Az iwiwet nem találom egy túl hasznos dolognak. Valójában értelmét sem látom, hogy mire lenne jó.
Néha végignézem az ismerőseim listáját és akinél friss képet látok alapértelmezett képként kitéve, annak belépek az adatlapjára és végignézegetem.
Néha azonban érnek meglepetések. Mostanra már annyi összegyűlt ezekből a rácsodálkozásokból, hogy tudok egy bejegyzést is írni belőlük. Igazából nem tudom min csodálkozom, mert hát sok évvel ezelőtt ugye nem lehetett tudni senkiről sem, hogy mi lesz belőle majdan vagy mihez kezd magával, de azért csak meglepődöm egyes embereken.
Mint például Sanyikán. Aki általános ötödikben került hozzánk és nagyon halkszavú gyerek volt. Plusz emellett még nagyon rossz tanuló is. Ámde Sanyika rettentő jól tudott rajzolni, már olyan fiatalon is, igaz, elsősorban karikatúrákra specializálódott. Középiskolás voltam, mikor a Hajdú-bihari Naplóban elkezdtek megjelenni rajzai. Elég sokáig foglalkoztatták.
Na és akkor most: Ausztráliában lakik, Sidney-ben, az albérlete a tengerre néz. Egy luxusszállodában szakácskodik Bondi Beach-en és olyan gyönyörű indonéz barátnője van, hogy még. És újabban ez a hitvallása:
"En hiszem,hogy az emberek vegso celja az eletben megtalalni valakit,aki szereti es imadja,akivel szeret egyutt lenni es elvezik a nap minden percet,amit egyutt tolthetnek.Boldogsag?Szerelem!Aztan johetnek a gyerekek.. "
Meg van ott van Anita, aki szintén általánosban volt osztálytárs és szintén ötödikben jött. Az apukája nagymenő vállalkozó volt, ennek következtében Anita mindig a legmodernebb és az ő esetében a legdrágább ruhákban is járkált. Üzemeltettek egy vendéglátó egységet, konkrétan ez egy kocsma volt Kabán. Anita diszkózott is, ebben a kocsmában csinált hétvégén diszkókat a helyieknek. Mindezt 13-14 évesen. Néhány alkalommal a sulidiszkókat is ő vezette. Volt ott karamell illatú füst és kazettasorsolás is. Egyébként igen rossz tanuló és butácska lány volt. Meg egyszer a kocsmájukban töltöttünk egy napot az osztállyal, mert a szülei meghívtak minket nagy szeretettel. Kaptunk fejenként két pohár kólát meg májkrémes kenyeret. Meg Ákost eltávolították a játékgép elől, miután nyert egy ezrest húsz forintból. Azt mondták, hogy gyerekek nem játszhatnak. Középiskola után olyan híreket hallottam Anitáról és családjáról, hogy kiköltöznek Németországba..
Most egy elit soproni hotelben dolgozik kangoo trénerként és fitnessz személyi edzőként.
Ja, és Adrienn, akit kicsiny gyermekkorom óta ismerek és egy időben a legjobb barátnőm is volt, mivel egy udvarban is laktunk, nemcsak osztálytársak voltunk. A három fő stréber az osztályban Ákos, Adrienn és én voltunk. Mi kaptunk mindig nagyon jó jegyeket. Ő volt az, aki alul maradt velem szemben nyolcadikban, mikor az iskolai versmondó versenyre kellett az osztálynak valakit küldenie. A végén én lettem kiválasztva, helyette. Mindig szégyellte eléggé elálló füleit, ezért már ötödikben is fenékig érő haja volt, amivel eltakarhatta azt. És ő volt az is, akinek szinte kéthetente jött ki a száján a herpesz. Olyankor napokig nem jött suliba. Általános után az egyik legnehezebb és legjobb középiskolát választotta Debrecenben.
Adrienn mostanság újságíróskodott a megyei napilapnál, aztán a szállodaiparra váltott és most az egyik debreceni igen tisztes szálloda menedzsere. Igazi particica lett belőle, az iwiwre feltett 33 képen köldökig kivágott felsőben pózol.
Márti középsuliban volt osztálytárs meg barátnő. Majdnem kitűnő tanuló és igen vallásos, méghozzá baptista. Nem is volt ezzel semm gond, de szinte mindenbe belevonta Istent.
Az érettségit követő nyáron kiment egy hónapra Koszovóba, karitatív munkát végezni, majd az egyetemi tanulmányait félbeszakítva elutazott egy évre Washingtonba, bébisintérkedni.
Márti nemrég jött vissza Debrecenbe egy kétéves hajóutról, földkörüliről persze. A baptista gyülekezettel bejárták a világot igét hirdettek. Miközben reményt adott másoknak, mindenféle nációjú emberekkel ismerkedett és mindenféle csodákat látott. Nagyon sokáig nem járt senkivel, erre most van egy kubai, igen komoly barátja, akit útközben szedett össze.
Bozsival meg nem volt semmi különös általánosban. Őt már ismertem oviban is, jóban voltunk később is.
Nemrég, mielőtt hitelügyintézéssel kezdett volna foglalkozni, kijutott valahogy Afrikába és mindenféle állatok mentésével foglalkozhatott.
Na, hát csak azt akartam ezekkel a példákkal mondani, hogy azt hiszem valamit rosszul csinálok. :(
