Jaj, nem kell semmi különlegesre gondolni, csak írtam egy kis listát az elmúlt néhány nap esményeinek tükrében, hogy mi volt jó és rossz, ezidő alatt. Úgyhogy most szépen szétválogattam a történéseket. Miközben ilyen zenét hallgatok! Akarokakarokakarok elmenni egy hasonló jellegű koncertre és akarokakarokakarok csettintgetni az ujjaimmal egész idő alatt meg táncikálni, ami annak a jele lenne, hogy ez egy nagyon élvezetes előadás. Jó ez a zene. Komolyan, még a feldolgozásai sem sikerültek ennyire jóra.
A jó dolgok:
- pénteken leléptem kettőkor a munkahelyről, egyrészt mert mentünk a városba nézelődni, másrészt amúgysem bírtam volna tovább itt ülni,
- elmentünk a barátnémmal nászajándékot venni, ő konkrétan teáskészletre gondolt. Betértünk egy boltba, amit nem ismertem és ahol mindenféle jó dolgokat árulnak az ilyen teabuzik számára, mint amilyen jómagam is vagyok.
- aztán voltunk lámpaüzletben is, ahol sok szép lámpa közt válohgathattunk. Valami állólámpára nekem is szükségem lenne már. Legalább így képet kaphattam a debreceni felhozatalról, mert egy viszonylag nagynak számító üzletbe látogattunk el.
- aztán egy állatkereskedés mellett elhaladva feltették nekem a kérdést, hogy nem megyünk-e be "édesaranyos" állatkákat nézegetni. Tökjó egyébként, mert én is szoktam ugyanebbe az üzletbe bejárkálni néhanapján, csak úgy. Láttunk nagyon sok szép halacskát, olyanokat is, mint amilyenek a Némó nyomában című mesében is voltak. Meg sokféle rágcsálóra is bukkantunk. Legalább két különböző fajtánál feltételeztem azt is, hogy éppen szerelmeskednek, mert szerintem pont olyan pózban feküdtek egymáson. Kis cukik voltak.
- este meg True áthívott magához, ahol több kellemes meglepetésben is részem volt. Éspedig a következőekben:
- ettem pizzás ropit. A sajtos és kakaós változatokon már rég túlvagyok, nekem ez most újdonság volt, de ízlett. Kérek még ilyet!
- vittem magammal boroskólát. Mivel nem volt otthon kóla meg el is felejtettem venni, így maradt a szőlőleves változat. Hogy azzal keverem. Szerintem jó lett, True meg sem akarta kóstolni, viszont a barátnője, Terka vállalkozóbb szellemű volt és kért belőle. Nahát, neki meg annyira tetszett a kotyvalékom, hogy hamarosan végére is jártunk a literes flakonnak.
- aztán még két érdekesség True lakásából. Van neki Kennys faliórája, ott figyel az előszobában. Izé, hát én nem nézek South Parkot, mert nem szeretem (tessék, kövezzetek meg!), de azért Kennyt még megismerem. Jópofa óra! Meg a mellékhelyiségben mesemintás vécépapírt használnak. De tényleg! Egy kutya utazik űrhajóban meg hot-dogot eszik meg ilyenek. Vicces.
- az elindulásunk előtt már annyira jóléreztük magunkat, hogy Tyereskovára táncoltunk. :)
- ami még jó volt aznap, hogy lebonyolítottam két telefonhívást, amiknek a következménye az lett, hogy döntésre jutottam egy igen fontos dologban.
Aztán másnap reggel meg szépen hazaugrottam anyámékhoz, ahol meg az volt a jó, hogy:
- két napon keresztül csak mezítláb mászkáltam. Imádok így járkálni, fűben, homokban, kavicson is.
- megint jókat ettem, így például, pacalpörköltet vagy szombat este szilvalekváros derelyét vagy másnap rántott gombát, kukoricás-borsós-szalonnás-répás rizzsel.
- meg macskáztam ismét. A világ legokosabb cicája, Kormos személyében ismét elém jött. Mikor én befordultam az utcasarkon, a kulcsaimat lóbálva, ő kifordult a kapun, mert felismerte a kulcsok zörgését. Csak jött felém a járdán és nyávogott. Ooooolyan okos, én meg elfogult vagyok, ha róla van szó.
- megkerestem a régi Hahotáimat és elhoztam magammal őket, mert újraolvasom majd mindet. Jó sok van belőlük. :)
Aztán a rosszak:
- a teaboltban ismét bizonyítottam, hogy remek az ízlésem, mert kiválasztottam a bolt valószínűleg legdrágább készletét, csupán kilencezer forintért. Pedig már épp elgondolkodtam, hogy kellene egy ilyen is. De ez nem ám egy teljes hatszemélyes készlet, van hozzá egy teáskanna meg két fületlen csésze.
- a lámpaboltban, bár akadtak szép darabok, viszont a hatalmas választék ellenére egy olyat sem találtam, amire elsőre rámutattam volna, hogy na ezt akarom. Azért annyira egyik sem nyerte el a tetszésemet.
- az állatkereskedésben megrettentem a pucér tengerimalactól. Szerintem most láttam először ilyet, legalább nyolcszor akkora volt, mint a többi és egy sarokban kuporgott. (A nyolcszor akkora némi túlzás, csak ötször.) Szőrmentes, rózsaszín, ráncosbőrű példány. Ijesztő volt inkább, mint aranyos. Még most is elborzaszt, ha rágondolok.
- akkor tépte volna ki valaki a kezemből a telefont, amikor én smst írtam aznap este, nem kellett volna. Igaz, őszinte volt, mert egyrészt részeg ember nem hazudik, másrészt én józanul sem nagyon szoktam, de már akkor is pirultam miatta. De azért elküldtem. Aztán jött a két beszélgetés telefonon, amit utólag jónak értékelek, mert úgy döntöttem ezek miatt, ahogy. De akkor ritka szar volt hallani a másikat, illetve hallani jó volt, csak azt nem, amit mondott. Úgyhogy amikor visszamentem az asztalunkhoz, már lebiggyedt az alsó ajkam (sírásközeli állapotra utaló jel), szóval akkor Terka megragadta a kezem és ott szorongatta, hogy ne szomorkodjak már.
- innentől kezdve elromlott minden, mert bár, a lányok az Orange-ban kívánták befejezni az estét, én már nem tartottam velük, mert elment a kedvem.
Aztán már otthon:
- a mezítláb való járkálás talán nem tett jót a felfázásomnak. Most lekopogom, hogy semmi komolyabb bajom sincs, de .,..
- Geri tett nekem egy aprócska szívességet, én meg cserébe ígértem neki mára muffint. Tehát nekikezdtem sütögetni szombat este. Valamit szörnyen elronthattam, mert iszonyatosan rossz lett. Összeesett a tésztája, aztán megégett a végén meg úgy ragadt, hogy csak na. Miközben kismilliószor sütöttem már muffint és majdhogynem mindig jól sikerült. Most meg kénytelen voltam az egészet a szemétbe dobni. Teljesen összetört a dolog.
És most, hogy levezessük ezt a sok felgyülemlett feszültséget, hallgatunk szép, szerelmes számot ettől anénitől, aki nem más, mint Nat King Cole lánya, bizony!
Natalie Cole: Miss you like crazy
Ezt pedig azért kell meghallgatni, mert ez az egyik legjobb Texas-szám és mert Alan Rickman szerepel benne, aki az én három kedvenc gonosz karakterem közül kettőt is alakít különböző filmekben.
Egyébként akkor már elmesélem, hogy ki az a három kedvenc. Az első számú az Hans, természetesen a Gruber családból, aki viszont csak a megfelelő szinkronnal lesz kellőképp gonosz.
Aztán van Piton professzor, nahát, őt hogy fogom majd ezek után utálni, mikor a következő filmben megöli, ööööö, izé,i de nem írom le kit, mert hátha olvasnak Harry Potter rajongók is és akkor nem kellene idő előtt megtudniuk, hogy ki hal meg. Bááááár, aki valóban rajongó, már rég olvasta a hatodik HP-könyvet és tudja, hogy kit gyilkol meg Piton. :)
Egyébként merő véletlenség-e, nem tudom, de tény, hogy mindkét gonosz embert Alan Rickman alakítja, mint ahogy az előbb említettem is.
Itt pedig a harmadik gonoszról látható kis ajánlás. Fiatalabb koromban imádtam a filmet, nagyon sokszor láttam, jó lenne újra megnézni. Martin Short egy tízéves kisfiút alakít benne, negyvenévesen. Hihetetlenül utálatos benne. Tessék megnézni a héten valamelyik csatornán! Hm, az igazság az, hogy keresgéltem időpontot, hogy mikor lesz, de top secret az adás időpontja, így félórányi eredménytelen kutatás után feladtam. :( De ha valaki találkozna vele, ki ne hagyja!!
És mert négy a szerencseszámom, így tessék még egy nagyon jó szám nektek!
Tegnap ígéretet tettem valakinek, hogy én leszek a világ legkedvesebb és legelbűvölőbb embere és egyetlen rossz szava sem lesz rám. Na most, engem ismerve ez nem lesz olyan könnyű feladat, mert igen, mostanság valóban többet hisztizek a kelleténél, nekem sem tetszik ez az állapot, de csak elhatározás kell hozzá és mindenen lehet változtatni. illetve majdnem mindenen. Aztán ma, hogy bemutassam a kedves és szeretnivaló oldalamat, az msn összeesküdött ellenünk és nem voltunk képesek kommunikálni. Pedig ma olyan nagy kedvem lett volna beszélgetni. Most meg legalább másfél hétig semennyit sem fogunk értekezni, mert ő az egyik irányba el, én meg másikba.
Egyébként pedig épp kifolyik a szemem a monitortól. Basszus, tényleg nagyon fáj! :(
