Az első rossz húzásuk velem szemben az volt, amikor közölték, hogy májustól jelentenek be, ám mégsem tették. Elég bizarr módon derült erre is fény. Áprilistól dolgoztam náluk, májust beszéltünk meg véglegesítésnek,ám júliusban végre feleszméltem, hogy amúgy tényleg megtörtént-e dolog, mivel azidáig több szót nem is ejtettünk róla. Szóval, július végén járhattunk, mikor felvettem az egyik telefont és a vonal végén közölték, hogy a könyvelőtől hívnak minket és fog nálunk dolgozni egy lány, augusztustól, bizonyos Szabó Krisztina, akinek még nincs leadva  az adószáma, márpedig ezt pótoljuk hamarost, mert különben a bejelentés ugrott. Ilyeneket is csak az élet produkálhat, hogy pont én veszem fel és pont azt a telefont, amelyik velem kapcsolatos. Mondanom se kell, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam, azt már meg sem említettem a nőnek, hogy én vagyok az a bizonyos és már több, mint három hónapja ott dolgozom. Mikor rákérdeztem rögvest ezután a  cégvezetőnél a dologra, egy laza "Ja. Elfelejtettem!"-mel elintézte az egészet.

Február negyedikén, mikor közölték, hogy nem tartanak igényt a továbbiakban a munkámra, többször is kihangsúlyozták, hogy de azért tudjam, hogy itt még március ötig bejelentenek, tehát ezt majd máshol is jelezzem, ha addig akadna valami munkám. A papírokért és a felmondási időre kapott fizetésemért a fent említett időpontban jöhetek. Azon a napon a kezembe is adták azokat, én nem néztem át semmit, gondoltam, miért ne lennének rendben?! Hat nappal később elvándoroltam a munkaügyi központba, hogy az álláskeresési segélyemet intézzem, mert bár még március volt csupán, de fene tudja mennyi az átfutási ideje ezeknek az ügyeknek, nekem meg jó lenne, ha már áprilistól utalnák az összeget. Ügyintézés gyors, pontos, precíz volt, meg is lepődtem, nem erre emlékeztem fiatalabb éveimből. Kedves nő elkéri a munkáltatótól kapott papírjaimat, majd rögtön kérdezi is, ahogy megfogja a paksamétát, hogy tb-kiskönyv az nincs itt? Mondom neki, hogy ha nincs azok közt, akkor nem is kaptam meg. Jelzi, hogy arra márpedig szükség lesz, majd kérjem el. Rendben, elkérem. Számolgatja nekem a napokat, hogy vajon jogosult vagyok-e a ledolgozott napok számát tekintve segélyre (az kaphatja meg három hónapon keresztül, akinek az elmúllt négy évben 200 nap folyamatos munkaviszonya volt. Na most, az egy dolog, hogy x éve dolgozom folyamatosan, viszont ciki, nem ciki, de nekem ez volt az első bejelentett munkahelyem.Tehát hiába mondom azt, hogy 21 éves korom óta rendszeresen dolgoztam , ha az mit sem számít, bejelentés nélkül.). Ügyintéző közli, hogy hát ez nem túl jó, mert öt nap híjján van meg a 200 napom. Mondom, hogy az lehetetlen, mivel augusztustól márciusig az még több is. Még jó, hogy minden papíromra február 11. van írva, ugye. Nem az amiről eredetileg szó volt. Javaslat, hogy próbáljam meg javíttatni a dátumot, addig is beregisztrál. Belementem. Rögtön utána megyek be volt céghez, senki illetékes nincs bent, megbízom az egyik csajt, hogy említse már meg nekik, hogy tébé kiskönyv meg dátum átírása helyesre.

Csaj felhív öt nap múlva, hogy a könyvelőt nem lehet elérni (azért ez is elég érdekes, mert mi a francot csinál?). Egy hétre rá, hogy jeleztem odabent  a problémám, felhívnak végre, hogy a könyvelő azt mondta, hogy nem lehet dátumot módosítani, csak ha nyolc napon belül jelzem azt. Most már megbüntetnék a céget. Tébé kiskönyvről szó sem esik, az meg, hogy a február 11-hez képest eleve egy hónapra kaptam meg csak a papírokat, tehát hogyan és mikor is jelezhettem volna nemtetszésemet, ez már senkit sem érdekel.

Komoly gondolkodás, elhatározás, hogy akkor én most bemegyek volt céghez és amennyire tőlem telik, az asztalra verek, hogy na, tessen intézkedni márpedig. Egy hétig húztam ezt a dolgot, mert amúgy nagyon távol áll tőlem az ilyesmi és nem akaródzott megtennem azt, hogy agresszív legyek, főleg mert nem tudom, mennyire menne. Apám javasolta, hogy ha muszáj, akkor legyek esetleg erélyesebb (említsem meg az apehot, ha nem túl együttműködőek).

Tegnap végre összeszedtem magam, kifejezetten a tulajdonossal beszéltem meg időpontot, nem akartam, hogy az ügyvezető igazgató is ott legyen, neki köszönhetem ugyanis a kirúgásomat. Hát bent volt, sőt, bár én köszöntem neki, ő már nem fogadta azt. Ugyanakkor, mikor tulajjal félrevonultunk beszélni, azért bentmaradt volna, de jeleztem finoman, hogy nem kívánom a jelenlétét. Rendesen meg is sértődött. (Most hogy őszinte legyek, ki a faszt érdekel az ő szájhúzogatása jelen esetben? Nem akarom, hogy bent legyen, kész.).

Előadom nagyon részletesen, felvázolva a helyzetet, türelmesen, nem bunkón, nem is agresszívan. Zsolti, úgy tűnik érti a problémám, mintha némi együttműködést is vélnék felfedezni, legalábbis a hajlamot arra, hogy ne maradjak már ebben a helyzetben és a segítségemre legyen. Bólogat, hogy hát ez a dátumelírás tényleg gáz, nem jó ez így.

Tettem neki egy ajánlatot, ami szerintem a legegyszerűbb és a legtisztább mindkét fél számára, miszerint nekem úgy is megfelel, ha nem javítják az iratokat, de akkor a legtisztességesebb részükről, ha kifizetik azt a három hónapot, amitől miattuk elesek. Ami egyébként nem egy nagy összeg, de nekem sokat jelentene, mindegy, hogy egyszerre vagy ugyanúgy, ahogy a segélyt kapnám, háromszorra elosztva adják ide.

Na most, ha nem érdekli vagy eleve elutasítja, hogy én ezt hogy képzelem, akkor szerintem ezt jelezte volna bárki, de ő még arra is rákérdezett, hogy mennyi lenne. Aztán mondta, hogy bár a ő tulajdonos, de ezt meg kell beszélnie az ügyvezetővel is, mert mégis csak pénzről van szó. Bementem addig a lányokhoz fecserészni. Nemsokára Zsolti visszatér, hogy megkérdezze, hogy regisztráltattam-e már magam a munkaügyi központban. Mondom, hogy persze. Közli, hogy az baj és nem kellett volna, mert akkor még most megtudták volna valahogy oldani. (Tessék, ebből is azt hozzák ki, hogy az én hibám.). Elmegy, konzultál, visszajön, hogy nem tehetnek semmit, dátumváltozatatás nem jöhet szóba, pénzt nem fizetnek. Azt állítja, hogy szerinte korrektek voltak, hogy adtak még egy hónapnyi pénzt (te hülye! a felmondási időre jár az a pénz, kötelező volt kifizetned!). De akkor már kezdett ideges lenni, vitatkozott velem és csak kitartott amellett, hogy nem kapok semmit. És akkor olyat mondott, amitől majdnem elküldtem az anyukájába, pedig szerintem az egyik legutolsó dolog valakinek az anyukáját szidni. Közlöm, hogy ez márpedig így nem lesz jó és sajnos, ennek részemről nem itt lesz a befejezése. És akkor azt mondja "Akkor el kellene menned dolgozni és lesz pénzed!" De ne támadjam meg, ugye? Biztos azért ülök itthon a seggemen, depressziósan, mert annyira jó, mi?

Történtek elmesélése apámnak, mondja, hogy majd akkor ő intézkedik. Elment a könyvelőhöz ma, ottjárta után 10 perccel hív engem az ügyvezető igazgató, hogy én ne fenyegessem őket meg különben is hülye vagyok, mert miért regisztráltattam magam munkanélküliként és ez is az én hibám. És február 29-ig jelentettek be (aha, persze, akkor miért van a papírokon február 11. és nekem miért hazudtatok március 5-öt?). Továbbá már korábban elakartak küldeni, csak nem találtak senkit a helyemre. (ez hogy jön a tárgyhoz, nem erről vitázunk.). De majd valamit még megpróbál intézni és este felhív. Ez volt ma egykor, azóta nem is hallottam felőle.

Mint kiderült, apám a könyvelővel azt beszélte, hogy munkaügyi bíróság lesz a dolgból, mert ez így nem korrekt, amit műveltek, továbbá hol a tébé- kiskönyvem, amiről senki nem tud semmit. Könyvelőnél nincs, más nem látta. Munkáltatónak kötelessége kiadni, ha ez nem történik meg, súlyos bírságot kell fizetniük.

Tudom, hogy nagyon hosszan írtam le, de rövidebben félő volt, hogy esetleg nem lesz érthető. Hát a jó nénikéjükkel basszanak ki (bocsánatbocsánat!), ne velem. Most kifejezetten elszánt vagyok. Ez általában akkor van így, ha nagyon biztos vagyok az igazamban. Ez most az a helyzet.  Ó, nagyon remélem, hogy jó vége lesz.