Elmesélhetném a pénteki nap folytatását, de nincsen hozzá kedvem.
Mit írjak a tegnapról? Azt, hogy igen sokat lógtam az esketős sátorban, kétszer Zotyát is eljátszottam felkérésre ("Leszel Zotya?"), ő éppen másfele kóborolt, így én fotóztam helyette a párokat. Oki többször is megjegyezte, hogy örül a jelenlétemnek meg, hogy azért kedvel, mert a múltkor, ott a Tisza-parton neki is bejött a semmittevésünk. Aztán amikor az utolsó két esküvőnél Zoma helyett én vagyok a jegyző, akkor megsimogatja a hajam és azt mondja, hogy ügyes vagyok és jól csinálom a jegyzősködést (kicsit olyan,"visszahoztad a labdát? jó kutya vagy!-érzés", de biztosan velem van a gond, hogy már ennek sem tudok maradéktalanul örülni).
Meg találkozom Laliékkal, akit már nem láttam hónapok óta és most közli velem, miután pár szót váltunk, hogy megváltoztam.
Kapok hajnalban feng shui-s ajándékot, hogy jobb legyen nekem, és Ynga, mikor meghallja, hogy már kezdek szipogni, közli, hogy most nehogy meghatódjak, de biztosítom afelől, hogy ezek csak örömkönnyek. Aztán ölelkezünk. Amikor pedig már hazafelé ballagok és előhalásznám a kulcsaimat, elsőként ez akad a kezembe és megsimogatom meg szorongatom egészen hazáig, mert jó. Teljesen meghat, hogy a "vándorajándék" nálam lel otthonra, holott annyi mindenki másnak is adhatta volna. Most remélem, a megfelelő helyen lett nálam kitéve.
Látom a barátnőm pasiját kézenfogva egy másik csajjal és hányingerem támad ettől. Amikor kezdeném megmagyarázni magamnak, hogy azért nem minden férfi olyan, akkor mindig történik valami, ami miatt megint azt mondom, hogy de.
Végignézem Lacival Badár Sándor előadását és azért imádkozom, hogy csak nehogy azt mesélje el, mint a múltkor meg azelőtt. De semmi ilyesmi nem történik és élvezem a műsort. Meg ugyanitt elkuncsorgom Laci ajándékba kapott öngyújtóját, mert neki van sok, de az enyém meg pont kifogyott (bár, nem dohányzom, de mindig akadnak emberek, akiknek tüzet lehet adni).
Mit meséljek még?
Hogy Atushnak százszor megsimogatom a fejét és legalább ugyanennyiszer elmondom neki, hogy vigyázzon magára, mert seggrészeg. A reakciója erre: "Jó. Fááááj a hátam. Megmasszírozol?" Ennyire figyel rám. És nagyon jól tudja, hogy NEKI MEGTESZEM. Aztán végre megtudom azt is, hogy miért keresett múlt héten vasárnap hajnalban. Mert állítólag hiányoztam neki. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de azért inkább elhiszem, mert jobb ezt gondolni.
És végre eljön a Jessie-Galante-koncert is, amit mindketten nagyon várunk már Yngával, mert itt majd talán lehet táncolni is. Jessie megint nagyon kitesz magáért, dögös ruha, dögös hang. A dalok ugyanazok, amit legutóbb is hallottunk tőle, de én ennek csak örülök, mert így akkor legalább biztosan elénekli az AC/DC-től a You shook me all nightot. A Krlány-Ynga-True hármas nagyot mulat, én kicsit visszafogottabb vagyok az elején, azért a végre megpróbálom behozni a lemaradást. Nagyon élvezzük mind a koncertet.
Meg leülök Hando mellé és elmagyarázom neki, hogy nem azért nem ismerem meg, mert haragszom rá, hanem csupán azért, mert bamba vagyok és ezerbocs emiatt. Hogy a frászba haragudnék rá, mikor vagy hét évvel ezelőtt a legjobb barát szerepét töltötte be az életemben? (erről ő lehet, hogy nem is tud, hihi!).
Beprotezsálok egy fiatal párt esküdni, ugyanis már vége az esketésnek és csak a barátoknak meg ismerősöknek van még szertartás, de pont tőlem érdeklődnek felőle és a kiscsaj annyira aranyos, hogy muszáj tennem értük valamit. Oki pedig a kedvemért elvállalja őket, ők meg boldogok és hálásak. Aztán Tankcsapda helyett elmegyek megnézni a pár fiútagját az egyik színpadon, ahol játszanak. A srác gitározik a zenekarban. Szegények, épp a legrosszabb időpontot kapták, mindenki Tankcsapdán van épp, mikor fellépnek. A kislány viszont kiszúr (hát abban, a "hatalmas" tömegben nem is nehéz észrevenni). Odajön hozzám és megölel meg megköszöni, amit értük tettem. Most erre mit mondjak? Amikor épp készülök antiszociális lenni, akkor történik valami, ami miatt nem sikerül összehoznom a dolgot. És már majdnem ezen is elbőgöm magam, mikor beszélgetünk.
Azt viszont kifejezetten SZAR látni, hogy.... Valójában teljesen mindegy. Csak engem bánt a dolog, de majd idővel ezen is túlteszem magam.
Krlány meg megtalál és beszélgetünk. Beszélgetnénk, ha nem érezném úgy, hogy "bolhából elefántot csinál", szerintem. Szerinte nem. Értem én, hogy neki fontosabbb a dolog, mint nekem, mert nekem teljesen mindegy, hogy miként szólítanak, én nem szoktam senkinek sem megszabni, hogy hogyan nevezzen. De ő veszélyben érzi az identitását. Nem is ezzel van a gond, csak valahogy úgy érzem, hogy számonkér és lerohan. Nyilván, nem akar bántani, de mégis rossz. Felidegesítem magam, elmegyek, aztán sírok emiatt, egyedül ténfergek, majd vissza, mert elhatározom, hogy bár nehéz lesz, de azért is megmondom neki a magamét. Meg nem akarom elveszíteni egy kis hülyeség miatt (jó, neki nem az). Megkeresem, közlöm vele, hogy utálom, mint a szart, majd sírva a nyakába borulok (Oki nagyon aranyos, mikor megszeppent arccal azt mondja, hogy "ne sírjál"). Krlány meg kiröhög és azt mondja, hogy ne hisztizzek, és nem haragszik, mert csúnyát mondtam rá, talán mert tudja, hogy nem is gondoltam komolyan, csak a pillanatnyi hév. Aztán már egyszerre sírok és röhögök, mikor a maradék, házastársaknak osztogatott ajándékokból, azaz az óvszerekből, de a színes és illatos fajtából lufit fújunk. Az övé egy óra múlva is megvan még és éppen arról érdeklődik több embernél, hogy szerintük milyen illata van a léggömbnek. Én a Donald rágóra szavazok, de vannak még Gabi fogkrémes tippek és Turbo rágós is. Aztán megérkezik Ynga, ő meg szagoltatás helyett megízlelteti az emberekkel.
Hajnalban meg hazajövünk. Azért jó volt.
