Mondjak valami meglepQt? Mondjak?
Szeretlek titeket. Még azt is, aki seggfej közületek. És nem kell erre semmiféle szarságot visszaírni, hogy mi is téged meg ilyenek, mert 1.: nem hiszem el úgysem, 2. illendQségbQl ne írjon senki ilyet, még jópofaságból se!
Amúgy is írtam már, hogy szándékomban áll majd egyszer átmenni buddhistába, hát most legalább gyakorolom kicsit. Úgyhogy szeretlek titeket. Most, így hirtelen. Ez holnapra már nem biztos, hogy érvényes lesz.
Tegnap tizenegy órányi munka után és egy hajmosás elQtt már nagyon nem volt kedvem fQzQcskézni, mikor hazamentem, de nagyon vágytam valami meleg kajára. Ilyenkor jó lenne egy papucspasi nekem is, aki meleg étellel az a sztalon vár haza, aztán meg még el is mosogat. Ehelyett betértem egy Smatchba vagy hova ,de a gyér választék láttán inkább sietve távoztam is onnan. Gondoltam egyet és ellátogattam a város egyik legjobb hamburgereséhez. Nem az igazi ez sem, de jobb, mint a semmi. Egyébként pedig ne vitatkozzon velem senki, hogy ez nem meleg kaja, mert az. Megmelegítik mikróban, tehát meleg.
Most pedig pedig Gerlóczy Mártont olvasol, mert azt mondom, te pedig tudod, hogy van ízlésem könyvek terén (most elárulom, hogy tévedsz, mert amúgy én tényleg mindent hajlandó vagyok elolvasni, ami nekem tetszik, tehát egyáltalán nem jóízlés kérdése nálam az olvasás). Gerlóczy Marcitól pedig olvasandó ,kötelezQen az Igazolt hiányzás. Néhány hete került a kezembe elQször, akkor félretettem, mert valami miatt nem volt hangulatom hozzá, tegnapelQtt megint rábukkantam, mostanra kivégeztem, igyekeztem megemészteni az olvasottakat, de kell még néhány nap, míg leülepszik bennem a könyv. Nem kérdezed, hogy mirQl szól, csak olvasod! Akinek kell, készséggell rendelkezésére bocsátom majd. Igazából, kicsit olyan, mintha bármelyikQtök blogját olvasnám. Bár, talán mégsem, mert ennyire Qszintén, magunkról, nem sokan írunk. Talán két olyan nevet tudnék említeni a blogfalamról, magamon kívül, akik hasonlóan sok mindent elmesélnek az életükrQl, ugyanúgy, mint ez a Marci gyerek. Kicsit tényleg a blogra emlékeztet engem ez az egész könyv. Jó nagyon, érdeme elolvasni. Mondjuk, azt enyhe túlzásnak tartom, ahogy a könyv fülszövegében, Jancsó Miklós meg még néhányan áradoznak a srácról. Na basszus, azért annyira mégsem nagy szám .Illetve de, csak kíváncsi lennék ,akkor mit mondanának egyesek virtuális naplójára, ha már ez is akkora szenzáció náluk. Én ennél sokkal jobb olvasnivalót is tudnék nekik blogformában.
Mivel csak délutánra kellett jönnöm dolgozni, így egész kipihent vagyok. Egészen reggel nyolcig hevertem az ágyban, befejeztem a Gerlóczy-könyvet ,megnéztem az Anyád! a szúnyogokat, ami hát elég felemás szerinte. Tetszett is, meg nem is. Oké, Kapa meg Pepe jók benne, de amúgy kurvára nem látom a Kapás-Pepés filmeknek, semmi, de semmi értelmét. És nyugodtam szóljatok meg érte, de én Jancsót sem tartom akkor a rendezQnek. Nyilván, nálam biztosan nagyobb.
Emlékszem, mikor három évvel ezelQtt Csöpiékkel díszbemutatóra voltunk hivatalosak az egyik moziba. A film címére egyáltalán nem emlékszem, magára a filmre sem, ugyanis majdhogynem végigaludtam. És tudom, hogy ez most iszonyat ciki, de van mentségem. Rég láttam ilyen szart. Jancsó volt a rendezQ és persze, hogy Kapa és Pepe szerepeltek benne. Viszont jót aludtam. Ha meg látott is valaki, akkor meg így jártam, nem valószínq ,hogy azóta találkoztam bárkivel is az ottlévQk közül! :)
Amúgy most visszaolvasva, tényleg elég ciki helyzet volt, mert ilyet még nem csináltam moziban. Ehhez hasonló eset, ami szintén nagyon gáz volt, adódott kétszer is. Az egyik az a Godzilla megtekintése közben történt, mikor két óra faszéken való ülés után rájöttünk ,hogy még egyáltalán nem várható a film vége, na, akkor elkezdtünk elég hangosan pofázni, mintegy lázadva az amerikai szörnyes filmek hosszúsága ellen.
A másik eset pedig akkor állt elQ, midQn beültünk Az Qrület határa címq film megtekintésére és már az elsQ félórában megittam egy liter üdítQt, gondolván ,hogy úgysem lesz hosszú film. aztán persze majd összepisiltem magam, mert ez is egyike volt a végtelen hosszúságú háborús filmeknek, és nem én akartam lenni az a renitens emberke, aki megzavarja a többieket azzal, hogy távozik a nézQtérrQl, folyó ügyeit intézendQ. :)
