Mivel igen régen írtam már filmekről, van annak már vagy két hete is, ismét elérkezett az idő, hogy beszámoljak az elmúlt időszakban látottakról. A magam szórakoztatására most hátulról kezdeném, a legutolsóként látott lesz a legelső. És mert olyan sok mindent éztem meg, ezért két részletben mesélek.
Akkor talán kezdjük is a Nem vénnek való vidékkel. A hazai mozik csak jövő csütörtöktől vetítik, nekem lehetőségem adódott korábban megnézni, igazából kíváncsi voltam, hogy miért kapta meg a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv díját is idén az Oscar-gálán. Továbbá ebben a filmben szerepelt a legjobb férfi mellékszereplő is. A Coen testvérekkel nagyon felemásan állok filmügyileg, mert míg az egyik alkotásuk tetszik (pl:: A nagy ugrás), addig a másik meg nem (Fargo) és így tovább. A Nem vénnek való vidék westernként van megjelölve műfajilag, amit nem igazán értek, mert bár egyszer elhangzik benne a ranger szó és az eleje valóban az amerikai sivatagban játszódik, de más semmi nincs, ami westernre emlékeztetne. Nem beszélnek benne túl sokat, ezt még elnéztem volna, mert láttunk már máskor is ilyet, de zene meg aztán egy szál sincs a filmben. Semmi. Nyilván a hatás fokozása végett. Rendben, ettől még lehet jó film és úgy is kezdődik, hogy a néző kellően ráizgul a történetre, mert az izgalmasnak ígérkezik, de aztán nyújtják, mint a rétestésztát és a végén már úgy nem értesz semmit, ahogy az elő van írva. Nem akarom leírni, hogy milyen kérdések vetődtek fel bennem, mert akkor más, aki szeretné megnézni, esetleg nem teszi majd, de annyit elárulhatok, hogy maradt bennem elég kétely, azt illetően, hogy ez valóban jó film-e. Sok mindenre nem kaptam választ, amire szerettem volna. Nem úgy maradt befejezetlen a történet, hogy esetleg még lehetne folytatni, hanem úgy, hogy felháborodsz, hogy most akkor mi van, mert nem értesz semmit. Pláne azt nem, hogy Tommy Lee Jones mit akar mondani azzal az utolsó mindent lezáró mondattal. Merthogy annak semmi értelme, az is biztos. Ha már Tommy Lee Jones, akkor újabb két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy teljesen feleslegesnek ítéltem meg a karakterét a filmben, semmi jelentőset vagy emlékezeteset nem tesz, elmond két nagy igazságot az életről, amit senki sem ért, oszt' ennyi. A másik pedig, hogy mi a jó büdös francért jelölték már megint ezt a szerencsétlent Oscarra, legjobb férfi főszereplőként??? Már A szökevényért kapott szobrát sem értettem, de ez meg.... Steven Seagal 2., legalábbis, ami a fapofát illeti. Nem tud játszani az arcával, nem látsz rajta érzelmeket. Különösebben nem kellett megerőltetnie magát ehhez a szerephez (tán életében először a Men in blackben láttam nevetni, az is elég erőltetett volt). Sokkal inkább jelöltem volna a másik főszereplőt, Josh Brolint díjra, na ő igazán jó volt.
Szóval, így összességében a film elég vacak volt, szerintem, ezzel szemben igazán kíváncsi vagyok mások véleményére is, mert úgy tűnik, hogy megosztja a nézőket. Ati is látta már és hasonlóan hozzám (ha nem is ennyire feldúltan) neki sem tetszett különösebben. Ugyanakkor Ábel, akinek a filmet köszönhetjük, meg nagyon lelkes volt, hogy mennyire jó és már kétszer is megnézte.
Ami viszont tényleg klassz volt benne (hogy ne legyek már ilyen szőrösszívű) az az, hogy elsőosztályú volt a rendezés, nagyon profi munka, illetve az, hogy Javier Bardem, aki megkapta az Oscart az őrült bérgyilkos szerepéért, valóban kifogástalanul játszott, kellően borzongtam az egyéni gyilkolási stílusától.
Játszik még a szív: szeretem az angol romantikus filmeket, mert olyan különlegesek. Az Igazából szerelem a szívem csücske. Ez a film is próbálkozott szórakoztatni, ami némileg ment is neki, de egyébként semmi újat nem nyújtott. Van viszont egy betétdala, ami nekem tetszik és azért fontos megemlíteni, mert magyar az előadója. Itt van ni! Modern romantikus film, tipikus befejezéssel (még csak el sem kell mondanom, úgy is mindenki sejti, hogy hepiend), az alapötlet tetszett. Azt mondom, hogy az a 330 forint, amibe került (a Blikkhez volt mellékletként), megérte. Ráadásul eredeti és az enyém lett. :)
Farkasok szövetsége: szeretem az ilyen misztikus történeteket, ha meg kosztümös és misztikus is egyszerre, akkor meg pláne érdekel. Ehhez képest a Farkasok szövetsége jócskán csalódást okozott. Már láttam korábban, akkor nem tetszett, most adtam neki egy második esélyt, hátha. De nem, a véleményem ugyanaz. Több, mint kétórás filmet csináltak valamiből, amit jóval kevesebb időből is kilehetett volna hozni és akkor talán nem untatott volna már ennyire a vége felé.
És ami nagyon bosszantott, hogy a rejtélyes fenevadat digitálisan oldották meg benne, ami nem gond, illetve nem lett volna az, ha nem annyira gagyi. Nagyon látszik, hogy mű, egyáltalán nem illeszkedik bele a filmbe. Látványosan számítógép kreálta. Pedig manapság már olyan szépen megoldható különféle technikákkal és ez a film azért nem készült annyira régen, hogy ne lehetett volna ennél jobbat kihozni belőle.
Elizabeth: változnak az idők, változnak az emberek, mondhatnám most ezt is. Az a film, amely kilenc évvel ezelőtt untatott, most nagyon tetszett .Rettentő jó színészi játék mindenfelől, nem tudnék kiemelni senkit sem külön, nagyon látványos, szép és érdekes film. Mondjuk ez fura, hogy akkor nem tetszett, most meg igen. Na jó, csak kivételezek, az egyik kis mellékszerepben Vincent Cassel tűnt fel, öröm volt bolond, francia hercegként viszontlátni. Ráadásul Erzsébet és kora nagyon is érdekel.
És akkor három film betétdala a végére, az egyik kedvenc Madonna, David Bowie és Ricky Martin számom. Egyébként Madonna itt annyira gyönyörű, hogy én még most is szívesebben látnám így, mint manapság.
David Bowie: Absolute beginners (az Abszolút kezdők című filmből),
Madonna: I'll remember (a Tanulj, tinó!-ból),
Ricky Martin: No importa la distancia (a Herkules című meséből és spanyolul énekel)
