményem az, hogy olyan, se nem jó, se nem rossz. (És itt kénytelen vagyok a magam védelmére kelni, mert az utóbbi időben elég sok mindenre mondtam ugyanezt, de ha egyszer nem tetszik valami, akkor nem tetszik.).

És akkor, hogy mindjárt cáfoljam is azt, hogy mindent csak lehúzok, következik a Veszedelmes viszonyok, ami zseníális film, úgy ahogy van, Történetestül, szereplőstül. Mindenki tökéleteset alakít, Glenn Close-tól kezdve Uma Thurmanig. Van benne egy csomó meztelenkedés, bizony.Csak úgy süt át a vásznon a bosszú, a káröröm, az érzékiség, a vágy meg sok egyéb érzelem. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, ráadásul még kosztümös is, szeressük.

Természetesen filmekben elhangzott dalok a végére! :)

Goo Goo Dolls: Before it's too late (a Transformers-ből)

Sheryl Crow: Sweet child o' mine (az Apafejből)

Kiegészítés: azt meg el is felejtettem megemlíteni, most emlékeztetett rá a filmbuzi, hogy a transzformerszes főszereplő kölyök lesz majd Indiana Jones fia a negyedik részben.

Fél négykor hazatértem vidékről, hoztam egy tonna kaját, egy új itatót Teónak, miegyéb. Békésen leülök blogot írni meg közben félszemmel A birodalom visszavágott nézni, éppen Jabba palotájából folyik a főszereplők kiszabadítása, mikor eszembejut, hogy kiégett pénteken az egyik lámpában az égő, kicserélem. Pont ennyi kellett a mi szar, elavult áramrendszerünknek! Nem az első eset, hogy ez történik. A múltkor például csupán azért eshetett meg, mert a porszívót a saját szobámban dugtam be a csatlakozóba, holott oda nem szabad, mert lecsapja a biztosítékot.

Most is hasonló történt, kicseréltem az égőt, szerettem volna kipróbálni. Felkapcsolom, villany el, számítógép, tévé ki. Jó, hát még ennyitől nem esünk pánikba, volt már ilyennel dolgom, akkor is megoldottuk a problémát, két pillanat az egész. És itt kezdődtek az érdekességek. Ugyanis, bent nem csapta le a biztosítékot, csak a kinti, folyosói villanyóránál. Jó, kimentem, felkapcsoltam. Ennek hatására, bent csapta le. Kint fel volt kapcsolva, bent meg nem. Így ugyan volt bent villany a helyiségekben meg a mikró működött a konyhában, de semmilyen más eszköz nem. Ekkor próbáltam felkapcsolni a bentit, ha fent maradt a kapcsoló úgy huszadik próbálkozásra, akkor kint csapta le. Ki-be járkáltam a lakás és a folyosó közt, egyre idegesebb lettem, de nem adtam fel, kitartottam. Gondoltam, ha most nem is, de negyedóra múlva jó lesz. Direkt megsimiztem Teó fejét is, közben suttogtam neki, hogy hozzon szerencsét. Persze, nem lett belőle semmi, ez sem segített. Több, mint egyórányi szerencsétlenkedés után kicsit elhagytam magam, sírdogáltam egy kicsit, hogy nem igaz, hogy ennyire tehetetlen vagyok és miért nem vagyok férfi, mert egy férfinak annyi lenne az egész, hogy csak megpöccinti az adott kapcsolót és még az, de az úgy is marad és világít meg működik minden. De nem, én itt bénázok már mióta.

Ezért telefonos segítséget kértem apámtól, ha már ért hozzá. Hát, sokat nem tudott segíteni, bár, az mindenképpen jó ötlet volt tőle, hogyha már a konyhában megy a mikró, akkor onnan hozzam el az áramot a szobákig, hátha. Összeszedtem négy hosszabbítót a lakásból (milyen jó, hogy ennyien lakunk itt, ha egy szimpla család lennénk, biztos, hogy nem rendelkeznénk ennyi hosszabbítóval), összedugaszoltam őket és lőn. Apámnak igaza lett, tényleg működtek a műszaki dolgok is. Na de én erre vérszemet kaptam és úgy döntöttem, hogy azért is megpróbálom utoljára. Azt kellett összehozni, hogy a fentit úgy tudjam felkapcsolni, hogy a kinti közben ne kapcsolódjon le. Kisebbfajta csoda szükségeltetett hozzá, de megcsináltam. Ezúttal elsőre. Ezért most rettentő boldog vagyok, mert tényleg éppen kezdtem feladni, így másfél órányi vacakolás után. Most mindennel úgy bánok, mint a hímes tojással, nehogy baj legyen ismét.

Az a helyzet, hogy ősrégi, lakótelepi lakásban lakunk, százhúsz évesek már legalább a vezetékek is, jó lenne kicserélni azokat, mielőtt nagyobb baj lenne.

A nap kérdése: most komolyan, igazán komolyan, tényleg nem találtak szebb embert Luke Skywalker szerepére? De én már ezen gondolkodom vagy húsz éve, tényleg.

Mindjárt kettőben is. És trendibb lett volna, ha szexshopot írok. Régóta szerettem volna már elmenni egybe, körülnézni, felmérni a kínálatot, hát ez mostanáig nem valósult meg, Fene tudja miért. Igazából ilyen helyre nem akartam egyedül elmenni, de az is igaz, hogy sosem kérdeztem meg senkit sem arról, hogy velem tartana-e. Nem, nem azért, mert szégyelltem volna, hogy én ilyen dolgok után érdeklődöm.

Aztán hét elején, az esti borozgatás közben valahogy felmerült a társaságban ez a téma. Esküszöm, nem tudom, hogy lyukadtunk ki ide, a vége az lett, hogy valaki feltette a kérdést, hogy na, akkor holnap elmegyünk-e valamelyikbe. Mint kiderült, én vagyok az egyetlen szexbolt-szűz hármunk közül, a többiek már mind jártak ott. Örültem nagyon, hogy végre eljutok. Debrecen méreteit tekintve, nincs túl sok hasonló szolgáltatást nyújtó üzlet, én a mai napig három ilyenről tudok csupán. Kedden aztán találkoztunk és el kellett döntenünk, hogy akkor melyikbe előbb. Előző este még csak egy boltról beszéltünk konkrétan, de aztán úgy döntöttünk, hogy az időnkből kitelik éppen, tehát belefér kettő is. Úgyhogy először mentünk abba, amelyik évekkel ezelőtt még a belváros egy kicsit eldugottabb zugában volt található és én úgy tudtam, hogy csak szexfilmeket tartanak, de most valaki felvilágosított, hogy ááá, már vannak kellékek is, mióta elköltözött a régi helyéről. Én azért megemlítettem a többieknek, hogy jobban örülnék női eladónak, ha bármiféle kérdésem akadna, szívesebben tenném fel egy csajnak. Ezzel nem értettek egyet, szerintük teljesen mindegy, hogy milyen nemű az illető. Bár én váltig állítottam, hogy feszélyezettebben érezném magam, ha teszem azt, például vibrátort vásárolnék és az igényeimet egy vadidegen pasinak kellene elmondanom, hogy "Csókolom, 22 centis, világoskék, világítós vibrátort szeretnék!"

Az odaútig nagy vidáman röhögcséltünk ilyesmikről, aztán az üzlet közelében már kicsit visszafogottabbak lettünk, odabent meg már suttogtunk, mintha legalábbis a könyvtárban lennénk, ahol tiltott a hangos beszéd. Pedig szerintem csak megszeppentünk, holott nem is volt mitől, mert bemenni is alig tudtunk az ajtón, ugyanis annyian voltak bent. Ami nem olyan sok, tekintve, hogy parányi boltról van szó, de méreteihez képest tömve volt. Hát, főként még mindig filmekkel foglalkoznak, a helyiség nagy részét pornó foglalta el, egy pár polcon akadtak csak szexuális segédeszközök, főként vibrátorok. Mivel túl sok nézegetnivaló nem akadt, így igen hamar úgy döntöttünk, hogy továbbállunk. Éppen megbeszéltük, mikor az eladó (nem egy, hanem mindjárt két pasi!) szólt, hogy nyugodtan mondjuk, ha segíthetnek valamiben. Na erről beszéltem, nekem ez nem menne. Vagy menne, csak zavarban lennék szörnyen.

Átsétáltunk a másik szexboltba, amiben már egyikünk járt és azt mondta, hogy sokkal felszereltebb és nagyobb választékkal is rendelkezik és egy igen testes lány a kiszolgáló.

Most komolyan, amin én a legjobban meglepődtem, mindkét helyen, az az volt, hogy sokan voltak az üzletekben. Itt, a kettes számúba is alig fértünk be, tekintve, hogy már jópáran tartózkodtak bent. Én mindjárt leálltam az ajtónál fehérneműket nézegetni, a többiek beljebb mentek. Valóban csodaszép darabokat találtam, nagyon szexis volt mind, de azért kétszer is meggondolnám, hogy kiadnék-e tizenkétezer forintot egy lenge bébidollért. Volt egyébként választék bőven, sőt mikor az eladó (aki valóban az a a csaj volt, akit megjósoltak) meglátta, hogy lekötötték a figyelmemet a csipkés, selymes szerelések javasolta, hogy inkább a katalógusaikat böngésszem át, mert abban több minden van. És ami megtetszik, azt megrendelheti nekem.

Hogy őszinte legyek, nagy választék volt fehérneműkből és tényleg olyanok, hogy nem egyet, de mindjárt tíz különbözőt is kiválasztottam. DE: nem adnék ki ennyi pénzt senki kedvéért (kivéve, ha iszonyat sokat keresnék). Főleg, mivel hasonló kaliberű ruhadarabokat szerintem bármelyik fehérneműboltban kapok, ha nem is feleáron, de jóval olcsóbban.

Aztán csatlakoztam én is a fiúkhoz, akik már javában a többi holmit beszélték meg.

Inkább csak felsorolnám, hogy miket találtunk: töméntelen mennyiségű vibrátort, méretben, színben, formában, árban, tudásban nagyon különbözőeket. Volt piros (sőt, ha már azzal viccelődtem az úton, hogy 22 centis, világoskék, világítósat akarok, hát mondanom sem kell, volt egy pont ilyen paraméterekkel rendelkező darab) , zebramintás, volt olyan, amit méretben egy ló is megirigyelhetne (azon nagyon tanakodtunk, hogy ki választ olyat), dísztokban lévő. Az áruk ötezer és a csillagos ég között mozgott. Láttunk tűzoltójelmezt és gumibabát is (ami viszont rettenetesen mű volt)
Mondjuk, engem személy szerint a bilincsek érdekeltek volna leginkább, mert az előző boltban csak rózsaszín és fehér szőrös akadt csak. Itt már azért többfélét találtam, párducmintásat és feketét is. Viszont az áruk ezeknek is elég sok volt, négyezer forint. Bár a feketét hazahoztam volna szívesen, de most inkább úgy döntöttem, hogy lehet azt a bilincset mással is helyettesíteni. Ott a kendő meg a sál, például. Amúgy meg ezt a szőr dolgot nem értem. Maga a bilincs rendben is lenne, de szerintem a férfiakat nem hatja meg különösebben, hogy amivel odarögzítették az ágyhoz mondjuk, az éppen pihe-puha, lila szörős. A pasikat nagy valószínűséggel hidegen hagyja, hogy hogyan néz ki az a bilincs, nem? Akkor meg mire jó ez az egész körítés? A szőrök.

Ja, hát voltak még gésagolyók, meg maszkok, mellbimbóra illeszthető díszek (perverzebbek kedvéért csiptetős fajta is, hogy fájjon), mű rózsaszirmok, anyagból (egy doboznyi négyezer forintba került), korbács börből. Körülbelül ennyi most, ami eszembe jutott.

A tapasztalatok: nem szabad ódzkodni attól, hogy az ember, akár egyedül is, de elmenjen egy ilyen boltba, mert nem ciki. Mások is járnak, sokan.

Drága mindenképp. Gyanítjuk, hogy ugyanezek a cuccok a neten is fellelhetőek. Mint a legtöbb netes rendelésnél, biztosan ezekre is van kedvezmény.

Olyan marha sok dolgot nem találtam, ami érdekelne, kettőt-hármat.

És igen, sokkal oldottabb voltam, mikor a csaj ajánlgatta a katalógust, mint mikor a férfiak ajánlották fel a segítségüket korábban.

Régen volt már zene:

Hinder: Homecoming queen

Rachael Yamagata: The reason why

Még a múlt héten történt, hogy csütörtök este éppen megcsömörlöttem a Kés/alatt párszázadik részétől, így aznapra felhagytam azzal, hogy többet is megnézzek belőle. Még nem voltam álmos, valami más műsor után keresgéltem a tévében. Túl nagy kínálat nem akadt érdekes vagy jónak nevezhető műsorokból. Ugyan az ujjam hosszabban elidőzött a távirányító hatos gombján, ami nálam, az én tévémen a magyar Vivát jelenti, ahol is Ágica éppen pénzt osztott (volna), ha akad olyan hülye, aki éjnek évadján őt nézi és betelefonál, ahelyett, hogy más értelmes tevékenységet folytatna.

Hallgattam egy darabig Ágica sipítozását, ami éppen elég idő volt ahhoz, hogy ráébresszen arra, hogy abban az időpontban messzire el kell kerülnöm a hatos csatorna környékét is. Az lenne az igazi, ha ide most beilleszthetnék egy hangmintát tőle: "hívj most! ne két perc múlva, hanem most te-le-fo-nálj! biztos vagyok benne, hogy tudod a megfejtést! de mi van, ha más is tudja? és ő gyorsabb lesz, mint te! ne gondolkodj, tárcsázz minket! már húszezer forint a nyeremény! ennyiért nem éri meg neked gyorsabbnak lenni, valaki másnál?" 

Innen gyorsan el, végül kilyukadtam a kukacos tévékettő újonnan indul műsoránál, Az igazság áránál, ami éppen aznap este debütált. Igaz, már lekéstem az elejéről, de mivel valójában nem is érdekelt, így ezt nem is nagyon bántam. Gondoltam, jobb híjján ez is megteszi ma estére, míg el nem alszom.

Egyébként kifejezetten bírom Jakupcseket, én is szeretnék majdan, ennyi idős koromban ilyen energikus és fitt lenni. Értelmes, szórakoztató nőnek tűnik így képernyőn kereszetül. Az meg, hogy milyen műsorokat kell olykor vezetnie, hát, nagy valószínűséggel nem mindig rajta múlik...

Húúú, hát maga a műsor. Nem nagyon sikerült arról meggyőznie, hogy én ezt máskor is szeretném megnézni. Szinte csak kérdések merültek fel bennem.

Merthogy az alapkoncepció az, hogy beül, mondjuk Julika a székbe, meg a kedves családja, barátnő, élettárs körülötte. Rákötik az alanyt egy hazugságvizsgálóra és kérdéseket tesznek fel neki, amire az igazat kell válaszolnia. Ezzel nincs is gond, elég szép összegeket kap azért, hogy őszinte legyen. Első körben vannak az egyszerű kérdések, amik elsőként egy baromi nagy monitoron tűnnek fel a játékos háta mögött, mindenki előbb olvashatja, mint ő. Majd Jakupcsek is felolvassa ugyanazt. Kezdetben ilyeneket kérdeznek, hogy kék-e kedvenc-színe Önnek meg más hasonló egyszerűségeket. Aztán második körben jönnek a kicsit kompromitálóbb kérdések, mint például az, hogy jobban szereti-e Ön a mákos gubát, mint a feleségét. A feleség persze ott ül két  méterre  a játékostól. És akkor jön a harmadik kör. Itt már igazán provokatív kérdések vannak. Felvillan a nagy képernyőn a kérdés, a közönség szörnyülködik, a játékos meg csak találgathatja, hogy vajon mire kell most felelnie. Aztán kiderül, hogy például arra, hogy kötözték-e már ki szex közben? És egy ország figyeli, hogy mit válaszol. Érdemes az igazat mondania, mert tényleg sok pénzt kap érte, de egy pár millió ember biztosan azon fog csámcsogni, legalábbis aznap este, hogy, "figyeled, a csaj szereti a perverz dolgokat" (mégha ez nem is az, de hát az emberek már csak ilyenek).

Most konkrét példákat írtam, az aznap este játszó lánytól is ezt kérdezték többek közt, igazat mondott, volt már kikötözve. És akkor kezdett el bedurvulni a műsor, mert egyre merészebbek lettek a kérdések, szegény csaj némelyik kérdés előtt hosszasan gondolkodott, hogy vajon mi sülhet majd ki a válaszából, ha a családtagjai ezt megtudják. Bár, mondjuk ő vállalta...

Gyakorta előfordul-e, hogy csak azért létesít alkalmi kapcsolatot valakivel, mert az illető ismert ember, zenész? (ugyanis a lány zenészkörökben forgott és direkt személyreszabott kérdéseket kapott, persze). Ha nyerni akar, nem hazudik. Bevallotta, hogy igen.

Ekkor figyeltem fel arra, hogy a nagy pénzekért járó kérdések mind-mind a szexszel függnek össze valamilyen formában. Úgy látszik erre gerjed a magyar. Az miért nem érdekel senkit sem, hogy vajon az adott lány puskázott-e valaha az iskolában?

Lány lement, elbukott egy kérdésnél, de akkor már úgyis mindegy volt, mert minden szaftosabb dolog kiderült róla, következett a nagyon vidéki nő (olyan jó kis ízes tájszólásban beszélt).

Öööö, hát én nem vagyok egy nagyon prűd valaki, beszélek én sok mindenről, de tegyük hozzá, hogy főként azért hozzám közelebb álló emberekkel, nagy ritkán szimpatikusabb idegenekkel is.

De nem hiszem, hogy lenne az a pénz, amiért én válaszolnék olyan kérdésre, kábé ötvenöt évesen, egy ország előtt, hogy "végzett-e valaha önkielégítést?" Márpedig a fenti hölgytől megkérdezték. Már nem vártam meg mit válaszolt, elkapcsoltam, elég volt ebből ennyi. Ciki. Nem a nőnek, én úgy gondolom, inkább a műsor készítőinek. Meg annak is, akit ez szórakoztat.

Amúgy meg de, gondolkoztam, lenne az a pénz, de az naaaaagyon sok lenne. :)

Lassan már úgyis törvényszerű, hogyha éjszaka jövök haza és szabad az egyik gép, akkor írok. Mert alkoholos befolyásoltság alatt amúgyis jobban lehet, ihletettebb az ember, szerintem. Nem ittam sokat egyébként, magamnál vagyok és egyáltalán nem érzem azt , hogy most jó lenne. Pedig nagyobb terveim voltak a ma estét illetően, de tizenegykor inkább leléptem, annyira nem éreztem jól magam. Mindez csak az én hülye fejemnek köszönhető meg annak a délutáni beszélgetésnek, ami még rátett egy lapáttal az amúgyis vacak hangulatomra. Én meg ahelyett, hogy leszarnék mindent magasról és jól berúgnék, ahogy eleve terveztem, nem, inkább morcoskodok meg igen korán eljövök a buliból.

Pedig úgy készültem, hogy ma jól érzem végre magam, annak ellenére, hogy nincs valami fényes kedvem, már napok óta. Becsavartam a hajam, hogy jó hullámos legyen estére, felvettem az új gyűrűmet is meg a Jurij koncert tiszteletére a tornacipőmet. Igazából nagyon megvoltam elégedve a kinézetemmel ma este. A frissen mosott és beparfümözött hajamnak mondjuk elég hamar annyi lett, midőn beültem a cigifüstös kocsmába, ahol kezdtünk. Mindegy, már hozzászoktam, azért kicsit sajnálom ilyenkor, hogy ennyit vesződtem vele, de mondjuk, aki ennyire kényes a hajára, az meg ne járjon lebujokba, az az igazság. Szemeztem én is a Jurijos hirdetéssel a Fokkon, gondoltam, hogy jó lenne elmenni, aztán Ynga mondta délben, hogy ő úgyis megy, csatlakozzam, majd ápolja a lelkem meg itat. Rákészültem, hogy majd eltöltök egy kellemes estét. Hát majdnem. Jurijon ott volt Dalma is, akinek a jelenléte garantált volt. Kis túlzással még azt is mondhatnám, hogy jelenleg Debrecenben nincs nagyobb rajongója a zenekarnak nála. Mivel számítottam rá, hogy ott lesz ő is, ezért vittem neki kitűzőket, amik már évek óta megvannak, én már nem nagyon szoktam hordani, neki viszont bejönnek és már úgyis ezer éve megígértem, hogy megkapja azokat. Sikerült vele még egy félrandit is megbeszélni jövő hétre. Azért fél, mert egyeztettük az időpontot, csak a helyet nem. Biztosan jó lesz, várom már, mert szeretem Dalmát. Frankó volt amúgy a Jurij, élveztem, igaz leginkább már akkor jöttem bele a táncolásba, mikor kiderült, hogy az lesz az utolsó szám. Aztán ennek is vége lett, voltak még jó zenék utána, bár nagyon nem kedvelem sem a HS7-et, sem a Kispált, de sikerült kiválasztani tőlük a jobb nótákat. Csak az én kedvem lett egyre szarabb. Bár Ynga tényleg mindent megtett, hogy jobban érezzem magam, de nem használt. Pedig még az ajándékba kapott Jurij cédéjét is nekem akarta adni, de mondtam, hogy inkább ne (mert amúgy kurva igazságtalannak éreztem volna, hogy ő kapta és én meg a magamévá teszem, mert éppen most szar kedvem van, azért.).

Közben hallgatom itt a last.fm-es rádiómat, én nem tudom, hogy sikerült így véletlenszerűen lejátszani a számokat, de az is biztos, hogy olyan dalok jönnek itt egymás után, hogy egyiktől sem lesz jobb kedvem. Mindegyik szép meg imádom, de olyan szomorúak.

Azt meg kifejezetten rühellem, ha a magánszférámba behatolnak, ami ugye minden embernél az egy méteres körzetét jelenti. Nem bánom, ha ismerősök meg kedves emberek érnek hozzám, na de hogy egy idegen ölelgesse a derekamat. Azt hittem és most nagyon komolyan, hogy belemarok a karjába a nemlétező körmeimmel, had fájjon neki. De nem, inkább csak egyáltalán nem barátságosan megkértem, hogy távolítsa el, de nagyon gyorsan a kezét a derekamról. Áááá, sose lesz pasim, de sose, ha így viselkedem!

Na mindegy, szóval tizenegykor jobbnak láttam eljönni, nem tűnt úgy, hogy valamikor is jobban fogom érezni magam az este folyamán. Nem tudom, hogy a többiek elmentek-e még valahová.

Úgyhogy most itt ülök és azon elmélkedek, hogy pacalpörköltet kellene ennem, mert: 1.: éhes vagyok, de nagyon, 2.: a fenekem már így is nagyobb, mint amilyennek szabadna lennie, szóval leszarva az, hogy éjszaka nem lenne ajánlatos zsírosat zabálni (meg semmilyet se, mondjuk), 3.: így sem, úgy sem kellek senkinek sem, akkor meg nem mindegy mekkora a seggem?

Nagyon nem tesz jót nekem ez az itthonülés, mostanra teljesen magam alatt vagyok. Képes vagyok felismerni a problémát, hogy miből fakad a rosszkedvem, csupán abból, hogy túl régóta ülök már itthon, mivel még mindig nincs munkám. Most már ötödik hete lesz. Klassz dolog nagyon ennyi filmet megnézni, de már lassan tényleg két lábon járó filmlexikon vagyok és hogy őszinte legyek, marhára kezdem unni ezt a sok filmet. Jó az, de ebből is elege lesz egy idő után az embernek. Nyüzsgésre vágyom, emberekre magam körül, arra, hogy csinálhassak valamit, hasznos lehessek és elsősorban pénzt kereshessek. Lövésem sincs, mi lesz akkor, mikor eljön majd az az időszak, egy hónap múlva, mikor majd csak álláskeresési segélyt fogok kapni és abból kell eltartanom magam.

És olyan kurva kilátástalan minden egyébként is. Na, hát annyira régen volt már nyavalygós post, az utóbbi időben igazán nem lehetett azt mondani, hogy ilyesmikról írtam. Jobb is volt, mi?

Ó, hát mondom én, mire véget ér a bejegyzés még az öngyilkosság is megfordul majd a fejemben ezektől a zenéktől (most éppen Duran Duran Perfect day szól), olyan lehangolóak.

A ma esti kívánságom lefekvés előtt az , hogy szeretnék valakit magamnak, nem olyat, akivel havonta egyszer lehet csak dugni, meg egyébként nem érdekled, ha szükséged van rá, sőt igazából ilyesmire ne is gondolj vele kapcsolatban, mert ő csak egy barátod a sok közül. Olyat szeretnék, aki felhív napjában legalább egyszer, hogy megkérdezze mi történt velem, és persze mindez érdekli is, akinek lehet főzni, aki leül velem filmet nézni és közben odalehet bújni hozzá, aki megsimogatja a fejem, mert aranyos vagyok és jópofát mondtam, aki megnevettet, ha látja, hogy szar a kedvem meg ilyesmi.

Meg szeretnék egy jó állást is, olyan munkát, amit szeretek végezni, igen, baromi sok pénzzel, de legalábbis annyival, hogy ne kelljen már minden hónapban aggódnom, hogyha veszek magamnak egy nyakláncot vagy egy könyvet, hogy "akkor jujj, most mit vonjak meg magamtől mást, amit most emiatt a kis kihágásom miatt nem vehetek meg!".

Rendes, normális családot azt már nem kívánok, mert arra vajmi kevés esélyt látok, hogy az összejönne. Kivéve majd, ha sajátom lesz, talán akkor.

F...m, most megint jól kiadtam magam, hányan kérdezték már tőlem, hogy miért csinálok ilyet? Hát mondjuk speciel azért, mert épp magam alatt vagyok, de nagyon, másrészt viszont nem tudok másról írni.

Hazafele jövet már jól kibőgtem meg szipogtam magam, legalább ez vigasztal, hogy ma már nem sírok többet.

Hallgass a saját, külön rádiómból számot!

Natasha Bedingfield: I bruise easily

Lifehouse: First time (basszus, hogy ezeknek milyen helyes az énekesük, nem is tudtam)

Egyébként tudom jól, hogy rengeteget káromkodtam a fenti sorokban és hogy mennyire, de mennyire szánalmas vagyok. De ahogy Bea asszony mondaná: "ha nem tetszik, akkor van ajtó meg van kilincs."

Mentem aludni, már fél egy van.

Itt ülök és a Kés/alatt sokadik részét nézem épp, az írással egyidejűleg. Ati tukmálta rám még hétfőn, bár erősen tiltakoztam ellene, mert az eddig látott részek nem nyerték el a tetszésemet. Öcsém, ez nagyon durva, ami ebben folyik. Az elmúlt öt percben egy pasi éppen arcátültetést készült végrehajtani magán, aztán meg végre bizonyosságot nyert, amit már legalább öt része sejtek, hogy az igen szemrevaló Famke Janssen valóban vérfertőző kapcsolatot folytat a fiával. Teljesen kész van ez a sorozat, több dugást meg bosszút meg perverz embert látok benne, mint a valaha eddig látott filmekben összesen. Amúgy meg Amerikában már annyira sikeres, hogy egy csomó híresség azon van, hogy szerepelhessen benne, legalább egy rész erejéig.

Az úgy volt mostanáig, hogy Kés/alattot eddig csak akkor láttam, ha hétköznapokon olyan este 11 körül jöttem haza. Ágybabújás után, az elalvás határán még kapcsolgattam egy sort a tévét és valahogy mindig a Viasat3-nál kötöttem ki. Különösebben nem fogott meg a sorozat, igaz, azt már akkor is megállapítottam, hogy Dr. Christian Troy  (na, választottam nektek egy előnyös képet róla) felettébb sokszor bújik ágyba valakivel.

Ati tehát megszerezte a héten és nagyon szorgalmazta, hogy vigyem és nézzem. Én meg csak hajtogattam, hogy de nem, mert nem tetszik. Ám jobb híjján, mivel még mindig rengeteg időm van a semmittevésre, csak belekezdtem. Oké, tényleg nagyon kellemes csalódás volt. Csupán annyi kellett, hogy az elejétől kezdve nézzem és ne minden ötödik részt lássak csak. Vicces, izgalmas, néhol feszült, báááár, az olykor már kissé az idegeimre megy, hogy Christian ennyi nőt visz az ágyába. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg létezik ilyen fickó (na, de jó már, az életben nem is használom ezt a szót, hogy fickó, mert olyan furán hangzik), aki minden nap másik nőt visz az ágyába. És azt azért hangsúlyozzuk ki, hogy mindegyik csaj fiatal, formás és szép. Különösebben még csak nincs is jó dumája a doktornak és mégis. Még az, hogy ennyi nőt dönt meg, de ezt mindet mutatják is, jó, nem teljesen élesben, de részenként legalább két, ha nem három aktusnak lehetek nézője. Ami egyrészt azért idegesítő, mert én meg ugye nem és azért ilyenkor nem olyan vicces ennyi szexuális dolgot látni, pláne nem nagy dózisban, napi tíz rész, az legalább húsz ágybabújás, másrészt azért is zavar, mert nem tudom, csak egyszerűen azt érzem már néha, hogy ez annyira sok nekem, hogy mindig mással.

Egyébként két plasztikai sebészről szólnak a történések, a családjukról, a barátaikról meg az egymás közti kapcsolataikról, amikből aztán van bőven. Tiszta Melrose Place, mindenki mindenkivel. Közben meg műtenek agyba-főbe, képtelenebbnél képtelenebb kívánságokat teljesítenek, a műtéteket mutatják is, nem két másodpercre villan fel egy kis vér, hanem teljes valójában a zsírleszívást, a sziámi ikrek szétválasztását, a  mellimplantátumok behelyezését és kivételét, valamint az orrműtéteket és az egyéb gusztustalan helyreállításokat. Ilyenkor eltakarom a szemem, csak néha hamarabb nézek ki mögüle, mint szabad lenne. Ekkor aztán szörnyülködöm, mert csúnyát látok. Nem való ez nekem, ez a plasztikai sebészet. A büdös életben nem nagyobbíttatnám meg a cicim, vagy formáltatnám át az orrom, habár altatásban történik minden beavatkozás.

Vicces, és ezt most Krlánynak írnám, hogy kedvenc Tori Amos számára, amit ő is énekelt már közönség előtt, éppen egy nemátalakító műtétet hajtanak végre. Ja, mert műteni csak zenére lehet, kérem! 

Úgyhogy nézzetek Kés/alattot, mert tetszetős.

Famke Janssen meg annyira jó nő, hogy még én is elgondolkodnék azon, hogy. 

Athosz üzenete:
én meg etettem
Athosz üzenete:
teót
Krisz üzenete:
rendben van?
Athosz üzenete:
ja és most két vizes edénye van
Krisz üzenete:
mert?
Athosz üzenete:
mert tegnap a régit elásta vhová én meg raktam be egy ujat
Athosz üzenete:
de majd kiveszed
Krisz üzenete:
ki
Krisz üzenete:
majd megszakadok a röhögéstől
Athosz üzenete:
ejjj
Athosz üzenete:
ne mááá
Athosz üzenete:
miééé
Krisz üzenete:
mert csak
Krisz üzenete:
mindjárt lefordulok a székről
Athosz üzenete:
hajrááá
Krisz üzenete:
de akkor teót rádhagyom
Krisz üzenete:
neked kell gondoznod
Athosz üzenete:
hééé
Krisz üzenete:
egész életedben
Athosz üzenete:
bár én elvagyok vele
Athosz üzenete:
szeretem nézni ahogy eszik
Krisz üzenete:
mi van?
Athosz üzenete:
igen jól csinálja az evést

Mindenki, legalábbis aki látta már, odáig van azért, ahogy Teó eszik. Mondjuk, tényleg látványos, ahogy a két kis mancsában szorongatja a kaját, össze-vissza mozog az orra, meg a hosszú bajusza és még hallani is lehet, ha kellő csend van, ahogy ropogtat meg csámcsog. 

Mindhárom link magáért beszél!

A Lost szereplői Legó-figuraként (nekem Charlie tetszik a legjobban, mert van gitárja). 

Ezt Ati mutatta tegnap este, azt hittem összepisilem magam a röhögéstől.

Szintén az előző témában, némafilmes változatban.  

Az utolsó kettő Star Wars-rajongóknak kötelező. 

Kész. Addig keresgéltem, míg találtam Indiana Jones-osat is, legósat.  

Mivel igen régen írtam már filmekről, van annak már vagy két hete is, ismét elérkezett az idő, hogy beszámoljak az elmúlt időszakban látottakról. A magam szórakoztatására most hátulról kezdeném, a legutolsóként látott lesz a legelső. És mert olyan sok mindent éztem meg, ezért két részletben mesélek.

Akkor talán kezdjük is a Nem vénnek való vidékkel. A hazai mozik csak jövő csütörtöktől vetítik, nekem lehetőségem adódott korábban megnézni, igazából kíváncsi voltam, hogy miért kapta meg a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv díját is idén az Oscar-gálán. Továbbá ebben a filmben szerepelt a legjobb férfi mellékszereplő is. A Coen testvérekkel nagyon felemásan állok filmügyileg, mert míg az egyik alkotásuk tetszik (pl:: A nagy ugrás), addig a másik meg nem (Fargo) és így tovább. A Nem vénnek való vidék westernként van megjelölve műfajilag, amit nem igazán értek, mert bár egyszer elhangzik benne a ranger szó és az eleje valóban az amerikai sivatagban játszódik, de más semmi nincs, ami westernre emlékeztetne. Nem beszélnek benne túl sokat, ezt még elnéztem volna, mert láttunk már máskor is ilyet, de zene meg aztán egy szál sincs a filmben. Semmi. Nyilván a hatás fokozása végett. Rendben, ettől még lehet jó film és úgy is kezdődik, hogy a néző kellően ráizgul a történetre, mert az izgalmasnak ígérkezik, de aztán nyújtják, mint a rétestésztát és a végén már úgy nem értesz semmit, ahogy az elő van írva. Nem akarom leírni, hogy milyen kérdések vetődtek fel bennem, mert akkor más, aki szeretné megnézni, esetleg nem teszi majd, de annyit elárulhatok, hogy maradt bennem elég kétely, azt illetően, hogy ez valóban jó film-e. Sok mindenre nem kaptam választ, amire szerettem volna. Nem úgy maradt befejezetlen a történet, hogy esetleg még lehetne folytatni, hanem úgy, hogy felháborodsz, hogy most akkor mi van, mert nem értesz semmit. Pláne azt nem, hogy Tommy Lee Jones mit akar mondani azzal az utolsó mindent lezáró mondattal. Merthogy annak semmi értelme, az is biztos. Ha már Tommy Lee Jones, akkor újabb két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy teljesen feleslegesnek ítéltem meg a karakterét a filmben, semmi jelentőset vagy emlékezeteset nem tesz, elmond két nagy igazságot az életről, amit senki sem ért, oszt' ennyi. A másik pedig, hogy mi a jó büdös francért jelölték már megint ezt a szerencsétlent Oscarra, legjobb férfi főszereplőként??? Már A szökevényért kapott szobrát sem értettem, de ez meg.... Steven Seagal 2., legalábbis, ami a fapofát illeti. Nem tud játszani az arcával, nem látsz rajta érzelmeket. Különösebben nem kellett megerőltetnie magát ehhez a szerephez (tán életében először a Men in blackben láttam nevetni, az is elég erőltetett volt). Sokkal inkább jelöltem volna a másik főszereplőt, Josh Brolint díjra, na ő igazán jó volt.

Szóval, így összességében a film elég vacak volt, szerintem, ezzel szemben igazán kíváncsi vagyok mások véleményére is, mert úgy tűnik, hogy megosztja a nézőket. Ati is látta már és hasonlóan hozzám (ha nem is ennyire feldúltan) neki sem tetszett különösebben. Ugyanakkor Ábel, akinek a filmet köszönhetjük, meg nagyon lelkes volt, hogy mennyire jó és már kétszer is megnézte.

Ami viszont tényleg klassz volt benne (hogy ne legyek már ilyen szőrösszívű) az az, hogy elsőosztályú volt a rendezés, nagyon profi munka, illetve az, hogy Javier Bardem, aki megkapta az Oscart az őrült bérgyilkos szerepéért, valóban kifogástalanul játszott, kellően borzongtam az egyéni gyilkolási stílusától.

Játszik még a szív: szeretem az angol romantikus filmeket, mert olyan különlegesek. Az Igazából szerelem a szívem csücske. Ez a film is próbálkozott szórakoztatni, ami némileg ment is neki, de egyébként semmi újat nem nyújtott. Van viszont egy betétdala, ami nekem tetszik és azért fontos megemlíteni, mert magyar az előadója. Itt van ni! Modern romantikus film, tipikus befejezéssel (még csak el sem kell mondanom, úgy is mindenki sejti, hogy hepiend), az alapötlet tetszett. Azt mondom, hogy az a 330 forint, amibe került (a Blikkhez volt mellékletként), megérte. Ráadásul eredeti és az enyém lett. :)

Farkasok szövetsége: szeretem az ilyen misztikus történeteket, ha meg kosztümös és misztikus is egyszerre, akkor meg pláne érdekel. Ehhez képest a Farkasok szövetsége jócskán csalódást okozott. Már láttam korábban, akkor nem tetszett, most adtam neki egy második esélyt, hátha. De nem, a véleményem ugyanaz. Több, mint kétórás filmet csináltak valamiből, amit jóval kevesebb időből is kilehetett volna hozni és akkor talán nem untatott volna már ennyire a vége felé.

És ami nagyon bosszantott, hogy a rejtélyes fenevadat digitálisan oldották meg benne, ami nem gond, illetve nem lett volna az, ha nem annyira gagyi. Nagyon látszik, hogy mű, egyáltalán nem illeszkedik bele a filmbe. Látványosan számítógép kreálta. Pedig manapság már olyan szépen megoldható különféle technikákkal és ez a film azért nem készült annyira régen, hogy ne lehetett volna ennél jobbat kihozni belőle.

Elizabeth: változnak az idők, változnak az emberek, mondhatnám most ezt is. Az a film, amely kilenc évvel ezelőtt untatott, most nagyon tetszett .Rettentő jó színészi játék mindenfelől, nem tudnék kiemelni senkit sem külön, nagyon látványos, szép és érdekes film. Mondjuk ez fura, hogy akkor nem tetszett, most meg igen. Na jó, csak kivételezek, az egyik kis mellékszerepben Vincent Cassel tűnt fel, öröm volt bolond, francia hercegként viszontlátni. Ráadásul Erzsébet és kora nagyon is érdekel.

És akkor három film betétdala a végére, az egyik kedvenc Madonna, David Bowie és Ricky Martin számom. Egyébként Madonna itt annyira gyönyörű, hogy én még most is szívesebben látnám így, mint manapság.

David Bowie: Absolute beginners (az Abszolút kezdők című filmből),

Madonna: I'll remember (a Tanulj, tinó!-ból),

Ricky Martin: No importa la distancia (a Herkules című meséből és spanyolul énekel)

Épp egy kiflicsücsköt csócsálok éppen, a rágcsálót már megetettem, úgy vetette rá magát a narancsgerezdre, mint aki már legalább egy hete nem evett. Ha ugyanezt mások is látnák, meggyőződésük lenne, hogy éheztetem Teót, azért ilyen mohó. Pedig nem, csak az egyik kedvence a narancs. Ilyenkor felkapaszkodik az akvárium szélére, no jó, nem mintha nem ott lógna amúgyis egész álló nap, illetve különösebb erőfeszítésébe sem kerül odajutni, mert csak szökken egyet és máris kapaszkodhat tíz ujjal. A kis fejét kinyújtja az akváriumból, mert csak ennyire telik tőle, többhöz már nem nagyon van ereje, kivéve, ha vendégem van, mert akkor jobban produkálja magát, Tehát kapaszkodik, én meg odanyújtok neki egy narancsdarabot, ő villámgyorsan, komolyan, a kobra sem lehet gyorsabb nála, lecsap, a feje előrelendül és szabályosan kitépi a kezemből a kaját. A következő pillanatban leesik a földre és már hurcolja is magával az egyik sarokba, hogy ott békében elfogyaszthassa.

Tegnap óta "édes datolya" színű a hajam, ami hogyha elhagyjuk ezt a béna fantázianevet, akkor egész egyszerűen nagyon sötétbarnát jelent. Kicsit már azért zavaró volt a háromféle vörösöm, muszáj volt valami olyat beszereznem, ami tuti biztosra befogja mind a három színt. Erre a célra meg vagy a fekete vagy a barna felel csak meg. Mivel fekete sosem leszek, maradt ez az édes datolya szín. Krlány tegnap háromnegyed órán keresztül festegette a hajam, hogy ne maradjon ki egy apró terület sem, ahol majd később még előbukkanhatna a vörös. De nagyon megérte a fáradtságot a pepecselés, mert tényleg jó lett. Se foltos rész, se vörös, se kósza szőke tincsek. Ez most egyszínű és szép.

Kedd este vált majdnem biztossá, hogy jövő héten néhány napot Ráckevén töltök majd. Nem jártam még arra, de biztosan szép hely (nekem minden az, ahol korábban még nem fordultam meg). Még hónapokkal korábban érkezette a meghívás egy kertipartira. Ha már nincs munkám, legalább mulassak.

Mivel szerdán Nightwish-koncert lesz és Ati úgyis megy fel rá kocsival, így betársultam én is, tehát a szerda estét Pesten töltöm, Ráckevére meg csak csütörtöktől megyünk majd (Atival egyetemben). Ezt a pesti dolgot most nagyon-nagyon lekopogom, mert ugye a múltkor is számítottam rá, hogy feljutok, aztán nem lett belőle semmi.

Sajnos, néhány áldozatot hoznom kellett ezügyben is, hogy megvalósulhasson ilyen formában. Így tehát lemondtam a hétfői egyetemista buliról (nem járok ilyenekbe már jó régóta, de most majdnem becsúszott egy nosztalgiázásképpen, meg mert hívtak), hogy elmehessek ma este Tigris-koncertre. De aztán jött a kedd este és ezzel együtt, hogy akkor jövő hét és Pest, Ráckeve. Ezért ma nem megyek Tigrisre sem, hogy a jövő héten viszont mehessek máshova. Valamit valamiért.

A nap kérdése: identitászavara lesz-e a patkányomnak, ha folyton cicának hívom? Vagy különösebben nem érdekli?

Mellesleg a következő két számot küldeném Krlánynak áldozatos munkájáért és az igen látványos átalakulásomban való részvételéért (róla legalább tudom, hogy meg is hallgatja a zenéimet. Direkt neked választottam őket.).

Jewel: Hands

Kt Tunstall: Suddenly i see

Kiegészítés: időközben hazajöttem anyámékhoz és csak úgy megjegyezném, hogy mikor öt nappal ezelőtt láttak, még világos és sötétvörös voltam, néhol szőke csíkokkal, most majdnem fekete vagyok, de ez mostanáig még csak fel sem tűnt senkinek sem. Se anyámnak, se apámnak (jó, hát mit vártam tőlük?). :(

Rettentő izgalomban vagyok még az Oscar miatt. Hajnalban már nem volt erőm megírni a történteket, igazából most sincs, csak néhány morzsát elhintek, aztán majd jövök vissza később.

Férfi főszereplő Daniel Day-Lewis, a második szobrát nyerte meg. Hát komolyan, már kezdem sajnálni szegény Johnny-t , tényleg csak abban bízom, hogy előbb-utóbb úgy jár, mint Robin Williams, aki három jelölés után végre a negyedik alkalommal megkapta a díjat.

Női mellékszereplőként Tilda Swinton nyert (eh, nem jött be a tippem és Cate Blanchett nem kapott.).

A férfi mellék és női főszereplők pedig olyan emberek, akikről eddig nem is hallottam, max valami mellékszerepben láttam őket játszani, ahol annyira nem ragadott meg a játékuk, hogy feleslegesnek tartottam megjegyezni a nevüket is. Mondjuk a csaj Edith Piafot alakítja  a filmben, úgyhogy az érdekelne. Egyébként Javier Bardemről (hűűű, kapott már egy jó pár díjat a bácsi. A filmjei közül egyedül a  Collateralt láttam, de lövésem sincs, hogy abban meg kit alakított.) és Marion Cotillardról van szó (jééé, ez a csaj volt a Taxi-filmekben a taxis Daniel barátnője. Hát ahhoz képest most meg Oscar....., jééééé!).

Most mentem pihenni, aztán majd valamikor folytatom. :) 

Tudta valaki, hogy létezik olyan, hogy bálnacápa? Nekem ez újdonság volt az elmúl egy óráig, akkor ugyanis láttam egy természetfilmet, amiben szerepelt. Termetre egy bálna, külsőre inkább egy cápára hasonlít. Nagyon békés állatok, nem bántják az embert, ugyanis korallpetével táplálkoznak, többek közt. Kerestem róluk némi információt, hát túl sokat nem találtam. Az a pár dolog itt olvasható, ajánlom a képeket, roppant murisan néz ki, mikor kinyitja a száját.

Továbbá a bálnacápás oldalon fent található egy cápafajok felirat, oda is katt és akkor feljön egy csomó cápafaj, érdemes megnézni őket egyenként, bár sajnos, csak néhány okosságot közölnek róluk. :(

Nekem a cápával kapcsolatban még mindig az a legmegdöbbentőbb adat, hogy a vért egymilliószoros higításban is megérzik. Nem, nem írtam el, tényleg egymillióról volt szó egy másik műsorban. Hihetetlen.

Ha már cápa, akkor összegyűjtöttem néhány linket, ezek közül egy már szerepelt korábban a blogban, de a teljesség igénye miatt most ismét beszúrom.

Így tehát itt megtekinthető a Föld tíz leghalálosabb állata.

Itt a tíz legfurcsább párzás az állatvilágban.

Itt a Föld tíz leghosszabb életű állata.

Ez ugyan nem a legekről szól, de annyira érdekes, hogy muszáj linkelnem. Szóval, néhány éve a Blikkben olvatam erről, hogy elejtettek valahol egy különös állatot és a vizsgálatok során kiderült, hogy az egyik szülője grizzly volt, a másik meg jegesmedve. Mellékeltek képet is, szörnyen félelmetes egy valaminek nézett ki. Basszus, azért két ekkora termetű medve kereszteződéséből mi születhet?! Ezért itt különböző állatok párosodásának eredményei találhatóak! Csak ízelítőül: a már említett grizzly-jegesmedve, láma-teve vagy éppen egy oroszlán-tigris példány.

A világ tíz legfurább kétéltűi itt.

Ezt pedig Csibikénél találtam a múltkor, de muszáj volt kölcsönvennem, hogy tökéletes legyen a mai bejegyzésem és semmi se hiányozzon belőle. A világ huszonöt legfurább állata emitt.

És ha már lehet valakinek ajánlani a mai írást, akkor én szeretném, ha Krlány meg Zoma mindenképpen megnézegetnék ezeket a cikkeket, és azért ők, mert róluk mindkettőjükről 100 %-ig biztosan tudom, hogy érdekelné őket és nagyon tetszene nekik. :)

Ez az Oscaros fejléc sokkal jobb az adminban, mint az eredeti freeblogos valami. Nem bánnám, ha megmaradna. A Valentin-napi szívecskék rózsaszín háttérrel viszont engem is elborzasztottak.

A mostani szép, sárga-arany csillagos csík azonban eszembe jutattja, hogy az Rtl Klub hétfőn hajnalban élőben közvetíti a gálát, aminek következtében aznap igen korán kell kelnem, mivel szeretném végigkövetni az eseményeket. Tavaly is ez történt, még jócskán sötét volt kint, mikor én már ébredeztem, hogy élő kapcsolásban láthassam az egészet. Sajnos, az unalmasabb rész van mindig az elején, az izgalmasabbját meg meghagyják a közepére, végére (szereplők, film, stb.)

Hálistennek, Albert György számomra szörnyű angolja már a múltté, és Balázsy Panna közvetít az Oscarról.

Itt megnézhető a jelöltek listája. Nekem egy konkrét tippem van, akire szinte fogadni mernék, hogy kap egy szobrocskát, ez Cate Blanchett (egyébként két kategóriában is jelölt), aki, ha valóban megnyeri a díjat, akkor kétszeres Oscar-nyertes lesz.

Ami viszont még érdekes, hogy a legjobb férfi főszereplő kategórában három, már Oscarral rendelkező pasi is van. George Clooney (Syriana), Daniel Day -Lewis (A bal lábam) és Tommy Lee Jones (A szökevény). Ha a szívemre hallgatnék, akkor én a szobrot a szintén jelölt Johnny Deppnek adnám, ezzel csak az a gond, hogy az ötödik jelölt meg Aragorn (Viggo Mortensen), akit színészként nem különösebben ismerek, mert annyi filmjét még nem láttam, hogy nyilatkozhatnék róla, de Aragorn minden idők legférfiasabb filmhőse, már ezért megérdemelne egy Oscart.

Ööööö, na ezen az utolsó mondaton most elgondolkodtam, mert közben eszembe jutott még Indiana Jones is, aki legalább annyira férfias meg még sokan mások mellettük, de Aragorn akkor is kivételes jelenség.

Na tessék, most meg Neó jutott eszembe talpig lakkban, bőrben. Hjaj.....! 

Akkor Csibike kedvéért itt vannak. Hosszasan vacilláltam, hogy melyik legyen vagy legyen-e egyáltalán.

A combjaim nem maguktól ilyen vastagok, mint a képen, csak csupán a spinning tette izmossá őket, félreértések elkerülése végett. :)

Lássák mások is, hogy tényleg hülyét csináltam magamból! (De jó volt).

Elég kompromittálóak-e a képek, Csibike? :D

No, hát az a helyzet, hogy ebben a pillanatban jöttem haza farsangról. IIletve most hazudok, mert legalább tíz perce itthon vagyok már, hálistennek taxi szállított haza, bár sétát terveztem. De jött erre más is, így szerencsém volt és gyorsan hazaértem. Ittasságomat mutatja, hogy a ház előtt kulcskeresés közben kirántottam a kétvégű szemceruzámat is, pedig az lételem, nem szabad elhagyni, aztán elejtettem a kulcsot is, ajtónyitás közben. A lakásba megérkezve kezemben maradt a kilincs, majd nem tudtam lehúzni a fél csizmám cipzárát, így félcsizmásan közlekedtem egy darabig. Végül a rakott krumplit majd jó tíz percre tettem be a mikróba. Úgy pár perc elteltével figyeltem fel rá, hogy már pattog, úgyhogy talán ideje lenne kivenni. Mellesleg ezt még délután készítettem és igen ízletes lett. Legalábbis a többiek azt mondták. Igaz, egy kicsit sótlanra sikerült, de azért kifejezetten finom. Határozottan jólesik most a gyomromnak a meleg kaja. Hagytam még egy adagot Krlánynak is, hátha ő is éhes lesz, mikor megjön.

Azért fura, hogy enyhén ittas állapotomban jobb a gépelésem, mint józanul. Továbbá képes vagyok olyan szavakat leírni, mint például azt, hogy breakdown. Nem mintha ez egyébként nem menne, de most azért már csak ittam.

Volt ma Fokkos farsang. Erről már hetekkel korábban értesültem, és pillanatok alatt kiötlöttem, hogy mi is szeretnék lenni. Így lettem mindenki anyukája, fiatal korában. Azután a mai este folyamán még két fantázianevet is adtam a jelmezemnek, amik legalább annyira illettek rám, úgymint híres filmsztár inkognítóban és kurtizán a hetvenes évek Párizsából. Tetszés szerint választandó. Bár, Ynga azt mondta, hogy ez utóbbi annyira helytálló, mert nem vagyok sem kihívó, sem kurtizános. Mindenesetre a boám elnyerte mások tetszését, mert megdicsérték, hogy király és nagyon megy a jelmezem színéhez.

Ami egyébként majdnem teljes egészében eredeti volt, azaz anyámtól kölcsönöztem a nagy részét a cuccaimnak. A ruhám, a táskám, az ékszereim, a napszemüvegem, mind-mind az övé volt egykoron.

Ha meglesznek Gombóc képei és teszem azt, még vállalhatóak is, akkor kiteszek majd ide is egy-kettőt.

Ittam egy keveset, boroskólát, tényleg nem volt az olyan sok, csak régen találkoztam már én is alkohollal, majd két hete is van az utolsó koccintásnak. Ezért most igen hamar és igen jól a fejembe szállt ez a kevés is. Ami nem lett volna baj, ha hevességemben nem öntöm az ölébe valakinek a piámat. Egy idegennek ráadásul. Nagyon szégyelltem magam, bár csak kicsit ömlött rá, de ilyet még nem nagyon műveltem annak előtte. Ugyan az illető nyugtatgatott, hogy igazán semmi baj, de azért csak kellemetlen volt.

Viszont az alkohol megtette más formában is a hatását, mert egy ideig csak ültömben járt a lábam, a jobbnál jobb zenékre, aztán egy számnál már nem bírtam tovább és Melis meg Krlány társaságában belevetettem magam a tömegbe és roptam. Jó volt nagyon. Kis szünet következett, majd Cher Shoop shoop songjánál már én kérdeztem a lányokat, hogy nem jönnek-e. Csatlakozott hozzánk Al Bundy/Laci is, aki pasi létére nem volt ám ügyetlen a tánc terén. Készült rólunk sok-sok kép is. Iszonyat rég mozogtam már ennyit egy buliban, pedig ez sem volt sok, de nagyon jólesett.

Egyébként volt rajtam kívül egy hastáncosnő, egy műtős, egy dokinéni, egy tündérhercegnő, egy kereszteslovag, egy menyasszony és Superman is feltűnt civilben, Clark Kentként. Hát körülbelül ennyire emlékeszem. Jaj, meg Krlányról se felejtkezzünk el, aki eredetileg nem is akart beöltözni, aztán először én, majd Ynga is addig-addig beszéltünk neki az egészről, hogy milyen jó lenne, míg nekiállt tervezgetni. Egy óra alatt igen rendes kis jelmezt szedett össze magának. Hozzáfogott pólót festeni, halat vágni kartonpapírból, horgász kívánt lenni.

Mellesleg az állatom igen örült neki, hogy hazatértem hozzá, mivel az este folyamán nem adtam neki vizet és mostanra már hiányolta.

Fantasztikus vagyok, az előbb meg azt írtam le hibátlanul, hogy breakfast.

Most pedig elmegyek Kés/alatt-ot nézni. Nem egy nagy sorozat, legalábbis nekem nem tetszik, de ilyenkor mintha az menne mindig a Viasat3-on, legalábbis ez rémlik. Majd kiderül.

Azt hiszem a blog történetében ez az első olyan bejegyzés, amelyik ilyen késői időpontban születik. :)

Na de ilyenkor olyan, de olyan gondolataim támadnak ám, hogy. Csak mire hazaérek már nem feltétlenül van még kedvem lejegyezni azokat. De most ez a taxi sokat segített....

Óbasszus, Atush meg most hozzámszólt msnen, mert ő dolgozik ilyenkor is, én meg nem, de itt vagyok. Ja, én már most fáradt vagyok meg nyűgös, nem beszélgetek vele, megmondom neki is ezt, szépen, hogy de azért szeretem, mert tündércukorfalat, így egybe, csak most ne beszélgessünk, mert meghalok különben.

Péntek érzésem van, az.

Vasárnap este, mikor spinning után Ynga megkérdezte Gerit, hogy jön-e velünk kedden is edzeni, ő közölte, hogy nem, mert másnap, azaz hétfőn megy vért adni, és a két dolog nem lenne olyan jó egymás utáni napokon. Gyorsan lecsaptam rá, mihelyst meghallottam, hogy véradás és megbeszéltük, hogy akkor hétfő délután találkozunk.

Tényleg nem tudom miért, de évek óta szerettem volna már vért adni, talán azért, mert ez egy tényleg komoly dolog, amivel életeket lehet menteni és azért a tudat, hogy pont az én véremmel segítenek valakin, azért az nem rossz. Éppen ezért anno utána is érdeklődtem annak, hogy mik a feltételei a véradásnak, na rögtön kiderült, hogy nem indulok túl jó eséllyel a tetoválásaim miatt. Akkoriban még két évet kellett várni egy-egy tetoválás elkészülte után, hogy vért adhasson valaki, így aztán az elmúlt évig nem is tehettem meg ezt. Aztán, hogy tavaly végre letelt ez az idő is, már csak egy partner kellett találnom, ami szintén nem volt egy könnyű dolog. Mert akárkit kérdeztem, hogy eljönne-e velem, mindenki nemet mondott vagy a rossz élmények miatt vagy mert egyszerűen csak nem akart segíteni (legalábbis nem ilyen formában). Egyedül meg nem mertem elmenni. :(

De most aztán megragadtam a kínálkozó alkalmat. Geri mondta, hogy egyek-igyak-pihenjek előtte rendesen. Egy kicsit bevoltam azért szarva, mert engem utóljára óvodás koromban szúrtak meg, mert vérszegény voltam egy ideig és miután mindenféle vitaminokat kellett szednem, hetente ellenőrizték, hogy használnak -e. Ez meg úgy történt, hogy minden hétfőn, ovi előtt elmentünk az orvosi rendelőbe és akkor ott megszúrták az egyik hüvelykujjamat és vettek belőle egy pici vért. Nagyon nem szerettem a heti szurkálásokat. Mindössze ennyi tapasztalatom volt csak a vérvétellel kapcsolatban eddig, soha máskor nem vettek tőlem vért.

Vártam Gerit, meg is érkezett,. Előző nap megkértem, hogy fogja majd a kezem közben, de kinevetett és azt mondta, hogy ez mindenkinek a saját harca. Végül kiegyeztünk abban, hogy azért ha a kézfogás el is marad, de végig ott lesz mellettem. Tényleg nagyon rendes volt, mert még akkor sem ment ki a rendelőből, mikor csak mintát vettek és őt szólították be előbb. Én meg utána következtem, de lebeszélte az ápolónővel, hogy nekem ez az első és had legyen mellettem.

Ami történt, az benne volt a pakliban, lehetett rá számítani, de nem szerettem volna, ha pont velem esik meg. Levették a mintát a bal kezem kisujjának hegyéből és megállapították a vércsoportomat (aminek meglehetősen örültem, mert eddig nem tudtam és szerintem elég hasznos dolog az, ha az ember tisztában van legalább a saját vércsoportjával). A jó hír az, hogy abba a csoportba esem bele, amely mindössze 13 %-át teszi ki a magyar lakosságnak. Vagyis a vércsoportom B. Ennél kevesebben csak az AB-sek vannak, ez mindössze 5 %.

Ott örültem magamban, hogy ez milyen jó már, hogy a ritkábbik vércsoportom van, aztán rájöttem, hogy ez nem is annyira vicces, mert ha netán nekem lesz majd szükségem vérre (isten őrizz amúgy!), akkor igencsak keresni kell majd a donorokat számomra.

A rossz hír meg az, ezt már a mintából sikerült megállapítani, hogy a hemoglobinszintem alacsony a véradáshoz, így most nem segíthetek. Azért átküldtek minket egy orvosnőhöz, aki elbeszélgetett velünk és ő meg Geri megegyeztek, hogy végignézhessem azért Geri véradását, hogy ne féljek tőle annyira. Mint kiderült a hemoglobinom teljesen normális, egy nőnek ennyi tökéletesen megfelel, csak a véradáshoz kevés jelenleg. 125-től fölfele lehet adni, nekem csak 117 volt (nem tudom miben mérik egyébként). Sok vasat kell bevinnem a szervezetembe az elkövetkezendő két hónap során, akkor kell majd újra mennünk. Kaptam egy listát is azokról az ételekről, amelyek jelentős mennyiségű vasat tartalmaznak. Ebben csak az volt a vicces, hogy ezeknek az ételeknek a nagy részét igen sokat fogyasztom, tehát nem értem, hova tűnik belőlem a vas, amit ezekkel együtt beviszek a testembe?!

A vizsgálat után átmentünk egy nagy terembe, ahol is a véradás előtt mindenki kapott narancslevet meg csokis ostyát, hogy nehogy elájuljon, miközben csapolják. Volt vagy húsz amolyan hátradönthetős szék is ott, az egyikbe befeküdt Geri, én meg odaültem mellé egy hokedlire. Jött az ápolónő és kiválasztotta a karját, ezúttal a balt. Azon meg pont volt néhány igen jó vénája, így Geri azt mondta, hogy választhatok én, hogy hova szúrják a tűt. De jó már nekem! :)

Mivel igen élénk a fantáziám, szörnyűbbnél szörnyűbb módszereket képzeltem el a tű behelyezéséről. Hát most vagy nagyon ügyes volt az ápolónő vagy amúgyis ilyen gyorsan megy, de mire egyet pislantottam, már ott volt a vénában. Körülbelül 6-7 perc, míg levesznek tőle négy és fél deci vért. Ennyit szoktak mindenkitől egy alkalommal..

Ugyan nem adtam vért, de azért csak leírtam már az ott történteket, egyrészt, mert egyáltalán nem volt semmi rémséges dolog, ami miatt később ne akarnék visszamenni. Komolyan, persze, hogy félek még mindig egy kicsit, de hogy láttam, hogyan működnek a dolgok, szívesebben próbálom meg majd ismét.

A másik dolog pedig, hogy az összes ott dolgozó ember, majdhogynem kinyalta a seggünket (elnézést az életszerű ábrázolásért, de tényleg így volt). Annyira kedvesek, segítőkészek, aranyosak voltak, hogy le a kalapppal. Pedig jónéhány valakivel érintkeztünk, de kivétel nélkül mindenki nagyon normális volt. A portás, mikor mentünk el (előzőleg leadtuk a kabátjainkat a porta melletti ruhatárba) fogja az enyémet és azt mondja, hogy "Ha megengedi..." , azzal felsegítette rám. Hogyne engedném, sőt!

Amúgymeg köszönet Gerinek, aki nem nézett hülyének, pedig nagyon sokat kérdeztem tőle, hogy mit miért és hogyan és miért úgy, hanem türelmesen válaszolt és nem röhögött ki, mert kicsit féltem, hanem támogatott és segített. Örültem, hogy vele mentem el. :)

Ja, és menjetek ti is vért adni! :)