Az elmúlt 12 nap folyamán a következő filmeket volt alkalmam megnézni: A holtsáv, Véres gyémántok, Nehéz idők, My name is Earl (harmadik évad első fele), Dexter (második évad első fele), Az őrület torkában, X-man 3., Elhagyott szoba. Éppen ezért most filmes post következik, némi értékelés általam.
A holtsáv: a könyv sokkal izgalmasabb és félelmetesebb volt, mint a film. Igaz, jóval fiatalabb is voltam, mint mostanság, mikor először (és több alkalom nem is volt) olvastam. Nem ez a legjobb King-regényből készült alkotás, de egyszer megnézhető. Jó volt Christopher Walkent olyan fiatalon látni, de maga a film elég lagymatag. Igazából erről többet nincs is mit mondanom. (Tök mindegy mit irnak róla a link mögött, nekem higyjetek!). :)
Véres gyémántok: megvolt már elég hosszú ideje, de most kerítettem rá sort. Én személy szerint elfogult vagyok Leo-val kapcsolatban, mert igen jó színésznek tartom (és nem, nem vagyok belé szerelmes, nem találom jó pasinak sem) és szeretem a filmjeit is. És most sem kellett csalódnom, nagyon frankó kis filmet láthattam. Kellően izgalmas, nincs is olyan hepiend benne, hogy minden szépre és jóra forul, mindenki boldogan él (manapság már unom a hasonló befejezésű filmeket). Tetszett a történet, Leonardo ismét jó pontot kapott tőlem, a játékáért és amire felfigyeltem a film alatt, az a zene. Éppen ezért végigvártam a stáblistát a Vége felirat után és megtudtam, hogy ki volt a zeneszerző. Azért sem árulom el, Hallgassatok tőle itt zenét! :)
Fúú, amíg válogattam, hogy melyik zenét is linkeljem, többet is meghallgattam és rendesen többször is kirázott a hideg. Óóóó, nagyon szép! :)
Amúgy elég szörnyű volt látni az Afrikában uralkodó állapotokat, nem mintha nem tudnám, hogy ilyen dolgok léteznek, csak azért látni mindig más/másabb, mint tudni róla. Na, ilyenkor azért hálát adok az égnek, hogy ha ilyen körülmények között is, de azért mégis élek.
Nehéz idők: Atitól kaptam karácsonyra ajándékba. Mikor ideadta, azt mondta, hogy ne csorgassam azért a nyálam, ha kibontom. Nem igazán értettem, hogy mire céloz, de aztán kiderült, ugyanis kaptam tőle Christian Bale-s filmet. A fent említettet. Amely dévédének a borítóján Christian van egy szál atlétában, kicsit véresen, cseppet mocskosan. Roppantul megörültem, hogy Ati már direkt célirányosan választott nekem ajit (soha ki nem mondanám ezt a szót, most ezzell Yngának kedveskednék). Alig vártam, hogy megnézhessem. Nos... Hát a film maga egy nagy rakás valami. Szar a történet, de a dialógusok is valami iszonyatosan rosszak benne. Semmitmondó, nehezen végignézhető film. Már tényleg csak a tisztesség kedvéért bírtam ki a végéig. Christian Bale mellett játszik még benne egy aprócska szerepet Eva Longoria is, akinek sikerült a Született feleségek -béli szinkronhangot megkapnia, míg az én félistenem hangja elég béna volt. Folyton káromkodtak, elég csúnyán és végig szerepelt a filmben a "Jeee!" szócska. Legalább lett volna valami története..... Nagy csalódás. :(
X-man 3.: azzal a mondattal kaptam meg, hogy látványos, de mást nem tud. És ez így is van. A látvány, köszönhetően a mai modern filmes technikáknak, fantasztikus volt, de mást semmit nem produkált a film. Viszont megsirattam Patrick Stewartot, mivel Jean-Luc Picard kapitány óta a szívem csücske, így bármiben is haljon meg, annak nagyon nem örülök. Egyszer megnézhető, legalább összehasonlításképp az előző két résszel, amik azért mondjuk ki, sokkal jobban sikerültek.
Egy kis köztes zene. Mivel filmekről van szó, ezért jöjjön most két színésznő, akik az énekléssel is megpróbálkoztak (ööö, a másodiktól is jobb kedvem lesz, ha hallgatom).
Lindsay Lohan: Confessions of a broken heart (és né már", ő volt a rendező is)
Jennifer Love Hewitt: Barenaked
Az őrület torkában: ez szintén Atitól jutott el hozzám, ezúttal azzal az ajánlással, hogy klasszikus és nagyon jó. Itt a fiatal Sam Neill-t volt jó látni John Carpenter rendezésében. Gondoltam, egye fene, hogy horror, legfeljebb megnézem világosban. Egész jól indult, rögtön megtetszett a bevezető zene, amiről kiderült, hogy magának a rendezőnek a szerzeménye. A történet sem rossz egy darabig, aztán kábé egy óra elteltével elvesztettem a fonalat. No, nem azért, mert hülye lennék, csak már nem arra ment ki a dolog, hogy legyen történet, hanem, hogy ijesztgessenek. Voltak mindenféle borzalmas szörnyek meg zombik benne, de a történet, ami pedig elég ígéretes volt korábban, az bizony eltűnt. Becsapós egy film, mert most nem tudom, hogy mit gondoljak róla.
És akkor az Elhagyott szoba. Ez is a tulajdonomban van már egy rövid ideje, de a műfaja miatt, ezt sem mertem mostanáig egyedül megnézni. Tegnap este Ati javaslatára nekiültünk (illetve ő nekiült, én meg nekifeküdtem). Annyit érdemes tudni róla, hogy ez Antall Nimród első külföldi nagyjátékfilmje, egész kis költségvetésből készült. Viszonylag ismertebb színészeket, habár nem annyira jókat, sikerült megnyernie a filmhez. A sztori egész jó, bár egy kicsit unalmasan indul.
Kellő izgalom (főként, mikor a legfélelmetesebb részeknél megszólalt mellettem a telefon, hát akkor majd kiugrottam az ágyból), miegymás. És akkor a vége, amit úgy rontottak el, ahogy az elő van írva. Nem mondom el mi az, de totál elkúrták az egész filmet vele. Mondjuk, nekem mindig is gyanúsak voltak azok a filmek, amiknek a hossza még másfél óra sincs. Egyszerűen kételkedésre adnak okot, mert nem hiszem el, hogy röpke 90 perc (vagy még annál is kevesebb idő) alatt, bármit is eltudnának mondani az alkotók. Sőt, ha nincs is mondanivalója a filmnek, nem hiszem, hogy ez az idő tartalmasabb vagy igényesebb szórakoztatásra is elég lenne. Eddig egyetlen kivétellel találkoztam csupán. Hangsúlyozom, egyetlen film volt, ami másfél óránál rövidebb, de mégis tetszetős számomra, ez a Sporttolvajok.
Viszont, amit senkinek, soha nem ajánlok az Elhagyott szoba megtekintése után, az az, hogy az életbe semmikor ne szálljatok meg útszéli motelban. NE!
(Mondjuk, nálam moteles filmek közül még mindig az Azonosság viszi a pálmát, bár gyanítom csak addig lesz ez így, míg meg nem nézem a Psycho-t). Ki tudja?!
