Az előbb ment el Bea barátnőm és el sem hiszem, hogy majd háromhavi fáradozás után végre összehoztuk ezt a találkozót is. Mert az email meg a telefon mégsem ugyanaz. De ma végre megtörtént, eljött, igaz csak egy röpke másfél órára, aminek a végére rendesen be is rekedtem, annyit beszéltem tudniillik, ha rövid időre is, de itt volt. Esküszöm, hiányzott már a társasága. De annyit dolgozik meg ráadásul képtelen időpontokban, plusz iskolába is jár, aztán így kicsit nehéz volt szabad napot találnia. Kaptam ajándék vörösbort (hogy tudja mi kell nekem!) meg végrevégre! hozott öngyújtókat. Mert hoszteszkedik is olykor és nagyon hiperszuper gyújtókat kap, de mostanáig hiába kértem, nekem nem adott, mert azt mondta mindig, hogy inkább az kapjon, aki cigizik is. De most mindjárt kettőt is kaptam, szentjánosbogászínűt.
Úgyhogy most nagyon faszán elégedett vagyok. Bírnám, ha nem is minden nap, de legalább kétnaponta történnének ilyen apróságok, amik, bár lehet, hogy látszatra kis dolgok, de marhára tudok nekik örülni. Aztán majd holnap felkelek és megint visszazuhanok a szokásos apátiámba. Eh.
Csak kitöltöm már itt a helyet, ha mással nem, hát zenével legalább!
Colbie Caillat: Bubbly (nekem ettől a számtól mindig olyan nagyon kirobbanóan jókedvem lesz)
