Hát az utóbbi napokban kicsit nehezen fértem hozzá a géphez, mondjuk semmiféle affinitást nem éreztem az íráshoz. Kata lakótárs, nevezzük úgy, házibarátja (mégiscsak diszkrétebb szó, mint a szerető) állandóan itt dekkolt nálunk. Most is csak azért sikerül írnom, mert a fiatalok elmentek usziba (na jó, ez nagyon hülye szó, szóval uszodába).

Voltam korcsolyázni hétvégén, estem is, kétszer. Csak ültem a jégen és röhögtem magamon. De élveztem egyébként, tanítottam is másokat korizni. :-)

Kiolvastam Irwin Shaw Egy amerikai Rómában című könyvét és belekezdtem sokadjára William Glendown Boszorkányszombatjába (iiiiiszonyatosan nagy fantasy-rajongó vagyok, ha még nem említettem volna!).

Befejeztem végre a Prison break második szezonjából és a Dr. House  harmadik évadából meglévő részeket. Persze, mindkét sorozat úgy ért véget, hogy most izgulhatok addig, míg megszerzem a többi részt is.

Aztán meg történt még olyasmi is, hogy teljesen váratlanul eg pesti cégtől bekértek tőlem egy önéletrajzot meg egy kísérőlevelet. Milgrával az egyik bejegyzése kapcsán beszélgettünk pénteken, kommentek által. Mivel éppen főnököt játszik és új munkaerőket felvételiztet, felajánlkoztam neki. Legalábbis a tudásomat és hozzáértésemet a dolgokhoz, azt ajánlottam fel (milyen mocskos dologra nem gondoltok ti?) Botor módon elárultam, hogy Sql-programozó és rendszergazda  a végzettségem. A kommenteket olvasta Milán egyik kollégája is, aki volt olyan kedves és rendes, hogy azt mondta, hogy "márazonnalderögtön" küldjek be magamról mindent és meglátja tud-e nekem keríteni valamit

Szóval, kedves TLoF! Két napon keresztül máson sem járt az agyam és arra jutottam, hogy szerintem jobb, ha most bevallom (bár, nekem tényleg nem állt szándékomban senkit sem félrevezetni, ezért sem szoktam nagyon hangoztatni, hogy mihez értek), hogy bár tényleg ez a végzettségem, de a gyakorlati tudásom kissé megkopott az elmúlt évek alatt, így azt hiszem nem lennék nagy hasznotokra! Pedig milyen király lenne egy csapatnyi pasi közt egyedüli nőként programozgatni és mindenki engem meg a munkámat csodálná, hogy: "Hűűűűű meg Áááááá!" Továbbá nyilvánvalóan nem olvasod az írásaimat, különben világossá vált volna számodra is, hogy debreceni vagyok, szóval kissé körülményes lenne most azonnal felköltöznöm. Bár, ha már tudnám ,hogy van fent Pesten egy hely, ahol egy ideig meghűzhatnám magam, amíg nem találok rendes albérletet, akkor mindjárt más lenne a helyzet. Akkor belemernék vágni! Basszus, most pont úgy beszélek, mintha máris állásajánlatot kaptam volna. Pedig dehogy! De egyébként teljesen meghatódtam, hogy íme egy ember, aki nem is ismer és hajlandó bennem megbízni, azáltal, hogy állást néz nekem vagy mi.

Szóval, ezt az önéletrajz dolgot még meggondolom, mert azért annyira nem is szeretnék beégni azzal, hogy túl sok dologhoz nem értek. Mindazonáltal, hogy kedves vagyok és becsületes és precíz és finom kávét tudok főzni .... ;-)

Viszont két pozítivuma mindenképp van ennek a dolognak is! Az első, hogy előszedtem a jegyzeteimet és átismételgetem, amit anno sok évvel ezelőtt tanultam, mert hát csaknem kellene annyiban hagyni a dolgot. Kissé felfrissítem a valamikor tanultakat!

A másik pedig az, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy Pestre kellene költözni, Végső soron úgysem köt engem ide senki és semmi. Nem éreznem Debrecen hiányát (egy jódarabig biztos, hogy nem). Na, majd meglássuk!

Azért az mindenképp elgondolkodtató, hogy reggel, miközben a munkahelyem felé igyekeztem, egész idő alatt arról fantáziáltam, hogy: " Most jöhetne egy autó, ami csak úgy hirtelen elütne, nem bánnám. No, nem olyan nagyobb fajta, csak épp egy akkora, ami olyan sérüléseket okozna, amik miatt pár hétig nem kellene bemenni a melóhelyre." Ennyire szeretek ott dolgozni ugyanis! :-)