A hétfő estém, legalábbis egy része a blogköltöztetés jegyében zajlott. Kezdődött azzal, hogy megfogadva MilGra tanácsát nekiálltam áttelepíteni a dolgaimat ide. Ám ez nem ment olyan egyszerűen! Én, aki kisujjból kirázom az ftp-t, most itt ültem a gép előtt, teljesen kétségbeesve. Nyilván egyeseknek ez egy pár perces feladat lett volna, de nekem?! Ide másoltam, oda szúrtam be, de mindhiába, semmi eredmény! Aztán jött a telefonos segítségkérés (ami azonban jelen esetben az msn-t jelentette) Razidétől! Szegénykém, olyan információáradatot zúdított rám pillanatok alatt, millió instrukcióval látott el, de .... Nagyon szégyelltem magam, de olybá tűnik, mintha egy hangyányit hülye lennék ehhez. Aztán jött a nagy ötlet:: hogy ezt látni kell, mert úgy az igazi. Razide volt oly jó és letekert ide hozzánk a város másik végéből, este, hidegben! Örök hála és köszönet érte! Aztán rém türelmesen, de megoldotta a problémámat. Igyekeztem, nem túl átlátszóan ráhárítani a blog teljes egészének az átköltöztetését, de azt mondta, hogy ez így nem lesz jó és csak próbáljam meg egyedül (mert így nem tanulok semmit)! Végülis igaza van. Az agyam, mint valami szivacs itta magába a látottakat. A későbbiekben már tök egyedül sikerült ezt itt létrehoznom. Némi formázásra még sor kerül, napok kérdése és minden a helyén lesz, de addig is bírjátok ki ezzel, okés? Milán, te meg igazán szólhatnál ott a cégeteknél a blogdreams érdekében egy pár szót! Ezen a szinten megrekedt a fejlesztése vagy mi?!

Annak örömére, hogy ennyire hihetetlenül ügyes vagyok, küldök nektek egy számot, ami az egyik nagy kedvencem! Senza una donna, Paul Young-tól és Zucchero-tól, tuti párosítás!