Van az úgy, hogy péntek este felsóhajtasz, hogy "na végre, van egy kis időd, amikor pótolod a blogodban való hiányosságokat és akkor most leülök és írok és írok" és akkor talál meg pont valaki, akit túl kedves neked ahhoz, hogy elküld a fenébe, meg különben is, ha megtennéd beígérne egy pofont,mert ő már csak ilyen, igaz, mindezt puszta szeretetből szánja csak neked. Tehát ott görnyedsz a gép előtt és csak osztjátok egymást, néha becsúszik esetleg egy-egy kedves szó is, de az oly ritka ám, hogy ilyenkor meg kell becsülni, tehát elraktározod szépen az agyadba, hogy majd legközelebb, mikor ismét lecsesznek a túloldalról, akkor felemlegethesd neki, hogy"de bezzeg az előbb még olyan normális voltál", mire újabb lecseszés érkezik. De azért jó az egész, mert élvezem, az összes baromsága meg antiszociális megnyilvánulása ellenére is bírom őt, mert csak.
Talán lenne egy nyugodt napom, ha nem beszélnék vele és kedves mosollyal az ajkaimon aludnék el este, de így, hogy az utóbbi napokban mindig összeakadunk, zaklatott éjszakáim vanank. Mert seggfejségemnek köszönhetően, még éccaka is az agyam járatom. Aztán elfáradok a nagy gondolkodásban és mély álomba zuhanok.
Mellesleg kurvára nem bírom a kritikát, illetve nem is, mert ha olyan mondja, aki halálra nem érdekel, az mondhat, amit akar, figyelmen kívül hagyom, mit beszél össze, de ha olyan figyelmeztet meg szól rám, aki nekem számít, akkor meg szenvedek nagyon, mert "most miért bánt? meg én, ilyen?" holott lehet, hogy csak azért mond ilyeneket, mert nekem akar jót. Hát, ha már másképp nem értek a szóból, csak ha az arcomba mondják az igazságot ....
Mellesleg, íme, kép nektek, ha már botor módon megígértem! :-) Most körülbelül ugyanígy nézek ki, mínusz piercing meg piros-veres a hajam. Az pedig ott a barátnőm, Andi kislánya, aki mostanra már nem is olyan kicsi! :-) Két dolgot állapíthatok meg a képet nézve, de ez csak szerény vélemény magamról: enyhén sunyi a mosolyom és az a bébi egész jól áll a kezemben. :-)
Basszus, valami nem stimmel! Na, majd később ismét próbálkozom.
