Előre bocsátom, hogy a héten blogolás lesz minden mennyiségben, szóval csak az kattintson majd rám, aki bír követni! Ideje lesz már bepótolni mulasztásaimat, az utóbbi napokban, az a helyzet, hogy sem időm, sem kedvem nem volt az íráshoz. Van ez így néha! Na de, most itt van nekünk ez a jó kis négynapos szünet, aztán mindent bele! :-) Igen drasztikus változtatásra ragadtattam magam a mai nap folyamán. Délután kettőkor még majdnem vállig érő hajam volt, ez mostanra úgy körülbelül háromcentisre rövidült. Eddig még mindenki azt mondta, hogy jobb, mint a régi, de ha nem tetszene senkinek, akkor sem igen tudnék mit kezdeni a problémával, merthát a levágott hajamat igen nehéz lenne visszaragasztani!
Évente legalább egyszer rövid szokott lenni a hajam, de ennyire rövid legalább hat éve nem volt már. Csak bekattantam egyik reggel és úgy döntöttem, hogy nekem most ilyen kell. Andika barátném-fodrászom meg ma ért rá. Mondtam is neki, miközben a hajamat nyirbálta, hogy ez olyan fura, hogy amit én kemény héthónapos munkával megnövesztettem hajat, attól ő röpke ötperc alatt megszabadít. Hónapokat szenvedek azért, hogy szép hosszú legyen, aztán tessék ....
Az az én nagy bajom, hogy még mindig azt az időt sírom vissza, mikor tízéves voltam és láttam egy fényképet, azokból az időkből, amin szép ruhában ülök, egy emlékkönyvet szorongatok és naaagyon hosszú a hajam. Annyira megtetszettem magamnak ezen a képen, hogy azóta minden évben megkísérlem megnöveszteni a hajam, több-kevesebb sikerrel. Általában mire már majdnem a vállamig érne, akkor rájövök, hogy valójában a hosszú haj nem is áll jól nekem. Ilyenkor bepöccenek saját magamra, amiért ilyen sok időt elvesztegettem hajnövesztéssel, ezért pillanatok alatt úgy döntök,hogy elég ebből az egészből és neekm most azonnal rövid kell. Majd valamikor igyekszem feltenni egy rövidhajas képet magamról, csak hogy lássátok, milyen jó vagány séróm lett! :-)
Bár, tősgyökeres debreceninek vallom magam (ugyan, sajnálatos módon nem szorult belém annyi lokálpatriótizmus, mint mondjuk Krlányba!), de engem szinte minden ehhez a városhoz köt. Belaktam már majdnem minden részét, igaz, hol albérlőként jártam, hol anyámékkal laktam együtt. Aztán kilenc éve a szüleim kiköltöztek vidékre, a város zajától távol. Akkor még velük tartottam, de azóta jónéhány bérlakásban megfordultam már. Ugyan Ebes nincsen messze Debrecentől, csupán 15 kilométer, ám engem néha meglehetősen zavar ez a csekély távolság is. Így mostanra már csak anyámék és drágalátos öcsém maradtak vidáki kúriánkon. :-)
Ugyan nem vagyok túlzottan jóban egyikükkel sem (itt helyesbítek, mert apámmal nem vagyok jóban, anyámat megpróbálom elviselni, az öcsém meg egy s....fej), azért ilyen négynapos alkalmakkor jóleső érzés visszatérni a családi fészekbe. No, nem a család miatt, hanem mert zöldövezet és sok cicuka vesz körül! Hoztam magammal két könyvet és sok-sok filmet is unaloműzőnek!
Annak örömére pedig, hogy ma délután sikerült végre megvennem a vasárnap esti előadásra szóló jegyeket, megajándékoztam még magam pluszban három pár fülbevalóval és egy eredeti Árvák hercege dvd-vel is (700 píz volt csak, ennyiért már ajándék, szerintem!). Ugyan a filmet nem láttam még, de ha csak fele annyira jó, mint a könyv, akkor már jól jártam! Charlize Theronra amúgy is rákaptam mostanság, nagyon tetszik nekem az a nő! :-) Mostanra csak ennyi, mert hullafáradt vagyok, annyit kellett rohangálnom ma, hogy még sok is volt hirtelen, pedig bírom az ilyesmit! Mentem pihizni, mindenkinek pá holnapig! :-)
