Komolyan mondom, én nem értek semmit.Legalábbis, ami a férfiakat illeti, úgy áltakában, na, őket nem értem. Igaz, az utóbbi években már nem is próbálkoztam ezzel a rendkívül fárasztó dologgal. Régebben voltam oly bolond, hogy azt gondoltam, hogy mindenféle okos könyvek által majd megérthetem őket. Így hát igen sokat olvastam e témában. Azonban az írások nem voltak segítségemre, viszont nagyon olvasmányos és szórakoztató volt mindegyik. De most tényleg, ha nemet mondok valakinek, akkor miért hiszi azt az illető, hogy az valójában igent jelent. Ennyire butának tartanak vagy határozatlannak, hogy úgy gondolják, hogy nem tudom, hogy mit beszélek?! Mert az egy dolog, hogy egyszer azt mondom, hogy nem és hagyj békén! Oké, ekkor még azt hiszem, hogy nagyothall, ezért megismétlem a mondatot. De basszus, hogy nem képes valaki megérteni vagy elfogadni a nemet a tizedik ismétlés után sem?! Egyébként a hétvégén történtek velem olyan események, amik arra indíttattak, hogy szavakba öntsem a gondolataimat. Mert ugyanis marhára felidegesített valaki azzal, hogy hogy nem volt képes megérteni, hogy nem és nem, teljesen hidegen hagy, mint férfi és ha térden állva fog könyörögni ,akkor sem leszek az övé!
Komolyan mondom, halálosan unom már, hogy az utóbbi időben mindenki csak megdugni akar! Tudom, most ezt írhattam volna szebben is, de igazából más szavakkal nem tudtam volna visszaadni a lényeget. Sajnos, ez így van! Ja, hát persze, örülhetnék, hogy ennyien akarnak "szórakoztatni",de nen, mégsem megy az olyan egyszerűen. "Öregkoromra " eljutottam odáig, hogy most már én is "a minőség számít, nem a mennyiség" elvét vallom.
Gondolkodtam már a dolgon, és ha pasi lennék én is ugyanezt tenném a helyükben! Számlálatlanul, egymás után, minden utamba kerülő csajt próbálnék megfűzni legalább egy este erejéig. Hátha már úgyis annyian vannak, akiknek elég egyetlen szó is .... :-)
Nekem csak annyi lenne a kérésem, hogy: ha már nem érdeklem őket, mert kedves vagyok (kivéve, amikor rendkívül undok hangulatom van), meg nem kíváncsiak arra sem, hogy mennyi mindenről lehet velem beszélgetni, akkor inkább hagyjanak békén! Mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki mekkora bika és mit tudna nekem nyújtani. Ennyi, röviden!
Amúgy meg az olyan pasikat, akik visszajönnek a sokadik nemleges válaszom után is, azokat roppant szánalmasnak tartom és nem hat meg, hogy mennyire kitartóak. Főleg, ha pont előtte közlöm velük, hogy mennyire nem érdekelnek és zavar a tolakodásuk!
Egyébként pedig köszönöm az érdeklődést, nagyon hízelgő, igen, hiányzik egy férfi az életemből, de emiatt még nem megyek bele mindenbe, sőt felkötni sem fogom magam a magány miatt! :-)