Hát megtörtént, átköltöztem végre-valahára. Nem történt semminek baja, kivéve egy gyertyámat, amire a bazi nagy tévém átcipelésekor ráesett egy sarokpolc, ennek következtében a gyertyámból letört egy darabka. De már azt is kitaláltam, hogyan orvoslom a problémát, szépen égetek majd egy keveset belőle, amíg olyan jó dizájnosan nem fog kinézni.
Az átköltözés örömére tegnap este ittam egyet (kettőt? hármat?) Leviékkel. Fél egyig ültünk a Jazzben, és majdnem nagyon szomorú lettem, mert nem volt sem citromos, sem bodzás Radler. És amikor végképp lemondtam mindenről, akkor a pultos megsajnált (megszánt! mert látta a lebiggyedő számat) és megkérdezte, hogy csináljon-e nekem Sprite-csapolt sör kombinációt. Nem volt rossz, de azért kérelmeztem, hogy rendeljenek Radlert a továbbiakban is. Kaptam rá ígéretet is, hogy így lesz! :)
Meg voltak ajándék Becherovkák is, Leviék mindig ilyen alattomos módon csinálják különben, egyikük eltűnik, azt hiszed lement pisilni vagy elment telefonálni, aztán feltűnik az illető, kezében a társaság minden tagjának szánt Becherrel. Aztán már később nagyon álmos lettem, meglehetősen fáztam is, ezen magam sem csodálkozom, amilyen kevés ruha volt rajtam. Asszondták a lányok, hogy mindig alulöltözöm. Úgyhogy hazafelé, mikor odaérkeztünk Leviékhez, kihozott nekem egy fiiiinom, meleg pulcsit. És aludtam az új ágyamban is, bár mikor fél nyolckor leléptem otthonról, akkor még nem tűnt úgy, hogy ma én ott tudom álomra hajtani a fejem. De hazaértünk és álmos voltam és lesöpörtem az ágyról mindent és nagyon jót aludtam. Az alvás pedig egy igen fontos része az életemnek, tehát igen érzékenyen érint, ha valamilyen okból kifolyólag nem úgy sikerüll az éjszakám, ahogy szeretném.
Reggel pedig Krlány minden tiltakozásom ellenére megörökítette a szobámban uralkodó káoszt. Benézett egy pillanatra és annyira megragadta a látvány, hogy már hozta is a gépet. Csak idő kérdése (jelen esetben napok) és minden nagyon tiszta és rendezett lesz.
Tegnap pedig elkiabáltam ezt a rossz idő dolgot, mert mára már esett is, sőt egész hétre ilyen időt mondott. Nem jó ezt hallani.
Az emberek pedig hihetetlenül gúnyosak és flegmák tudnak lenni. Mióta itt dolgozom, azóta vannak ilyen tapasztalataim. Illetve előtte is akadt erre példa, de azóta megszaporodtak az ilyen jellegű problémák. Úúúúgy szeretném némelyiket megrugdosni kicsinykét a viselkedésükért. Kedves levelet írsz nekik, a problémájukat megmagyarázandó és gondjukat megoldandó céllal és olyan hihetetlenül undorító módon válaszolnak, hogy percekig csak nézek magam elé. Ilyenkor kell általában átfogalmaznom vagy kétszer, elküldés előtt a válaszleveleket. Mert első próbálkozásra nem túlzottan kedveset szeretnék nekik írni. De azt meg nem szabad. Mert ő az ügyfél. Én meg azért vagyok, hogy a kedvére tegyek. Persze, hangosan káromkodhatok. Ennél rosszabb csak az, mikor telefonban fogsz ki egy ilyen értetlen és mindenbe belekötő embert, akinek még a seggét is kinyalhatod, az sem felelne meg neki. Ezért kötözködik inkább, mert az biztosan viccesebb. Neki. Mert nekem nem az. Draba már többször felajánlotta, az arcomat látván ilyen telefonbeszélgetések alkalmával, hogy a legközelebbi alkalommal adjam át neki a kagylót és majd ő szépen leosztja az illetőt. Ezt mondjuk nehezen tudom elhinni neki, mert egyáltalán nem olyan ő sem, mint aki leharapja az emberek fejét.
Nemsokára megyek haza és ha minden jól ment, akkor lett főzve finom pulykamell, tejszínes borsmártással. Olyat még nem is ettem. Cserébe én is ígértem szombatra finomat Krlánynak, mire hazérkezik a pihenéséből.
Tegnaphoz számolva, három hét múlva 28 leszek. Sok. Az már majdnem harminc. Nem akarok harminc lenni. Nyilván, megvan az oka, hogy miért nem.
