"Az emberek, akikkel megismerkedünk, szeretnének egyet-mást megtudni rólunk, hogy hogyan látjuk a világot, mi az érdeklődési körünk, melyek a számunkra fontos értékek; tudni szeretnék, hol lakunk, miből élünk, mi a szórakozásunk, hol voltunk és hova megyünk, mennyire vagyunk kaphatóak további kapcsolatra. Az az információ, amelyet megosztunk velük, kapaszkodót nyújt számukra annak eldöntéséhez, hogy milyen jellegű kapcsolatot szeretnének kialakítani velünk.

Ha azt tapasztaljuk, hogy kapcsolataink gyakran elhalnak, mielőtt még igazán beindultak volna, valószínűleg nem mondunk másoknak eleget arról, hogy kik vagyunk. Idegenektől irreális volna azt várni, hogy tőrödjenek velünk. Az emberek csak azokkal tőrödnek, akikhez közük van. Az önfeltárásnak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy másoknak közük legyen hozzánk.

Ha nem tárjuk fel magunkat, beszélgetőpartnereink a legjobb esetben egy darabig csak rejtélyesnek fognak találni minket és kíváncsiak lesznek, de hamarosan zavarni fogja őket a kölcsönösség hiánya, és oda fognal kilyukadni, hogy vagy nem is fontos a számunkra, hogy megismerjük őket, vagy antiszociálisak vagyunk, vagy pszichológiai problémáink vannak." 

Olvassátok el Allan Pease és Alan Garner közös könyvét, a Szó-beszédet, mert a bácsik okosak és érdekes dolgokat fogalmaznak meg.