christaylor

Mi az, hogy James T. Kirk kapitány meghal? Ezt mégis hogyan képzelték? Pedig muszáj volt elhinnem, amit láttam, mikor tegnap, a végre megszerzett Star Trek mozifilmek közül pont azt a részt kezdtem el nézni, amelyikben megtörtént. Tényleg nagy rajongó vagyok, de inkább a sorozatot követtem eddig nyomon, a filmekből összesen hármat láttanm csupán, de most megkerült az összes, na mondom, lássuk elsőként azt, amelyikben először tűnnek fel az új generáció tagjai. Ez meg azzal kezdődik, hogy a régiek leköszönnek. De ezt akkor sem értem.... Valóban nagyon nemes gesztus Kirk-öt úgy búcsúztatni, hogy a csillagok közt leli halálát, ahol a  fél életét is töltötte, de egy ilyen legendás szeményt elég gáz volt ötpercnyi szereplés után elintézni. Ráadásul miért is kellett meghalnia? Miért nem volt elég, ahogy a filmben is hangsúlyozták, csak egyszerűen visszavonulnia?

Tökre örültem, hogy "jáj, de jó! jó kis estém lesz", aztán tessék, öt perc után enyhe sokkot kaptam a történtektől.

Ez legalább akkora érzelmi megterhelés volt számomra, mint mikor kiderült, hogy Poirot meghal. Merthogy őt is nagyon szeretem, igaz inkább a karakterét, mint az eseteit. Persze, tudja az olvasó, hogy ő is csak egy ember, már nem is olyan fiatal, legalább hatvanéves, de az valahogy sosem jutott eszembe, hogy meg is halhat. Aztán egyszer, mikorra már jó sok megoldott esetét olvastam,r ábukkantam egy, addig ismeretlen példányra, ami a Függöny címet viseli hivatalosan (az én példányomnak viszont Lemegy a fügöny vagy valami ilyesmi volt a címe). Ebben már rém öreg mind Poirot, mind Hastings kapitány is, meg betegek is, de nem sejtettem akkor sem a végét. Pedig az utolsó mondatban Agatha Christie megöli. Meghal, egyedül és magányosan. Én meg annyira szerettem ugye, hogy egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet, pedig hát ő is halandó. Megsirattam, de azóta kísért ez a gondolat, hogy jobban örültem volna, ha sosem olvasom el az utolsó történetét és nem tudom meg, hogy meghal.

És ugyanezt éreztem most Kirk kapitánynál is, mert szerintem jobb lett volna életben hagyni és úgy emlékezni rá, mint aki ott van valahol a Földön, békésen, láblógatva tölti nyugdíjas napjait, de bármikor bevethetik és a tanácsát kérhetik, ha úgy adódik.