Mivel a női táskák tartalma mindig olyan rejtélyes dolognak számít a legtöbb ember számára, nem ritkán még maguk a tulajdonosok is megdöbbennek olykor, mikor napvilágra kerül, hogy miket hordoznak, ezért gondoltam, hogy ma végre megírom, én milyen dolgokat, tárgyakat hordok állandó jelleggel magammal. A téma már vagy két hónapja itt motoszkál a fejemben, valójában karácsonyra szántam a bejegyzést, meglepetésként. De most nem habozok. Nem lesz rövid írás, lévén, hogy nem tudom elintézni két mondattal, miszerint "van a táskámban toll meg iratok meg pénztárca". Ááá, dehogyis. :)
Kezdjük akkor azzal, hogy egy időben táskabuzi voltam (akkor még nem szenteltem ennyi figyelmet a bizsuknak, mint manapság). Ha nem is hetente, de igen gyakran vásároltam magamnak valamilyen táskát, szütyőt, valami olyat, ami a megfelelő célt szolgálta. Persze, ez nem azt jelenti, hogy esztelenül költekeztem, de mindenesetre igen szép kollekcióra tettem szert. Most már néhány éve leálltam ezzel a mániával, azóta a bizsuk rabságában élek, ugye. Áh, meg hol vagyok én attól a megszállottságtól, amit Adrienn, exmunkatárs produkál, (akitől a szép szövetkabátomat is kaptam a múltkor). Az úgy volt, hogy abszolúte csak blöfföltem, mikor azt mondtam neki, miután kiderült, hogy mindent megvesz, amit a szeme kíván, legyen az ékszer vagy ruha, szóval azt találtam mondani, hogy "biztos vagyok benne, hogy a cipőkkel is így vagy. van belőlük vagy száz pár. nem csodálnám, ha saját gardróbszobád lenne." és kedvesen mosolyogtam. Adriennek meg arcára fagyott a mosoly, kimeredt a szeme és úgy kérdezte tőlem, hogy "honnan tudod, hogy több, mint száz pár cipőm van? mert tényleg." Óbazmeg, hát én csak tippeltem ugyan, de azért az nem semmi. Csak annyit akartam ebből kihozni, hogy azért így soha nem álltam semmiféle vásárlással.
De akkor nézzük a táskám tartalmát!
- kulcscsomó, - pénztárca, - papírzsebkendő, - telefon (bársonytokban, aminek egy copfos kislány van az elejére varrva), - egy darab könyv (ez állandóan változik, tökéletes, ha bárhol várakoznom kell), - négy darab kitűző (hogy odaddhassam majd őket végre Dalmának, ha találkozunk), - két toll (de csakis szépen fogó), - Mickey egeres kicsi jegyzetfüzet (még nem kellett használnom, de hátha valaki elkérné a számomat), - iratok (ami csak létezik, mindent magamnál hordok. Ha már lopnak, legalább mindent vigyenek. Na jó, ez nem volt vicces!) - buszbérlet, - kicsi üvegben parfüm (saját magam kreáltam), - páramentesítő folyadék szemüvegre (cseppentős flakonban), - összecsukható esernyő (zöld-fehér, Fradi- színekben. Hát ja, csak ez volt olcsó.), - Tic-tac, - öngyújtó (bár nem dohányzom, de ha valakinek tüzet kellene adni), - néhány szem gyógyszer (háromféle dologra), - kicsi spray (valamelyik női magazinban volt, de bármikor jól jöhet), - három összehajtogatott cetli (ha semmiképpen sem szeretnék elfelejteni valamit, akkor muszáj felírnom), - betét, - és egy halom szépítkezős cucc (szempillaspirál, pirosító, hozzávaló ecset, rúzstartóban ajakbalzsam, kétvégű szemceruza, etc.). És az utolsó, ami általában szintén mindig velem van, mostanában csak azért nem, mert a fülhallgatóm elromlott, majd szükséges lesz lecserélnem, az a discmanem, de nemsokára visszatér hozzám. :)
Egy részüket sosem használom, de meggyőződésem, hogy jobb, ha velem vannak, mert biztosan akkor lesz majd rájuk életbevágóan szükségem, mikor egyszer pont nem rakom el azokat. Ezt a mennyiséget próbálom minden alkalommal magammal hurcolni, tehát mindegy, hogy nagy válltáska avagy kisebb oldaltáska van nálam, de megoldom (többnyire), hogy mind beleférjen. Ha meg nem, akkor hosszasan mérlegelem, hogy vajon mégis melyiket hagyjam ezúttal otthon. Maximum egy-két dologban tér csak el a táskák tartalma (teszem azt, színházba nem viszek magammal könyvet).
True mondta egyszer, hogy ebben a témában kurzust lehetne indítani, mert legalább annyira érdekes. Szerintem is. :)
