Húha, nemrég jöttem unokatesóméktól és megszereztem tőlük a Heroes-t és a Dextert (erről az utóbbiról Aenimánál olvastam és kíváncsi lettem rá, úgyhogy muszáj volt valahonnan megkeríteni). Tegnap este amúgy is befejeztem a Jericho első szezonját, szóval, legalább lesz mit néznem helyette. Az utóbbi hónapokban elég rendesen leszoktam a tévéről, már csak dvd-ket nézek. A sorozatrajongók kedvéért elmondanám, hogy a tudomásomra jutott, miszerint tavaly szeptemberben 39! új sorozatot indítottak el az Egyesült Államokban (bizony, vadonatújakat, nem pedig olyanokat, amik már a második-harmadik szezonnál járnak). Igaz, van köztük szappanopera-jellegű is, abból pedig nem kérünk, ugyebár?!
Aztán meg találkoztam ma Beával is (és még mindig nem értem, hogyan lesz a Beátából Betti?), ami azért is számít jó dolognak a mai napon, meg úgy egyébként is, mert jelen pillanatban ő az egyetlen olyan személy a környezetemben, akivel egy kicsit is értelmesebben lehet beszélgetni. Néha, megvallom, hiányzik az, hogy nincs kivel filozofálgatnom az élet nagy kérdéseiről, csak nagy ritkán adatik meg nekem mindez, például mikor Bea felbukkan az életemben.
Unatkozom, annyira ráérek, hogy ma már a sokadik hozzászólást írom Milánnak. Ezúton kérek elnézést, ha netalán túl sokat dumálnék avagy iszonyat nagy hülyeségeket hordanék össze! Na, ez most tipikus megnyilvánulása volt a metanyelvnek, mert egyáltalán nem azt mondom, amit gondolok! Értsd jól: elnézést kérek a sok dumáért meg a hülyeségekért = ez van, se több, se kevesebb, ezt kell szeretni, nem tudok másképp írni (még neked sem)!
A nap elszólása: Magyarosi Mariann, délben a City Rádióban: "...... visszatért a férfi emlő, öööööö, emlékezőtehetsége." Gratula, Mariannka, hát hogy sikerült neked elvégezni a kommunikáció szakot?! :-)
Na jó, legyen, utoljára hagytam ezt a dolgot, direkte! A kettővel ezelőtti bejegyzésemet a holnapi nap folyamán kitörlöm, ma még lehetősége lesz mindenkinek elolvasni, de aztán egy laza csuklómozdulattal eltüntetem, legyen meg Vinszent öröme, ha már ennyit nyavalygott itt nekem! Hűűű, micsoda jó kis barokkos körmondatot sikerült szerkesztenem ide! De: itt le is zárom a dolgot, nem nyitok vitát semmiről és nem fogok káromkodni sem (nehogymá' megszegjem az újévi fogadalmam, miszerint nincs több nagyon csúnya szó, mivel nem engedi érvényre juttatni női mivoltomat a sok mocskos beszéd!). Tehát Vinszent drága, káromkodj csak nekem itt, amennyit jólesik. A kedvedért, ha már megígértem, hogy elmondom mindenkinek: ugyan van egy darab mondat, amit mindketten használunk ("Ezt dobta a gép!"), de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ismernénk egymást, vagy hogy, jóban lennénk (hát, azok után, hogy a fiatalember háromszoros lófaszt kívánt a seggembe, ez kétlem, hogy valaha is így lenne!). Tehát nagyon szívesen látlak máskor is, olvass engem, de ha nem tetszik, amit írok, pláne, ha nem bírod, hogy az általad nyálaspost-nak nevezett részleteket idézem a blogodból, akkor pápá, olvass mást (mint ahogy ezt eddig is tetted)! Most, hogy ilyen jól megmondtam neked (most kurváááára büszke lettem magamra, bizonyám!), csak annyit mondanék: Ugye, nincs harag?! :-) Pedig még Paradise Lost-ot is küldtem neked! :-( Hüpp-hüpp!
Ezért ma, hogy levezessük ezt a sok felgyülemlett feszültséget, ami bennem van, ezt fogjuk hallgatni! Istenkém, de jók is a Cafe del mar-os albumok! Hallgassatok sok-sok ilyen zenét! :-)
