Egy igazi chippendale fiú meg én, aki éppen nem tudom mit csinálok. Itt éppen megesküdtünk, illetve még nem került sor a szertartásra, csak előre pózolunk Gombócnak.Szerintem egész jó kép sikeredett. A férjem az ugye, Draba, én meg én vagyok.

Meg kaptok másik képet is, itt meg Atushsal vagyok látható, mindketten igen oldott állapotban. Bárkinek mutattam a képet, egy ember kivételével mindenki azt mondta, hogy "áááá, nem látszik rajtad semmi", szerintem meg de. Az egyetlen kivétel azt mondta, amit én is gondoltam, ugyanis, hogy enyhén szalonspicces a mosolyom. Én is úgy látom, hogy némileg már meglátszik rajtam az alkoholfogyasztás. Ja, és az ott a kezemben, na, hát az sem málnaszörp! :)

A bejegyzés címe pedig arra utal, hogy igen hamar visszatértem, miután ennyi ideig bírtam csak írás nélkül. Pedig valóban igen erős késztetést éreztem arra, hogy befejezzem. Komolyan is gondoltam, egészen addig, míg Nefi rá nem világított, hogy grafomán lévén, úgyis visszatérek hamarost. Íme, itt vagyok, komoly háromnapos szünet után, mert nem bírtam tovább, kellett. Tényleg bizseregtek már az ujjaim és különben is annyi minden történik mostanság, meg mesélnivalóm is lenne éppenséggel, hogy vétek lenne megszakítani a blogírást, mindenféle engem nem ismerő emberek véleménye miatt. Különben is magam miatt írok és nem azért, hogy másokat szórakoztassak, ugyebár?! :) 

Szóval, most lehet, hogy segget csináltam a számból azzal, hogy esküdöztem, hogy nem "publikálok", aztán most mégis, de ez van. Ki nem szarja le, hogy ki mit gondol (hát, mondjuk én, de azért próbálom figyelmen kívül hagyni a visszahallottakat.)?