Razide kedves (úgy szeretném néha, de tudod, tényleg csak néha ) azt írni, hogy Razi, mert miért ne? Csak éppen nem merem, mert tuti, hogy rámszólnál, ha azért megszólod az embereket, hogy kiejtik a hangsúlytalan et (amúgy meg honnan a fenéből tudnák, hogy azt nem kell kimondaniuk?), akkor azért, mert becézlek, miért ne kötnél belém? :)

Mindegy, csak mesélni szerettem volna neked valamit! Hát, hogy kérdezted, hogy mire valóak a párkapcsolatok, ha nem arra, hogy boldog pillanatokat szerezzenek az embernek?!

Vasárnap este, hazavánszorogtam a melóból, közben a jobb agyféltekém már majd szétrobbant. Hazaérvén, gondoltam, hogy talán most vacsoráznom kellene. De az első falat után kicsit megijedtem, mert majdnem kijött belőlem minden. De perverz állat lévén, azért még kényszerítettem magam, hogy lenyomjam az összes kaját. Na, és akkor kezdődtek a szenvedéseim! Iszonyat szarul lettem és tök egyedül voltam otthon. A fájdalomtól összekuporodva feküdtem a takaró alatt. Most elárulom, hogy kurva jó lett volna, ha akkor van mellettem valaki .Aki simogatja hajam, miközben és nyüszögve és nyivákolva, mint egy rossz könyökmacska, azt ismételgetem, hogy "naon fáj". Mert ilyenkor, mikor beteg vagyok, én is így beszélek ám, ahogy mástól nem nagyon tudom elviselni. :) Meg jó lett volna, ha valaki megkérdezi, hogy "csináljak neked teát? és kérsz bele mézet is?" És persze, kértem volna bele, mert a tea csak úgy az igazi ám!

Ehelyett nem volt velem senki és nagyon rossz volt, és eszembe jutott, hogy a következő ilyen kínlódós alkalommal is ugyanez vár rám és valahogy nagyon nem tetszett a dolog.

De ezért mondom, Razide, hogy igazából nem tudom, hogy az, hogy vigyáz rám akkor valaki, az boldoggá tett-volna-e. Nagyon jó érzés lett volna tudni, hogy számíthatok valakire, de hogy boldog is leszek-e a tudattól? Nem tudom. Szóval, ez van. Nyilván léteznek olyan férfiak a földön, akik boldoggá tudják tenni a  nőket. De nem mindegyiket. Gondolom, mindenkinek meg kell találnia a párját. Vagy valami ilyesmi.

Mellesleg pedig, azért laptop, mert csak.

Szeretem volna a jövő héten vért adni, aztán kiderült, hogy még nem vagyok alkalmas a dologra, mivel létezik egy olyan szabály, miszerint, akiknek a legutóbbi két évben szúrtak piercinget vagy készítettek tetoválást, azok nem adhatnak. Hát igen, nekem meg csak május végén telik le a két év, tehát most ki kell hagynom a nagy eseményt. Pedig, már készültem volna rá lelkileg, mert amúgy rohadtul félek mindenféle tűtől, de mondtam magamban, cselekedjünk már valami jót is a közösség érdekében.

Azt tudtátok például, hogy véradás után a férfiak csak három, míg a nők már két hónap múlva is jelentkezhetnek újra, segíteni?!

Megnéztem a Shop Stop-ot. Többet nem teszem. Szégyen ide vagy oda, egyáltalán nem tetszett. És nem Jay és Néma Bob miatt. Csak úgy egyszerűen rém unalmas volt. Olvasni kezdtem közben, azt hiszem ez mindent elmond a filmről.

Este pedig megyek és megvigasztalok valakit. Ami nem hiszem, hogy sikeres vállalkozás lesz, mert úgy tűnik, most pesszimista kedve van az illetőnek már jó néhány napja és szerintem, nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy kirángassam őt ebből az állapotából, de mindent megteszek ennek érdekében, ígérem.

Most pedig mentem megajándékozni magam egy nagyon nagy adag kínai kajával, mert a kínai kaja egyrészt a szívem csücske, másrészt viszont baromi éhes vagyok. :)