A mai négy emberem, Hát, az arányok nem legjobbak, mert közülük kettő tetszett, kettő pedig nem.

Akik megmosolyogtattak vagy elgondolkodtattak:

- ifjú üzletasszony a buszon, helyes kiskosztümben, fehér blúzzal, merevre lakozott hajjal, ésésés ....., mp3-lejátszóval a nyakában, fülhallgatóval a fülében. Mosolyogtam, többször is eszembe jutott a nap folyamán és mindig kuncogtam, mikor felderengett az emléke. Ah, mily költői vagyok!

- rendőrbácsinak öltöztt fiatal srác (munkába ment épp?) áll a szelektiv hulladékgyüjtőnél és szorgalmasan dobálja a megfelelő lyukakba a müanyag flakonokat és üvegeket.

Akik nem tetszettek:

- mióta ritkitották Debrecen elvileg leggyakrabban járó járatát, alig férek fel reggelenként egy-egy buszra. Ma is az alsó lépcsőn utaztam. Felszállok, következő megállóban megáll a busz, még nem nyitja ki az ajtókat, hátam mögött álló nő már a nyakamba liheg, a hátamra mászik, úgy förmed rám: "Le szeretnék szállni!" Hátrafordulok, alighanem gyilkos pillantást vetek rá, úgy kérdezem: "Ugye, nem gond, ha megvárom, mig kinyitja az ajtót?"

- viszonylag fiatal, olyan harmincöt körüli nő, szintén a buszon, A sok szolitól meg töméntelen festéktől viszont inkább látszott negyvennek. 95-ös mellméret legalább, ezt kihangsúlyozandó igen dekoltált felső, cafrangos szélü szoknya. Kicsit néztem, néztem, még mindig néztem, aztán gondoltam magamban, ha azt hiszi, hogy jól áll, meg megengedheti magának, akkor hordja. Aztán a tekintetem lejjebb siklott és szörnyülködve fedeztem fel, papucsba bújtatott GOMBÁS (igen, az, basszus!) lábkörmeit. Az igénytelenség netovábbja! A csöcsöm kiteszem, a lábam meg kit érdekel?! Vagy mi?

De különben meg, igencsak jól vagyok (és itt cáfolom meg a "mindig csak sirok, panaszkodok" megállapitásokat), mert:

- voltam tegnap este moziban, Yngával és Zomával, megnéztük a Törést, ami tetszett, jó kis izgalmas film volt. Plusz, aminek külön örülhettünk, hogy 360 forintos áron tudtunk bejutni. Pedig mi úgy tudtuk, hogy csak az mehet be ilyen moziünnepes jegyárakkal, akinek van megfelelő kuponfüzete. De nem, mint utólag kiderült, nem igy van, mi meg nem kérdeztük az okát, hogy miért, csak örültünk. Anthony Hopkins hozta szokásos Hannibal Lecteres -figuráját, egyes mozdulataiban, gesztusaiban ismét nagyon hasonlitott az agyevős pszichopata alakjához. És nagyon öreg már szegény, szörnyen ráncosnak meg fáradtnak látszott némelykor. Csak az volt kár, hogy teljesen egyedül kellett ülnöm, mert a jegyvételnél a flegma pénztáros közölte, hogy nem tud egymás mellé három jegyet adni, igy a két fiatal, aki még velem volt, ült együtt, én meg egy sorral előrébb, tőlük kicsit balra. Amúgy rühellem a plázás pénztárosokat, mert minden jegyeladást úgy bonyolitanak le, mintha a fogukat húznák. Az élettől is elmegy a kedvem, ha összeakadok egy ilyennel. Ja, és megjegyezném, hogy bár, szerinte nem volt sehol egymás melletti három hely, de végül, mint kiderült, a tőlem balra és jobbra eső szék is üres volt. Igy viszont nem tudtam kinek megragadni a karját a félelmetes jeleneteknél! :(

Aztán hazafelé sétáltunk még egy jót Zomával, bár, még javában járt a busz, de az utóbbi időben már én is annyira hozzászoktam a sétáláshoz, hogy most sem jutott eszembe egy pillanatra sem, hogy azt a negyedórás utat máskápp is megtehetném, mint gyalog.

Mire hazaértem kellőképp el is fáradtam, úgyhogy kilenckor beestem az ágyba és mikor Krlány kicsit később bekopogtatott a szobámba, már félig aludtam is. Hozott nekem Szlovákiából csokit, én meg már ismerem Zlata barátném révén a szlovák csokikat, tehát tudtam, hogy különleges izélményre számithatok. És tessék! Ma, mikor megettem az irodában a csokimat, tágra nyilt a szemem az első falatnál, mert kiderült, hogy mentolos csokit kaptam. Ostyásat, és nem olyan erősen mentolosat, mint teszem azt, az After Eight. Nagyooooon finom volt!

Aztán meg hazajöttem, néztem Shaftot (jaj, hát sosem találjátok ki, hogy ki szerepelt benne. Christian Bale, micsoda meglepetés, igaz?). Festettem hajat, elvileg pirosra, gyakorlatilag nem látszik, sajna. Most meg blogot irok. :)

Az új billentyüzeten, legalábbis még számomra új, nincsen hosszú ü és hosszú i. :)