Akkor egy közhelyessé vált idézet címként, "Gondolkodom, tehát vagyok!".

Az elmúlt napokban, hetekben, két olyan gondolattal is találkoztam blogokat olvasgatva, amelyek arra késztettek, hogy kicsit filozofálgassak, így a magam kis csendességében. Nyilván jobb, ha társunk is akad ilyenkor, ámde, ha nincs erre  célra senki sem a közelünkben, akkor remekül elszórakoztathatjuk magunkat. is

Valójában nem is két gondolatról, hanem két fiatalember több gondolatáról beszélek. Íme, az első, amely epycnek köszönhető, aki tavaly nyáron írt egy rövidke vendégpost-ot Aenima blogjára!

"Sokszor teszünk az életben dolgokat meggondolatlanul és utólag bizony szívesen megváltoztathatnánk ha lehetne. De akkor már ugyanazok az emberek maradnánk? És ha Te 1 hibádat semmissé tehetnéd a múltadban, mi lenne az? És egyáltalán, képes vagy önmagadban elismerni azt, hogy hibáztál?"

Négy mondat az egész, viszont órákon kerszetül képes vagyok töprengeni rajtuk. Ha véresre marcangolom az arcom kínomban, akkor sem tudok választ adni rájuk. És a kérdések mindig újabb kérdéseket szülnek. Csak egy hibán változtathatok? De melyik legyen az? Vajon akkor cselekszem helyesen, ha a legnagyobbat teszem semmissé? De mi van, ha nem az a legnagyobb valójában,amelyikről én azt gondolom, hogy az? Nem tudok egyértelmű választ adni semmire sem. Ebből következik, hogy ezek szerint nem csak egy hibát követtem már el az életben (ha csupán annyi lett volna, akkor még tudnék választani is). Vajon jó- e az, ha nem egy kis hibán változtatok meg, mert mi van, ha az az aprócska dolog volt több más rossznak is elindítója?

A lényeg az, hogy rendesen beforgatom magam az ilyen gondolatokon! :-)

A következő pár mondat pedig Roby blogjáról származik, pár nappal ezelőttről!

"Helyes ut-e akkor, mikor ketyeg az ora? Van-e egyaltalan jelentosege ennek az oranak vagy akar annak, amit teljesiteni szeretnel mielott lejar az idod? Es ha a dolgok termeszetes menete "ellen" cselekszel... ha cselekszel... nem lehet, hogy ugyanugy a termeszetes menetet szolgalod? Vagy ha nem cselekszel, az a helyes? Van-e egyaltalan helyes ut? Lehet az, hogy semmi sem tortenhetne maskent, barmifele dontes csak egy illuzio? Hogy mikor letersz az utrol, tovabbra is rajta haladsz? "

Igazából szeretem is, meg nem is az effajta gondolatokat, kérdéseket! Szeretem őket, mert mindig jó témát szolgáltatnak egy-egy beszélgetéshez (feltéve, ha a beszélgetőtársad kapható az ilyesmire), kicsit megdolgoztatják az agyad, újabb érdekes kérdések vetődhetnek fel, meg egyebek. Ugyanakkor, pont ezek az érvek azok is, amik miatt némileg tartozkodóan viseltetem az ilyen elmélkedésekkel szemben. Tudom, most nem kifejezetten egyértelmű, hogy mi a frászról beszélek  itt, de csak türelem, mindjárt megmagyarázom!

Bizonyított tény, hogy nekem sosem tett jót az, ha túl sokat gondolkodtam. Én vagyok az, aki többnyire túlbonyolít mindent, de erre meg csak az a mentségem, hogy túl élénk a fantáziám, most mégis mire kellene számítani tőlem?! Sokat gondolkodom, ez így van és eközben igen érdekes dolgok jutnak eszembe, amelyek nem mind feltétlenül pozítivak. Ilyenkot pedig előáll az a helyzet, hogy akár magam, akár másokat, de sajnos, képes vagyok eléggé lehúzni, legalábbis, ami a hangulatukat illeti. Hálistennek, azért erre olyan gyakran nem kerül sor! :-)

Viszont nekem is van egy kérdésem!

Ha tudnátok, hogy már csak egyetlen év van hátra az életetekből, mi lenne az az egy , nagy dolog, amit megtennétek ezidő alatt?!

Vajon szülővé válnátok-e, hogy megtapasztaljátok az anyaság/apaság örömét?

Milliomosként kaszinókban, butikokban szórnátok a pénzt?

Világutazót játszanátok, körbeutazva a Földet?

Ensz-nagykövetként segítenétek a rászorulókon, éhezőkön?

Felfedeznétek néhány olyan vakcinát és győgyszert, melyre szüksége van az emberiségnek?

Vagy csak vennétek egy házat Kubában és elmélkednétek az életetek eddigi történésein?