Haldoklom, ez már biztos. Lángol az arcom, szörnyen gyenge vagyok, levert és egyéb finomságok. Ez már tuti, hogy influenza, nincs akkora mákom, hogy csak egyszerűen náthás legyek! Örülök, hogy most ennyit képes vagyok írni. Ja, meg amúgy bementem ma melózni, aztán három óra múltán le is léptem, nem bírtam tovább. Úgyis írok még ma, amint képes leszek idevonszolni ismét a testem a gép elé. Most éppen lázat mérek, mindjárt közlöm az eredményt is. Ba....meg, ez nagyon magas! 39.5. Megyek, befekszem az ágyba.
Időközben viszatértem, aludtam három óra hosszát, már, ha alvásnak lehet nevezni, mivel állandóan felkeltem közben orrot fújni. Magamra vettem három réteg ruhát, erre még került két takaró, szóval izzadtam rendesen. Fene tudja, mi lett velem, szerda este még nem volt semmi bajom! Most vagy Ynga küldte át virtuálisan a torokgyíkját vagy tényleg Razidénak van igaza, mikor azt mondja, hogy akkor történt minden, mikor szerda este kimentem az esőtől lehűlt utcára, majd ott sétálgattam. De lássuk szépen, sorban az elmúlt napok történéseit!
A szerdai nap szokásosan indult, bár, napközben rájöttem, hogy az estére megbeszélt Jazz időpontját némileg jó lenne eltolni. Gyors üzenet Razidénak, legyen inkább este hét. Már a múltkor megígértem neki egy Zöld Szörnyet, a varázslatos F8 billentyű titkáért. Ezt hajtotta be most rajtam, bár az említett italon kívül ittunk még jó sok muskotályos gyömbért is (vagy gyömbéres muskotályt). Megérkeztem a Jazz-be, odaadtam a neki összeválogatott filmeket, ugyanis igyekszem bővíteni filmes ismereteit, ne csak mindig japán horrort meg animét nézzen már! Tehát, vittem neki néhány szerintem igen jónak tartott alkotást, kíváncsi vagyok a véleményére!
Leültünk a Zöld Szörnyünkkel (nekem ez volt az első), mellesleg csodaszép színe van, beszélgettünk jó sokat. Az összes lent található nőnemű egyén megkérdezte egyébként vagy tőle vagy tőlem, hogy akkor ez most randi-e, merthogy Razide szerintük másképp van felöltözve, mint általában. Nem, ez nem volt randi, most közlöm mindenkivel! :-)
Közben meg lent üldögélt Krlány is egy kollégájával/haverjával. Igazából személyesen még nem ismertük egymást mostanáig ,de mivel ő jónéhány esemény/koncert/rádió/egyebek szervezője is, hozzám már jóval korábban eljutott a híre, mint ahogy megismertem volna. Szemmel láthatóan örült annak, hogy beazonosíthat végre. Hogy őszinte legyek, nálam sem üres frázis volt az este végén elhangzó "Örülök, hogy megismerhettelek!" mondat. Olyan fél tíz után javasoltam Razidénak, hogy lassan menjünk. Hát a kijáratig már nem jutottunk el, mivel leültünk röpke negyedórás állva beszélgetés után Krlányék asztalához, ahol is kiderült, hogy a legjobb helyre tévedtünk, mert Zolinak, Krlány barátjának évek óta van madárpókja, én meg ugye, már elég régóta szeretnék egyet. Jó sok okosságot megtudtam most a madárpók tartásáról, bár, azt a részt szívesen kihagytam volna, mikor Zoli a pókja evési szokásait taglalta (kicsinyke, újszülött ,szőrtelen egereket ad neki, több havi éheztetés után és a pók, Helmut, kiszívja belőlük az összes mindenséget, szó szerint. Szóval, néhány nap után úgy néznek ki az egérkék, mint valami összeaszott múmia). Jót dumáltunk egyébként így négyesben, igazából meglepő volt, hogy szerda este lévén csupán ilyen kevesen tartózkodtak lent. Aztán fél tizenkettő tájban irány haza. Razide bicajjal, mi meg hárman gyalog. Jót sétáltunk az éccakában, lehetséges, hogy ekkor lettem beteg. Ráadásul kiderült, hogy Krlányék a mögöttünk lévő háztömbben laknak, ezért még az utcán megálltunk vagy húsz percet beszélgetni. Kicsit rosszul is lettem, mikor aztán a liftben megláttam, hogy már negyed egy múlt!
Na, és akkor most jön a vallomás része a dolognak: azt hiszem, hogy engem érdekel ez a Zoli gyerek. Most nem viccelek, de nem ám elmondani neki, jó? :-)
Két kategória létezik nálam, ha a férfiakra úgy tekintek, mint potenciális jelöltekre. Van, aki csak tetszik, ilyenkor megállapítom, hogy jó pasi, helyes, egyebek.Nem baj, hogy esetleg másnak annyira nem jön be, ha én találok benne valamit, akkor az nekem elég. Van a másik csoport, akik már érdekelnek is. Ők nemcsak, hogy tetszenek, de meg is mozgatják a fantáziámat. Nem kell semmi olyanra gondolni (vagy mégis?), csak egyszerúen találok még bennük valami pluszt. Hát ez a helyzet!
Fel lett ajánlva, hogy amikor majd a pókom meglesz, név szerint Lola, akkor majd nagyon szívesen segít nekem abban, hogy miként is tartsam. Meg hogy majd tapasztalatot cserélünk. Tehát, most be kellene indítanom a madárpók - projektet és akkor talán nem egy év múlva látnám viszont Zolit sem. Bár, az az igazság, hogy mindig ilyenkor derül ki néhány dolog, ami zavaró lehet. Az egyik az, hogy van az illetőnek barátnője/ menyasszonya/párja, ha meg mégsem, akkor jön a következő variáció, egyszerúen nem érdeklem. Ez mostanság mindig így van, ha engem érdekel valaki, akkor én őt nem, viszont velem meg csak olyan férfiak foglalkoznak, akik teljességgel hidegen hagynak.
Hűűű, a felajánlott gyógyító húslevest meg köszönöm szépen Krlány, de mivel hazajöttem anyámékhoz a hétvégére, így nem tudsz átjönni, itt kúrálom magam. Pedig nem lett volna rossz, ha átugrasz egy rövid időre, oszt' dumcsizhattunk volna! :-) De cserébe küldök neked néhány számot, már úgyis hiányolták néhányan, hogy mostanában nem linkelek be számokat. Ez csak annak tudható be, hogy az agyam, mint a szita és állandóan elfelejtkezek róluk a bejegyzés végén! De most itt van a 3 Doors Down. Évekkel ezelőtt az öcsém gépen lévő zenéi között bukkantam rájuk, azóta nagy rajongó vagyok, Nagyon jó minden egyes számuk, most itt van ízelítőnek két dal, de ha tehetitek, hallgassátok meg tőlük mindegyiket! :-)
