Tegnap megtaláltam a Fácánt. Fényes nappal, teljes világosságban jutottam el hozzá. Hogy érteni lehessen miért is olyan nagy dolog ez számomra, mondanom kell néhány szót a Fácán és az én kapcsolatomról. Van nálunk Debrecenben egy mondás, miszerint "minden út a Fácánba vezet" Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy melyik utcában található (Maróthy György). Ámde mostanáig sosem tudtam hogyan lehet oda eljutni. Azt hogy onnan haza, azt bármikor megoldottam, igaz nem tudtam milyen utcákon megyek keresztül, csakhogy, "itt egyenesen. most jobbra, aztán egyenesen végig". Egyesek a környezetemben állították, hogy ők nappal is odatalálnak, én nem. Eddig minden ottjártamkor sötétben közelítettük meg, ráadásul állandóan többedmagammal érkeztem, tehát nem láttam szükségét annak, hogy tudjam merre megyünk. Az utóbbi időben viszont már kezdett idegesíteni, hogy hát ennyire béna nem lehetek, hogy debreceni létemre ne találjak el a Fácánba. Legutóbbi alkalommal is, miközben arra tartottunk, próbáltam memorizálni az utcák nevét, de mentségemre legyen szólva, hogy koromsötét volt már, valamint Ati és Lele társasága szórakoztatóbbnak bizonyult, mint az utcanevek. (Jáj, eszembejutott, hogy azóta is voltam már ott, nem ez volt az utolsó alkalom. Na, hát ez az, basszus, hogy ahány ember, mind annyi úton-módon jut el oda, aztán képtelenség is megjegyezni, hogy merre mennek.).

De aztán tegnap elmentem az egyik ismerősöm elé, aki nyelviskolába jár, és az egyik általános iskolában tartják számukra az oktatást. Tehát ez az iskola ott van a közelében a Fácánnak, ezt tudtam. Mivel jóval korábban érkeztem a kicsengetésnél, hogy ne kelljen sorban állnom a gyerekükre várakozó szülőkkel, gondoltam elbóklászok négy óráig a környéken. Aztán egyszercsak bekattantam és már azon vettem észre magam, hogy a Fácánt keresem. Meg is találtam. Ott állt egy kis utca elején. Nagyon kiábrándító így nappal, éjszaka legalább nem látod hova mész be. Ott volt, elmentem előtte, aztán át  a szemközti oldalba és onnan is megszemléltem.

Úgyhogy most elég kettős érzés van bennem, egyrészt büszke vagyok magamra, hogy felleltem és most már nappal is eltalálnék oda, másrészt viszont elvesztette azt a titokzatosságát, amit eddig beleláttam. Hogy én sosem találnám meg, és ennek biztosan oka van. Persze, csak én vagyok a hibás ebben is, hogy elrontottam a saját magam mulatságát.

Viszont találtam Fácán keresgelés közben egy klassz ajándékboltot, oda még visszatérek máskor.

És végszóként csak annyit kérdeznék, hogy elvileg én úgy tudtam, hogy bármilyen oktatási intézményt tekintve, de legalábbis az általános sulikat, nem úgy van, hogy a százméteres körzetükben nem lehet kocsma?! Akkor meg?