No, hát az a helyzet, hogy ebben a pillanatban jöttem haza farsangról. IIletve most hazudok, mert legalább tíz perce itthon vagyok már, hálistennek taxi szállított haza, bár sétát terveztem. De jött erre más is, így szerencsém volt és gyorsan hazaértem. Ittasságomat mutatja, hogy a ház előtt kulcskeresés közben kirántottam a kétvégű szemceruzámat is, pedig az lételem, nem szabad elhagyni, aztán elejtettem a kulcsot is, ajtónyitás közben. A lakásba megérkezve kezemben maradt a kilincs, majd nem tudtam lehúzni a fél csizmám cipzárát, így félcsizmásan közlekedtem egy darabig. Végül a rakott krumplit majd jó tíz percre tettem be a mikróba. Úgy pár perc elteltével figyeltem fel rá, hogy már pattog, úgyhogy talán ideje lenne kivenni. Mellesleg ezt még délután készítettem és igen ízletes lett. Legalábbis a többiek azt mondták. Igaz, egy kicsit sótlanra sikerült, de azért kifejezetten finom. Határozottan jólesik most a gyomromnak a meleg kaja. Hagytam még egy adagot Krlánynak is, hátha ő is éhes lesz, mikor megjön.

Azért fura, hogy enyhén ittas állapotomban jobb a gépelésem, mint józanul. Továbbá képes vagyok olyan szavakat leírni, mint például azt, hogy breakdown. Nem mintha ez egyébként nem menne, de most azért már csak ittam.

Volt ma Fokkos farsang. Erről már hetekkel korábban értesültem, és pillanatok alatt kiötlöttem, hogy mi is szeretnék lenni. Így lettem mindenki anyukája, fiatal korában. Azután a mai este folyamán még két fantázianevet is adtam a jelmezemnek, amik legalább annyira illettek rám, úgymint híres filmsztár inkognítóban és kurtizán a hetvenes évek Párizsából. Tetszés szerint választandó. Bár, Ynga azt mondta, hogy ez utóbbi annyira helytálló, mert nem vagyok sem kihívó, sem kurtizános. Mindenesetre a boám elnyerte mások tetszését, mert megdicsérték, hogy király és nagyon megy a jelmezem színéhez.

Ami egyébként majdnem teljes egészében eredeti volt, azaz anyámtól kölcsönöztem a nagy részét a cuccaimnak. A ruhám, a táskám, az ékszereim, a napszemüvegem, mind-mind az övé volt egykoron.

Ha meglesznek Gombóc képei és teszem azt, még vállalhatóak is, akkor kiteszek majd ide is egy-kettőt.

Ittam egy keveset, boroskólát, tényleg nem volt az olyan sok, csak régen találkoztam már én is alkohollal, majd két hete is van az utolsó koccintásnak. Ezért most igen hamar és igen jól a fejembe szállt ez a kevés is. Ami nem lett volna baj, ha hevességemben nem öntöm az ölébe valakinek a piámat. Egy idegennek ráadásul. Nagyon szégyelltem magam, bár csak kicsit ömlött rá, de ilyet még nem nagyon műveltem annak előtte. Ugyan az illető nyugtatgatott, hogy igazán semmi baj, de azért csak kellemetlen volt.

Viszont az alkohol megtette más formában is a hatását, mert egy ideig csak ültömben járt a lábam, a jobbnál jobb zenékre, aztán egy számnál már nem bírtam tovább és Melis meg Krlány társaságában belevetettem magam a tömegbe és roptam. Jó volt nagyon. Kis szünet következett, majd Cher Shoop shoop songjánál már én kérdeztem a lányokat, hogy nem jönnek-e. Csatlakozott hozzánk Al Bundy/Laci is, aki pasi létére nem volt ám ügyetlen a tánc terén. Készült rólunk sok-sok kép is. Iszonyat rég mozogtam már ennyit egy buliban, pedig ez sem volt sok, de nagyon jólesett.

Egyébként volt rajtam kívül egy hastáncosnő, egy műtős, egy dokinéni, egy tündérhercegnő, egy kereszteslovag, egy menyasszony és Superman is feltűnt civilben, Clark Kentként. Hát körülbelül ennyire emlékeszem. Jaj, meg Krlányról se felejtkezzünk el, aki eredetileg nem is akart beöltözni, aztán először én, majd Ynga is addig-addig beszéltünk neki az egészről, hogy milyen jó lenne, míg nekiállt tervezgetni. Egy óra alatt igen rendes kis jelmezt szedett össze magának. Hozzáfogott pólót festeni, halat vágni kartonpapírból, horgász kívánt lenni.

Mellesleg az állatom igen örült neki, hogy hazatértem hozzá, mivel az este folyamán nem adtam neki vizet és mostanra már hiányolta.

Fantasztikus vagyok, az előbb meg azt írtam le hibátlanul, hogy breakfast.

Most pedig elmegyek Kés/alatt-ot nézni. Nem egy nagy sorozat, legalábbis nekem nem tetszik, de ilyenkor mintha az menne mindig a Viasat3-on, legalábbis ez rémlik. Majd kiderül.

Azt hiszem a blog történetében ez az első olyan bejegyzés, amelyik ilyen késői időpontban születik. :)

Na de ilyenkor olyan, de olyan gondolataim támadnak ám, hogy. Csak mire hazaérek már nem feltétlenül van még kedvem lejegyezni azokat. De most ez a taxi sokat segített....

Óbasszus, Atush meg most hozzámszólt msnen, mert ő dolgozik ilyenkor is, én meg nem, de itt vagyok. Ja, én már most fáradt vagyok meg nyűgös, nem beszélgetek vele, megmondom neki is ezt, szépen, hogy de azért szeretem, mert tündércukorfalat, így egybe, csak most ne beszélgessünk, mert meghalok különben.

Péntek érzésem van, az.