Akkor elemezgessük csak! Megtehetném, hogy kommentbe magamhoz vagy emailben másnak, de mégis inkább így. Mert csak. És nem leszek kedves, mert egyébként sem vagyok az, ráadásként ugyebár idióta is vagyok, egyes emberek szerint (bár, igazán nem akarok olyat megsérteni, aki nem gondolt rólam ilyet, tehát valójában csak egy ember szerint), különben meg most takarítottam ki Szipi görényt és ez valami olyan
megrázó élmény volt számomra (nem, nem a látvány, hanem a szag miatt elsősorban), hogy eszembe jutott az, hogy : a., többet soha ugyanezt, b., nem mennék el az állatkertbe, mondjuka medvék gondozójának. Ott nap, mint nap meg kellene ezt csinálnom (Szipi előnyére legyen mondva, hogy nála elég csak hetente egyszer). Tehát ez a bűz olyan szinten volt rám hatással, hogy nem érdekel, hogy tündibündinek kellene lennem, a jóviszony megtartása érdekében, nem leszek az!

"Nahát, senki nem ír be semmi okosságot. Így jár az, aki nem ír
rendszeresen, elkopnak az olvasók. Akkor nekem jár az ördög ügyvédjének
szerepe."

És ha nem írok rendszeresen? Elvégre a blog függ tőlem, nem én attól, hogy mit és mikor írok bele. Ha nem írok hónapokig, mert épp küretem volt és az ágyat nyomom, akkor mi van? Elkoptak az olvasók, hát aztán? Razi, te talán mások miatt írsz? Mert én a magam szórakoztatására kezdtem el irosgatni. Közben csatlakozott hozzám néhány olvasó, örülök nekik. De ha nem olvasnak annyian, nyilván nem akasztom fel magam a tudattól, hogy napi egy-két olvasóm van csak. Ha kevesebben lesznek, hát legyenek, magamnak írok (illetve most éppen nem, mert válaszolok a reakciókra).

Rengetegszer van olyan, hogy van miről írnom, igen, sokszor akadnak jó dolgok is az életemben, egyszerűen mégsem sikerül napokig összehoznom egy normális bejegyzést a velem töreténtekről. Ennek az okát én sem tudom. Egyszerűen csak nem megy az írás . Most volt majd három hét kihagyásom, számos igen érdekes és jó élmény történt velem és mégsem blogoltam. Mert nem ment.

Nem érzem büntetésnek azt, hogy esetleg kevesebben fognak olvasni amiatt, mert néhány hétig nem adtam magamról életjelet. Akit érdekel, hogy mi van velem, úgyis megkeres más formában, vagy, ha nagyon nem bírja ki nélkülem, hát visszaolvas, hogy mégis megismerjen egy kicsit jobban.

És nem vagy ördög ügyvédjének kikiáltva, mert ha nem tűnt volna fel, hát egy kicsit igazat is adtam neked. Egészen mostanáig. Mert az ezután következő kommented enyhén felháborító.

Bár, azért a kéretlen tanácsaid és a rá nem látásod ellenére, annyit becsülök mondjuk benned, hogy a véleményedet az ember szemébe mondod, mégha csak ilyen módon is), de nem a hátam mögött hordasz összevissza mindent.
Ha én most mesélhetnék...... Hajajaj!

Na, folyt köv.!