Két apropója is adódott annak, hogy ismételten ez a mai témám, az egyik kifejezetten pozítiv dolog, ugyanakkor a másik, hááát, fene tudja.

Az első a tökéletes ellenpéldája annak, amikor a múltkor a rajongói levelekről írtam. Említettem azt is, hogy Bea kifejezetten nem értett velem egyet abban, mikor azt mondtam, hogy ez az ismerkedési módszer nekem nem igazán jön be. Akkor nem értettünk ugyan egyet, Bea szerencséjére, ugyanis azóta is ő kapott hasonló jellegű levelet (talán annyi különbséggel, hogy nem volt annyira nyálas, mint az enyéim). Épp vele beszéltem azt a múltkor, hogy az összes ismerősünk közül szerintem mi ketten vagyunk azok, akik már igazán megérdemelnének egy pasit, persze a normálisabb fajtából! Ő egyébként pont az a csaj, aki válogathatna a férfiak közt, ha úgy vesszük meg is teszi, mivel a legtöbb nem érdekli, némelykor valamelyiknek igent mond, aztán rövid időn belül kiderül, hogy mégsem ez az illető a megfelelő számára. De most, volt valaki olyan bátor, hogy jó, öreg wiw-en keresztül próbáljon meg vele ismerkedni és mivel Bea alapjában véve egy nagyon nyílt és kíváncsi ember, nem mondott nemet. Mondjuk, hozzátenném, hogy egy ilyen pasi nekem sem lett volna ellenemre! Aztán találkoztak szépen, és azóta élnek nagy boldogan. Igaz, hogy ez mindössze csak egy hete történt és ez még nem olyan nagy idő, de drukkolok nekik, mert Beus is megérdemli már, hogy legyen valakije. Tényleg, ő tipikus példája a szép és okos nőnek (esedékes seggnyalás!), aki nem talál magának párt. Igaz, kicsit (hm, valójában nagyon) erős személyiség, de nem hiszem, hogy nem akadna olyan férfi, aki esetleg ne tudná ezt kellőképpen kezelni! ;-) Azóta megnéztem a fiatalembert az iwiw-en és kifejezetten szimpatikusnak találom, mindamellett, hogy igen helyes is. Bár, kezdetben minden férfi értelmesnek és normálisnak tűnik, vagy legalábbis a legtöbbje! Képzeljétek, ezek ketten olyan kis édesek is ráadásul, mert ilyen röpke együttlét után már voltak oly merészek és beírták, hogy kapcsolatban vannak. :-) Ennyit Beáról és párjáról, remélem az a fiú megbecsüli a csajszit!

A másik történetem pedig egy fiúról szól, akit már az ismerősömnek tudhatok pár éve és már többször említettem a nevét itt, a blogban is. Viszont mikor megkérdeztem tőle, hogy írhatok-e róla, illetve a vele történtekről, bár igent mondott, de a neve elhallgatását kérte (jááááj, ez olyan izgis, nemde?). Ezt a kérését ugyan tiszteletben tartom, de nem értem, mivel úgysem ismerheti egyikőtök sem, tehát nincs mitől félnie. Szóval, a múlt héten találkoztam vele, mert már rég láttuk egymást és leültünk dumcsizni (az, hogy ittunk mellette, az egy természetes velejárója a beszélgetéseknek). :-)

Tehár elmesélésre került, hogy ő (akit ezentúl az egyszerűség kedvéért csak x-nek fogok hívni), körülbelül három évvel ezelőtt, hogy is mondjam, összemelegedett az egyik munkatársának a lányával. Ebben ő nem látott semmi rosszat. Én meg mindjárt kettőt is. Az első az, hogy a hölgyemény tizenöt éves volt akkor, míg x tizennégy évvel idősebb (hát nem igaz, hogy nem tudott egy maga korabeli csajt kifogni?!) A második pedig az, hogy x-nek kilenc éve barátnője van, akivel már jó ideje együtt is lakik és akit, mellesleg ismerek is sok-sok éve már és egy nagyon kedves, okos, aranyos csajról van szó. Ha most is azt hangoztatnám, amit mindig is szoktam, mármint, ha "a f.. feláll, akkor az ész megáll", akkor el is intézhetnénk ennyivel a dolgot. De ez nem ilyen egyszerű, mert x-et tartom annyira értelmesnek, hogy tudjam, kellett lennie valami kiváltó oknak, ami miatt idáig jutott. Két verzióra gyanakszom jelenleg:

- vagy én tévedek az ő esetében és mégis minden férfi egyforma és emiatt történt vele is ez az egész, vagy

 - továbbra is minden férfi egyforma, csak neki annyi "mentsége van, hogy kicsit sok volt már neki a barátnőjével együtt töltött kilenc év.

Most konkrétan ő sem tudta megmondani (nem az, hogy nem akarta, mert azért annyi sör után már szerintem azt is bevallotta volna, hogy milyen színű az alsója), hogy miért kezdett bele egy ilyen viszonyba, de a legvalószínűbbnek ő is az utóbbi magyarázatot tartotta. Hogy kellett már valami kis pezsgés, valami új és friss, ami színt visz az életébe.  Aztán másfél évvel ezelőtt megszakadt a kapcsolata a lánnyal és mostanság, napjainkban újra egymásra találtak, onnan folytatják, ahol abbahagyták. Bár x erősen gondolkodik rajta, hogy hagyja -e az egészet a francba, mert végülis számára semmi igazán komoly nem származik a dologból. Bújkálniuk kell mindenki elől, nem mutatkozhatnak nyilvánosság előtt, ráadásul időközben a kiscsajnak is lett barátja (igaz, hogy a srác megcsalja őt, de ez igazán mellékes!). A durva az egészben az, hogy semmiféle komolyabb testi kapcsolatra nem került még sor köztük, sem három éve, sem pedig most. Tehát, x nem azért van együtt a lánnyal, hogy majd egyszer lesz valami, hanem saját bevallása szerint "de ha tudnád, hogy hogyan tud nézni, akkor te sem tudnál nemet mondani".

Fura, hogy annak ellenére, hogy mennyi pia volt már akkorra bennem is, mégis ilyen tisztán emlékszem a dolgokra! Mondtam okosságokat x-nek, bár jórészükkel már ő is tisztában volt. Nyilván tanácsolni nem mertem semmit, mert egyrészt jogom sincs hozzá, másrészt ő már felnőtt férfi, tehát egyedül is tudnia kell dönteni. Aztán mikor elváltunk egymástól és már mindenki otthon volt még érkezett tőle egy sms, a következő mondattal: "Örülök, hogy beszélgettünk, kicsit könnyebb lett." Pedig én tényleg nem mondtam semmit! De én is örülök, és remélem, hogy amit megbeszéltünk, hogy gyakrabban is találkozhatnánk, ahhoz tartjuk majd magunkat. Viszont abban is reménykedem, hogy hamarosan dűlőre jut majd a szerelmi életét érintő kérdésekben, mert szerintem, senkinek sem jó, amit művel. Elhiszem, hogy a kis barátnője úúúúgy tud nézni, de nincs értelme egy ilyen kapcsolatnak. Vagy zárja le az előzőt, ha unja vagy nem szereti, vagy hagyja abba ezzel a mostanival a találkozgatást. Mert így, érzésem szerint nem lesz jó vége!

Öcsém, hogy én mennyit tudok pofázni valamiről, ha belejövök. Most már mindegy, így marad! Viszont cserébe, azért, mert végigolvastátok, hallgathattok néhány jó kis számot! :-)

De majd csak este teszem őket ide, mert anyám baszogat, hogy álljak már fel a gép mellől és különben is mennyi pénzem van már félretéve (hah, mintha bármi köze is lenne hozzá!). Meg azt sem értem, hogy a két dolognak mi köze van egymáshoz, de most inkább megyek. :-)