Épp egy kiflicsücsköt csócsálok éppen, a rágcsálót már megetettem, úgy vetette rá magát a narancsgerezdre, mint aki már legalább egy hete nem evett. Ha ugyanezt mások is látnák, meggyőződésük lenne, hogy éheztetem Teót, azért ilyen mohó. Pedig nem, csak az egyik kedvence a narancs. Ilyenkor felkapaszkodik az akvárium szélére, no jó, nem mintha nem ott lógna amúgyis egész álló nap, illetve különösebb erőfeszítésébe sem kerül odajutni, mert csak szökken egyet és máris kapaszkodhat tíz ujjal. A kis fejét kinyújtja az akváriumból, mert csak ennyire telik tőle, többhöz már nem nagyon van ereje, kivéve, ha vendégem van, mert akkor jobban produkálja magát, Tehát kapaszkodik, én meg odanyújtok neki egy narancsdarabot, ő villámgyorsan, komolyan, a kobra sem lehet gyorsabb nála, lecsap, a feje előrelendül és szabályosan kitépi a kezemből a kaját. A következő pillanatban leesik a földre és már hurcolja is magával az egyik sarokba, hogy ott békében elfogyaszthassa.
Tegnap óta "édes datolya" színű a hajam, ami hogyha elhagyjuk ezt a béna fantázianevet, akkor egész egyszerűen nagyon sötétbarnát jelent. Kicsit már azért zavaró volt a háromféle vörösöm, muszáj volt valami olyat beszereznem, ami tuti biztosra befogja mind a három színt. Erre a célra meg vagy a fekete vagy a barna felel csak meg. Mivel fekete sosem leszek, maradt ez az édes datolya szín. Krlány tegnap háromnegyed órán keresztül festegette a hajam, hogy ne maradjon ki egy apró terület sem, ahol majd később még előbukkanhatna a vörös. De nagyon megérte a fáradtságot a pepecselés, mert tényleg jó lett. Se foltos rész, se vörös, se kósza szőke tincsek. Ez most egyszínű és szép.
Kedd este vált majdnem biztossá, hogy jövő héten néhány napot Ráckevén töltök majd. Nem jártam még arra, de biztosan szép hely (nekem minden az, ahol korábban még nem fordultam meg). Még hónapokkal korábban érkezette a meghívás egy kertipartira. Ha már nincs munkám, legalább mulassak.
Mivel szerdán Nightwish-koncert lesz és Ati úgyis megy fel rá kocsival, így betársultam én is, tehát a szerda estét Pesten töltöm, Ráckevére meg csak csütörtöktől megyünk majd (Atival egyetemben). Ezt a pesti dolgot most nagyon-nagyon lekopogom, mert ugye a múltkor is számítottam rá, hogy feljutok, aztán nem lett belőle semmi.
Sajnos, néhány áldozatot hoznom kellett ezügyben is, hogy megvalósulhasson ilyen formában. Így tehát lemondtam a hétfői egyetemista buliról (nem járok ilyenekbe már jó régóta, de most majdnem becsúszott egy nosztalgiázásképpen, meg mert hívtak), hogy elmehessek ma este Tigris-koncertre. De aztán jött a kedd este és ezzel együtt, hogy akkor jövő hét és Pest, Ráckeve. Ezért ma nem megyek Tigrisre sem, hogy a jövő héten viszont mehessek máshova. Valamit valamiért.
A nap kérdése: identitászavara lesz-e a patkányomnak, ha folyton cicának hívom? Vagy különösebben nem érdekli?
Mellesleg a következő két számot küldeném Krlánynak áldozatos munkájáért és az igen látványos átalakulásomban való részvételéért (róla legalább tudom, hogy meg is hallgatja a zenéimet. Direkt neked választottam őket.).
Kiegészítés: időközben hazajöttem anyámékhoz és csak úgy megjegyezném, hogy mikor öt nappal ezelőtt láttak, még világos és sötétvörös voltam, néhol szőke csíkokkal, most majdnem fekete vagyok, de ez mostanáig még csak fel sem tűnt senkinek sem. Se anyámnak, se apámnak (jó, hát mit vártam tőlük?). :(
