Huh, akkor figyeljetek!

Persze, hogy szükségem van arra, hogy kedvesek legyenek hozzám, figyeljenek rám ésatöbbi. Igenis, hogy értékelem kellőképp, ha így viselkednek velem. De ezeket túlzásba is lehet vinni olykor, akivel még nem esett meg ilyesmi, az szerintem nem is értheti igazán, hogy mi a gond. Néhanapján magam is elkövetem egyébként ezt a hibát, hogy túlzott figyelemmel és kedvességgel vagyok valaki iránt, csupán azért, mert kedvelem az illetőt, ilyenkor következik be az, hogy egy idő után azt mondja, hogy rátelepszek. Ugyan én nem így látom ezt, de ő valószínűleg ezt érezheti.-

Velem is ez esett meg, hogy két héten keresztül, olyan töményen kaptam téve pozítiv érzéseknek, hogy egy idő után elegem lett belőlük és inkább azt mondtam, hogy köszi, ennyi elég volt.

Mondom a példákat. Fekszel az ágyban és arra ébredsz, hogy néz. Ami voltaképp hízelgő is lehetne, úgy öt perc erejéig, aztán már kezd idegesítővé válni, úgy negyedóra után. Másnap ugyanez, harmadnap ismét. És napokon keresztül azon kapod rajta, hogy figyel. A kérdésre, hogy miért, nincs válasz. Te meg idegesítőnek érzed ezt az egészet, legalábbis ilyen gyakorisággal már az, számomra. Látod a szemében azt, hogy örül, hogy ott vagy és ezért történik minden, de te (azaz én) nem tudok megfelelően reagálni rá. Ilyeneket mond, hogy "az agyam még nem fogta fel, hogy létezel". Ez igazán szépen hangzik, de amikor napi rendszerességgel vannak ehhez hasonló gondolatai, az nekem már túlzásnak tűnik egy kicsit. És elmondja, hogy milyen kedves vagyok meg aranyos (miért? MIÉRT? hiszi minden férfi azt rólam, hogy kedves vagyok, holott szerintem nem), és néz rád, állandóan csillogó szemekkel, mint egy istennőre. Először el sem hiszed neki, hogy igazat beszélne, mert nyilván van annyi önértékelés bennem, hogy tudjam, hogy jó csaj vagyok ugyan :), de szép semmiképp sem.

 Egyszer volt vele ez a gond, hogy túlzásba vitte a kedvességet. Mondtam én neki közben is, hogy biztosan van lány, aki értékeli ezt is és összeteszi a két kezét, ha egyszer majd ilyen pasit talál majd magának, de ez most nem én vagyok. Szeretem, ha foglalkoznak velem, mert melyik nő nem, de azért ne is essen már át az illető a ló másik oldalára.

És itt kényszerülök igazat adni epycnek, aki azt mondja, hogy ebben nincs semmi izgalmas. Mert tényleg nincs. Mindegy mit mondok, mit csinálok, az mindig csak jó lesz és tökéletes, csupán azért, mert én művelem. Ebben mi a kihívás? Nyilván egy nőnek is ugyanúgy szüksége van arra, hogy meghódítson egy férfit, mint fordítva. Nekem ez most nem adatott meg. (Most őszintén, azért nem főzök magamra, mert egyszemélyre nem izgis, mondom én, hogyha majd lesz egy pasim, aki miatt lehet végre elkezdeni főzőcskézni, az milyen jó lesz. De nem, mert Zé válogatott, szárított gyümölcsökön élt és nem is volt túlzottan nagyétkű. Eh.)

Jó, hogy ő azt mondta, hogy idővel csökkent volna ez az érdeklődés részéről, erre mondjuk magamtól is rájöttem. De a kérdés az, hogy, ha nem bírok mellette még két hetet sem, akkor, hogyan vártam volna ki azt az időszakot, amikor már nem érdeklem ennyire?!

Meg volt még más gond is, csak hogy bonyolítsuk, abszolút nem tudtunk kommunikálni. Nekem szükségem van arra, hogy valakivel tudjak beszélgetni. Nem tartom magam hülyének, szerintem elég sok mindenről lehet velem csevegni, de vele nem tudtam semmiről. Mert nem lehetett. Voltak kísérleteim, hogy némi információhoz jussak róla, mert mégiscsak érdekelt, hogy ki ő és mit szeret és mit nem. De nem volt hajlandó velem beszélgetni, nem akart mesélni, ez hiányzott. Megemlítettem ezt is, hogy ez így nincs rendben, különösebben nem reagált rá semmit.

Nem tudom, tudjátok-e milyen az, amikor még hallgatni is jó valakivel? Van néhány olyan ismerősöm, haverom, akivel ha nem szólunk egymáshoz sokáig, akkor is jólérzem magam velük. Mert csak. Egymás társaságában vagyunk órákon keresztül, nem bezsélgetünk, mert épp olyanunk van, de nem rossz velük, még így, hallgatagon sem. Zével nem volt jó hallgatni sem, kínosan éreztem magam. azon gondolkodtam, hogy mivel lehetne szóra bírni. De ezzel meg csak saját magam basztam fel, hogy nem tudok semmi megoldást kitalálni.

Tehát, már megint ott tartok, hogy kedves epyc, ismét jót szóltál, mert ez a kapcsolat szerintem is csak a szexuális vonzalomra épült. Persze, kezdetben ezt nem tudhattam, de aztán nyilvánvalóbbá vált, hogy sajnos ez így van. (Halkan megjegyezném, hogy nehogy azt merd hinni, hogy ismersz, csak azért mert rátapintottál a lényegre!) :)

És különben is, nálad a szexet miért nem lehet így írni, mert amúgy a fogalmazókészségeddel nincs gond, de ha már magyarul írsz, légy szíves ezt is úgy. Mert ez szex és nem sex. Még leírva is nevetséges, hogy sexelni. :D

Aenima drága, te viszont honnan a szöszből szedted azt, hogy én a szeretethiányomat ezzel próbálnám orvosilni? Szó sincs ilyesmiről. Nem, csupán annyi van, hogy bár még nem tettem ilyet, hogy megkérdeztem, hogy lenne- e kedve ehhez, ha már más nem is lesz köztünk, most mégis megkérdeztem. Mert a jó állapotokat érdemes fenntartani. A szex meg jó volt, na. Jáj, hát el sem hiszem, hogy ilyesmikről írok nektek! :)

Először igent mondott, aztán nemet, aztán megint igent, amikor meg ott voltam már nála, akkor meg megint nemet.

És akkor itt a válasz erre a kérdésre is: engem nem zavar, ha visszautasít, de akkor azt tegye meg már az elején. Ne szarakodjunk napokon keresztül, hogy egyszer ez van, aztán meg más. Fárasztó, értelme nincs, idegesít is és nem lesz jó a vége semmiképp az ilyen határozatlanságból eredő dolgoknak.

Az, hogy hiányoztam-e neki, addig a pillanatig, míg nem voltam a közelében, egy cseppet sem érdekelt, amikor már velem volt, csak akkor merült fel bennem, hogy megkérdezzem. A fizikai közelsége váltott ki belőlem ilyen reakciókat. És akkor sem azért szerettem volna vele lenni, hogy dugjunk (már bocs!), bár ezt beszéltük meg. Csak jó lett volna egy KIS kedvesség. Tudom, magam ellen beszélek, mert én utasítottam vissza ezeket az érzéseket, de valójában én a mennyisége miatt mondtam le róluk.

Na mindegy, most már valószínúleg nem is lesz semmi az egészből, túlélem, nem is zavar annyira, talán, mert valójában nem is volt annyira fontos számomra ez az egész kapcsolat. Nem tudom.

Babám sem lesz tőle, mindenki megnyugodhat, legfőképpen én, nem most kellett volna szülnöm.

És igen, persze, hogy kell a jó szex egy jó kapcsolathoz, simán. De ha jó a szex, viszont a kapcsolat meg egy nagy rakás kaki, az is ugyanúgy elronthat mindent. Így sem fognak hosszútávon működni a dolgok.