Tears for fears: Shout avagy Mad world, esetleg Everybody wants to rule the world. Ezeket most szépen meghallgatjátok, nem kötelező mindet egyszerre, de ajánlott, meg tegyetek a kedvemre, mert én nagyon szeretem őket. Szerintem ez a három legjobb számuk, ti pedig szeretnétek tudni, hogy milyen zenéket kedvelek, ezért is hallgatjátok meg "demostazonnalmáris". Ja, ha a Mad world ismerős lenne, az azért van, mert néhány éve Gary Jules elővette a számot és leporolta kicsinykét. Egyszer már linkeltem nektek azt a változatot is.
Tegnap óta átmentem pasiba, legalábbis, ami a hajviseletemet illeti. Most tényleg kétcentis lett. Munka után irány Andi, a fodrász-barátnőm (aki megkérdőjelezhető, hogy valóban a barátnőm-e, mert okés köztünk a dolog, amíg egy munkahelyen dolgozunk, de amint eljövök onnan, eszébe sem jutna néha felhívni, hogy megérdeklődje, hogy élek avagy halok-e). Kivételesen most nekem nem volt túlzott kedvem a fecsegéshez, mivel nyolcórányi "kifolyik a szemed a monitortól" jellegű munka után jobb szórakozást is eltudok képzelni, mint a pletykálást. Mondtam neki, hogy vágja a hajam, ne sajnálja. Akkor kérdezte meg először, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy mekkora is két centi. Majd megnő alapon mondtam neki, hogy vágja bátran. Néhányszor felsóhajtott, egyszer megeresztett egy "jézusomat! is, de akkor már mindegy volt. Megszabadultam sok-sok hajtól, de a növekedési sebességét ismerve, max. egy hónap és ismét viszonylag emberi külsőm lesz. Mert ez most egy kicsit tényleg durva. Anyám azt mondta itthon, hogy ennyi erővel már a nullásgépet is használhattuk volna. Hát, az tény, hogy Andika ollója mindig megszalad kissé, mikor a hajamat vágja hátul. Ott valahogy szörnyen rövidre sikerül. Most is. Ez most nem olyan rövid lett, mint a múltkor, mikor azt mondtam nektek, hogy háromcentis, aztán meg kiderült, hogy jóval több, ez most valóban nagyon RÖVID.
De a hajamról ennyit. A legnagyobb pozítvuma a fodrászomnál tett látogatásnak az volt, hogy végre megérkeztek az általa rendelt belga csokicsodáim (az előzményekről már írtam, Andi rokonai hazalátogattak Belgiumból, én meg kihasználva az alkalmat, rendeltem rengeteg finomságot). Nem kevés pénzembe került ez az édes mulatság, de egy bazi nagy szatyornyi csokit, pralinét és egyéb dolgokat kaptam cserébe.
Ezért most beterveztem egy "fekszem az ágyban, mézes teát iszom és nem csinálok semmit, csak belga csokit zabálok és kerítek valami jó könyvet, meg két olvasás közt megnézem a Dead like me egy-egy részét, amit végre kölcsönkaptam" napot. Ebből mindössze a csokizabálós rész nem fog teljesen megvalósulni, mert elég tömény, úgyhogy egyszerre elég belőle két darabka. És gondolok az én drága ismerőseimre is, mert félretettem nektek egy kicsit. :)
Illetve az egyik nagy tábla csoki az én pesti ismeretlen msn-partneremet illeti, mert már hetekkel ezelőtt kigondoltam, hogy megkapja majd tőlem ajándékba, ha valaha is találkoznánk, hátha örülne neki.
Ma írnatnékom van, ebből kifolyólag még alkotok valamit. :)
