A napokban kitöltöttem egy tesztet, jobban mondva mindjárt kettőt, amiknek az együttes eredménye adta a címben szereplő megállapítást. Bár szerintem ehhez nem szükségeltetett volna semmiféle teszt sem, hogy ezt megmondjam. Ha téged is érdekel, akkor katt ide, de rögtön!

Az érzelmi intelligenciámmal nagyjából tisztában voltam, mert évekkel ezelőtt már kitöltöttem valami hasonlót, de azért ez a mostani eredmény még engem is megdöbbentett egy kicsit. Ezek szerint hiper-szuper érzékeny lennék vagy mi!

"A pontszámod: 60. A nők átlagosan 47, a férfiak 42 pontot érnek el.    ........  A pontszáma alapján Ön átlagon felüli képességekkel rendelkezik mások érzéseinek megértése, és az azokra való helyes reakciók terén. Tud bánni az emberekkel, nem hiányzik Önből az ehhez való érzékenység és figyelem."

Akkor ennek most örülhetnék is akár. Bár azt nem értem, hogy a kiértékelésem első felében miért tegeztek, ha aztán mégis visszaváltottak önözésre?!

Na eztán következett az sq, vagyis rendszerező intelligencia-teszt megoldása, ahol is 31 pontot értem el, amit végülis átlagosnak értékeltek. Ezt meg azért nem értem, hogy miért csak átlagos, mikor a nők átlagosan 24, a férfiak meg 30 pontot érnek el. Vagyis sokkal jobb vagyok, mint egy átlag nő és jobb, mint egy átlag férfi. Akkor meg miért vagyok csak átlagos? Ezzel a megállapítással most nagyon nem vagyok kibékülve!

Végül egy koordináta-rendszerben  megnézhettem, hogy milyen agyam van, itt derült ki, hogy nőies, egészen pontosan E-típusú. Hát igazából, nem volt semmi különösebb értelme a tesztnek, de 15 percet az életemből éppen rátudtam szánni.

Mellesleg ma délelőtt még le is gebéztek. "Gebe vagy. Mi van, nem eszel mostanában?"- kérdezte Márti, aki mindössze maga is csak 52 kiló. Éééénnn? Gebe? Ma reggel is négy zsömlét tömtem magamba! Ezt a hülyeséget! Még, hogy gebe! Pffffff!

Apropó, Fenryr! Ha azt hitted, hogy engem láttál csocsózni (ami, mint mondtam teljességgel lehetetlen, mivel igen kétbalkezes vagyok, így annyira nem rajongok eme játékért), akkor muszáj megkérdeznem, hogy miért nem jöttél oda hozzám, mondjuk köszönni?! Nem lett volna belőle gond, bár így utólag azt mondom, hogy jobb, hogy nem tetted, mert tényleg nem én voltam az!

A csocsóról még annyit, hogy az én természetem túl békés egy ilyen "dűtsed - borítsad az asztalt és tépd ki a helyéről az összes kart" tevékenységhez! Egyébként nézni szeretem, mert izgulni másokért ilyenkor, az jó dolog!