Ha az előző bejegyzésemet elolvasná valami lélekbúvár pszichomókus, körülbelül ezt mondhatná:

- Kedves Krisztina, átolvasva az Ön legutóbbi gondolatait, arra jutottam, hogy sokkal jobban érdeklik az emberek és kapcsolatok, mint a történések. Talán Ön is észrevette, hogy magáról a fesztiválról alig ejtett pár szót. Ergo: nyilvánvaló, hogy az emberek többet jelentenek az Ön számára, mint a szimpla kis fesztiválocskák, amelyek évente többször is megrendezésre kerülnek.

Erre én azt mondanám: 

- Doktor úr, ez így van. Ezt dobta a gép. Az emberek, ha ügyes vagyok és sikerül megtartanom őket, jelen lesznek később is az életemben, míg a fesztiválok csak váltják egymást. Egyik jön a másik után. Az emlékek megmaradnak persze, de egy ismeretség vagy barátság sokkalta fontosabb momentum az életemben jelen pillanatban

Mindamellett Hegyalja tényleg nagyon oké volt, sőt, én, aki első alkalommal voltam ott, igazán élveztem. Verbálisan (mármint élőben verbálisan) egyébként lelkesebb és meggyőzőbb vagyok a témát illetően.

Viszont az előző postból kifelejtettem, hogy egyik este, azt hiszem talán csütörtökön volt, találkoztam Gergővel, aki az én tavalyi nagy fellángolásom volt. Jaj, nagyon szerettem Gergőt, de nem ÚGY. Másképp. Most sem én vettem észre, hanem ő jött oda hozzám, mert pont elment mellettünk, én meg már ittam addigra persze, és majdnem a nyakába ugrottam. Meg még mindig olyan szép haja van (nem is bírom pedig a hosszúhajú pasikat), és annyira örültem neki, hogy láthatom így váratlanul, hogy még a haját is megsimogattam (és olyan selymes meg jóillatú volt, mint régen!). A zenei ízlésünk az merőben különbözik, ő a Neo és a Hiperkarma miatt jött el.

Annak meg, hogy rohadtul nem bírom ezt a meleget, három nagyon biztos jele is van. Ezek pedig a következőek: tegnap délután vásárolgattam a boltban, mikor határozott vágyat éreztem arra, hogy bemásszak a hűtőpultba. Ott nézelődtem és arra gondoltam, hogy nekem milyen jó lenne most a felvágottak, sajtok és virslik közt hűsölnöm. Aztán: tejet kívántam, jéghideget. Nem mást, hanem kifejezetten tejet, ami azért nagy dolog, mert egyébként meg nem szeretem (két esetben mondok csak rá igent, ha van mellé finom, puha kalács vagy ha müzlivel, kukoricapehellyel lehet enni). Most azonban érezni akartam a számban az enyhén vizes ízét.

Éjszaka pedig felkeltem, holott nem szokásom, mert félek a sötét lakásban mászkálni. Most mégis muszáj volt, mert majd megfulladtam. Kibotorkáltam a hűtőig, feltéptem az ajtaját és döntöttem magamba az ásványvizet.

Itt pedig megtekinthetitek a Gombóc által készített sok-sok Tokajban készült képet, némi türelem szükségeltetik a nézegetéshez, mert valóban igen sok kép készült. Egy ideig erősen gondolkodtam azon, hogy kitegyem-e linket, főként, mert két kép is iszonyat SZARul sikerült rólam. Pedig azt hittem korábban, hogy a Rezsőkés az jó lesz. De nem. Szörnyen magas homlokom van ám, erre kellett rájönnöm.Viszont a rólam készült előnytelen képek ellensúlyozásaképp van két egész jó is. Játszogassatok kicsit, találgassatok az előző bejegyzés alapján, hogy ki kicsoda. :D

Ja igen, akivel még nem találkoztam volna vagy sosem látott rólam képet: hm, szóval az egyetlen rövid, vöröshajú vagyok én. :)