Teljesen megvagyok hatva a tudattól, hogy Teónak mekkora rajongótábora van már. Aki hajlandó megismerni őt közelebbről, úgyis megkedveli. Igaz, csak egy patkány, annak is fiatalka még, de tüneményes jószág. Imádom nézni, ahogy karikába hajolva, szuszogva alszik a sarokban, néha mocorog egy kicsit álmában, vagy épp megrándul a kis teste, mint ahogy az enyém is szokott olykor alvás közben.
A keresztapja, róla tettem már említést, ő a sajtszállító és ő az, aki Teó akváriumának takarításakor is segíteni szokott nekem. Míg én azon igyekszem, hogy tiszta és barátságos környezetbe kerüljön vissza, addig Teó keresztapa szórakoztaja őt meg vigyázz rá, hogy el ne szökjön.
Ati lakótárs mostanában kezdett el barátkozni vele, almát ad neki meg vizet, ha nem vagyok otthon, napközben is bejárkál hozzá. A nálunk vendégeskedő barátainak is megszokta mutatni. Tegnap este például Teó kapott egy egész zacskó mandulát Atitól. De olyan igazit ám, nem bolti, sózottat. Még nem adtam neki belőle, de nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára. A füstölt párizsit és a sajtot szereti eddig a legjobban, azokat szinte kitépi a kezemből és pár pillanat alatt befalja.
Ati barátja, Gabi (aki lány) is ismeri már, találkoztak párszor, mikor én nem voltam otthon. Ő is szokott érdeklődni Teó hogyléte felől. Úgyhogy komolyan, nagyon jólesik, hogy ennyien szeretik őt. Aki Teót szereti, azokat én is, nagyon. :)
Két emlékezetes megmozdulása volt egyébként, a hétvége folyamán. Az első az péntekről szombatra virradó éjszaka történt, mikoris hajnaltájban éktelen ricsajra ébredtem. Sejtettem, hogy ő csinált már megint valamit. Az alagútjának szánt pvc-csövével próbálkozott játszani (vagy kitörni vagy nem is tudom). A lényeg, hogy korábban még az akvárium egyik végében votl a cső, mikor felkapcsoltam a villanyt már a másikban. Mikor rászóltam, hogy fejezze be a zajongást, abba is hagyta, utána már csak az ivóedénykéjét ütögette az üveghez. Viszont, amikor visszafeküdtem és behunytam a szemem, megjelent előttem Teó, amint a mancsai közé kapja a csövet és amolyan modernkori faltőrö kosként használva azt, nekiront vele az akvárium falának. Igazából, elképzelni nem tudom, mit művelt vele, de biztos, hogy valamire használta, mert hatalmas zajt csapott vele (még a kispárna sem segített, a fejemre téve).
A másik eset pedig az volt, amikor vasárnap épp a füle tövét vakargattam és beszéltem hozzá, miszerint: "anya (ez értelemszerűen én vagyok) nagyon büszke rád, hogy nem csak csinos patkányka vagy, de nagyon okos is. mutasd már nekem, hogyan tudsz bebújni a csőbe. naaa!". És ahogy kimondtam, már félig be is bújt az alagútba. Csak félig volt bent a teste, mert aztán visszatolatott, de az is számít. Egy igazi kis zseni. És érti, amit mondok neki.
Na jó, tudom, hogy sokat beszélek róla mostanában, de tényleg a szívem csücske és oda nem adnám semmi pénzért. :)
