Fél négykor hazatértem vidékről, hoztam egy tonna kaját, egy új itatót Teónak, miegyéb. Békésen leülök blogot írni meg közben félszemmel A birodalom visszavágott nézni, éppen Jabba palotájából folyik a főszereplők kiszabadítása, mikor eszembejut, hogy kiégett pénteken az egyik lámpában az égő, kicserélem. Pont ennyi kellett a mi szar, elavult áramrendszerünknek! Nem az első eset, hogy ez történik. A múltkor például csupán azért eshetett meg, mert a porszívót a saját szobámban dugtam be a csatlakozóba, holott oda nem szabad, mert lecsapja a biztosítékot.
Most is hasonló történt, kicseréltem az égőt, szerettem volna kipróbálni. Felkapcsolom, villany el, számítógép, tévé ki. Jó, hát még ennyitől nem esünk pánikba, volt már ilyennel dolgom, akkor is megoldottuk a problémát, két pillanat az egész. És itt kezdődtek az érdekességek. Ugyanis, bent nem csapta le a biztosítékot, csak a kinti, folyosói villanyóránál. Jó, kimentem, felkapcsoltam. Ennek hatására, bent csapta le. Kint fel volt kapcsolva, bent meg nem. Így ugyan volt bent villany a helyiségekben meg a mikró működött a konyhában, de semmilyen más eszköz nem. Ekkor próbáltam felkapcsolni a bentit, ha fent maradt a kapcsoló úgy huszadik próbálkozásra, akkor kint csapta le. Ki-be járkáltam a lakás és a folyosó közt, egyre idegesebb lettem, de nem adtam fel, kitartottam. Gondoltam, ha most nem is, de negyedóra múlva jó lesz. Direkt megsimiztem Teó fejét is, közben suttogtam neki, hogy hozzon szerencsét. Persze, nem lett belőle semmi, ez sem segített. Több, mint egyórányi szerencsétlenkedés után kicsit elhagytam magam, sírdogáltam egy kicsit, hogy nem igaz, hogy ennyire tehetetlen vagyok és miért nem vagyok férfi, mert egy férfinak annyi lenne az egész, hogy csak megpöccinti az adott kapcsolót és még az, de az úgy is marad és világít meg működik minden. De nem, én itt bénázok már mióta.
Ezért telefonos segítséget kértem apámtól, ha már ért hozzá. Hát, sokat nem tudott segíteni, bár, az mindenképpen jó ötlet volt tőle, hogyha már a konyhában megy a mikró, akkor onnan hozzam el az áramot a szobákig, hátha. Összeszedtem négy hosszabbítót a lakásból (milyen jó, hogy ennyien lakunk itt, ha egy szimpla család lennénk, biztos, hogy nem rendelkeznénk ennyi hosszabbítóval), összedugaszoltam őket és lőn. Apámnak igaza lett, tényleg működtek a műszaki dolgok is. Na de én erre vérszemet kaptam és úgy döntöttem, hogy azért is megpróbálom utoljára. Azt kellett összehozni, hogy a fentit úgy tudjam felkapcsolni, hogy a kinti közben ne kapcsolódjon le. Kisebbfajta csoda szükségeltetett hozzá, de megcsináltam. Ezúttal elsőre. Ezért most rettentő boldog vagyok, mert tényleg éppen kezdtem feladni, így másfél órányi vacakolás után. Most mindennel úgy bánok, mint a hímes tojással, nehogy baj legyen ismét.
Az a helyzet, hogy ősrégi, lakótelepi lakásban lakunk, százhúsz évesek már legalább a vezetékek is, jó lenne kicserélni azokat, mielőtt nagyobb baj lenne.
A nap kérdése: most komolyan, igazán komolyan, tényleg nem találtak szebb embert Luke Skywalker szerepére? De én már ezen gondolkodom vagy húsz éve, tényleg.
