Kurvára nem tudom, mi van ma velem,de egész álló nap olyan vigyoroghatnékom van, még most is, hogy komolyan még én is csodálkozom. Az utóbbi napok vacak, nyálkás időjárása ugyanis még a hangulatomra is rányomta a bélyegét, kénytelen voltam Karinthy-humoreszkeket olvasni a magam felvidítása végett. Másrészt viszont iiiiszonyatosan örülök, hogy itt van már a hétvége, a jövő hétre van egy csomó " randim", Milán annyira kis aranyos, hogy komolyan meghatódom attól, hogy mindennap megnézi, hogy írtam-e valamit a blogba, mellesleg tegnap igazi tavaszi idő volt, élveztem a napsütést meg azokat a jó kis tavaszi illatokat, mentem az utcán és valahol, egy háznál valamit égethettek, de az is annyira jószagú volt és rögtön megint az ugrott be, hogy jön a tavasz! És ki mondta, hogy szerelmesnek kell lenni ahhoz, hogy az ember boldognak érezze magát? Na most, azt nem tudom, hogy boldogság-e, amit érzek, de jó nagyon, mindenképp! :- ) Meg amúgy is, ma megdicsérték a hajam, hogy sokkal jobb, most hogy már ennyit nőtt, meg Bea adott jó könyvet olvasni, meg kaptam új sorozatokat (ami valójában régi, csak nekem új még, a teljes Maffiózók, az összes évadjával együtt). Aztán meg két napja vettem egy csomó hajgumit, azt a fajtát, ami még gyerekkoromban olyan divatos volt, semmi különös, csak tök olcsónak találtam, rengeteg volt felfűzve egy karikára, úgy árulták mostan és nem akartam otthagyni, bár nem is használok hajgumit, de mindegy, megvettem, hogy majd én jól szétosztogatom! És lőn, nyolc embernek is felajánlottam, hogy válasszon bármilyet, bármennyit! Mindenki odáig volt a boldogságtól, pedig tényleg csak egy kis semmiség az egész! De már megérte ilyen kis kedvesnek lennem másokhoz, mert utána meg az én szívemnek esett jól az a sok örömteli arc meg mosoly! :- ) Akkor most azonnal hallgassunk meg egy amolyan christaylor-féle jókedv-számot, muszáj, mert különben nem tudom mi lesz, de ígérem, tetszeni fog (kivéve talán Vinszentet meg Razidét, vagy ki tudja?). Csak ne lenne benne olyan csúnyán kifestve a nénik szeme! Brrrrrrr!
Alisha's Attic: I am, I feel