mennyi baja van most mindenkinek! :) te is menstruálsz? :D

Ááá, nem. azzal nincs gond, olyankor iszonyat kedves vagyok ám! :-) Csak szar az élet és mi nagykanállal esszük! Na jó, ezt nem kell komolyan venni, ennyire még nem vagyok depis! :-)

"Ja, és a lényeg, aki engem érdekel, az szarik rám, aki meg hidegen hagy, mindent akar." Ez ilyen általános női filozófia, amit önbeteljesítő jelleggel sulykoltok magatokba. Pont olyan, mint "az én nem vagyok elég szép", bár a témát pár napja kiveséztem valakivel, még nem egészen érett egy bejegyzésre. Én a női társadalmat próbáltam megérteni, azt hiszem bizonyos dolgokat már jobban látok. A lényeg, hogy ezt a mondatot így sürgősen tessék elfelejteni. Na mindegy, akkor férfiként azt tudom mondani, hogy mindenki más. És emiatt, van aki jól reagál bizonyos dolgokra, van aki rosszul. Isten igazából én azt gondolom, hogy férfiként bizonyos értelemben, ha érzelmekről, megértésről és ezek kifejezéséről van szó, jobban benne vagyunk a szószba, mint a nők. Viszont mi "válogathatunk", elvégre a kezdeményező szerep, elvileg, még mindig a mi kezünkben van. Bár ezek a konvenciók kezdenek megbomlani, azért az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy így van, ahogy mondtam. Szóval ahogy én gondolom, minden férfi és nő értékeli magában, hogy a másikkal kapcsolatban mennyi az esélye. Mondjuk így, hogy ki üt meg egy olyan szintet, amitől kezdve szimpatikus és többre is hajlandó lennél vele, vagy ugye nem. Namost egy férfi, mondjuk így, azért tisztában van vele, hogy mire van reális esélye, bár ez nem mindig van így, vannak féltökű Jónások is, de ennek ellenére, hogy azt mondja, hogy egy nőnél pl. nincs jó esélye, akkor is meg fogja próbálni a dolgot. Már ha nagyon kell neki. Egy nőnél meg az figyelhető meg, hogy van X, aki megtetszik neki és akkor lenyom egy sor nyafit, hogy az milyen jó pasi, de vele az úgyse. Tenni általában nem tesztek semmit, még a halvány esélyek ellenére sem. Ez nem vádaskodás, ez csak egy megfigyelés, vagy nem tudom, valami kis ötletfoszlány, ami nem teljes és még jópár "visszacsatolást" tartalmaz, amitől a nőkben egy öngerjesztő folyamat indul be, ami elviszi őket a sűrűbe. Na mindegy, blogbejegyzést kell írjak erről, már látom... :D

Na most akkor, azt mondod, hogy amikor én úgy gondolom, hogy nem foglalkozik velem valaki, akkor tudat alatt én már eldöntöttem, hogy valójában nem érdeklem, holott ez lehet, hogy esetleg nem is így van?! Látom már, hogy jó témákat szolgáltatok neked a blogodhoz! Nagyon helyes, írjál csak sokat, élvezem a stílusod, ráadásul állandóan gondolkodásra késztetsz a hozzászólásaiddal! :-) Bár, ha hozzáfűzhetek egy aprócska észrevételt, kissé szemrontó ez a fekete alapon bazi nagy citromsárga betűk-stílus. De ez csak az én véleményem!

Én valami hasonlót mondok. Azt mondom, hogy eldöntöd magadban, hogy lenne-e esélyed nála. Eldöntöd, hogy első ránézésre akarhat-e tőled valamit. Ezt azért fel lehet nagyjából mérni. És ez már meghatározza azt, hogyan gondolkodsz arról, hogy akarhat-e tőled valamit az illető, vagy sem, nyilván ennek fényében, a finomabb jelzéseket nehezebb észrevenni, hiszen minden ilyesmit a prekoncepcióink irányítanak. Ez ugyan olyan, hogyha egy férfinek nagyon megtetszik egy nő, akkor nehezen veszi észre mondjuk a jeleket, amiket felé küldenek az elutasításról, így néha olyan, mintha tapadnánk, mint a piócák, pedig csak arról van szó, hogy a nagy delíriumban nem vesszük észre, hogy "most lehet, hogy nem vagyok kívánatos". Persze élből az emberek kevésbé figyelnek egymásra. Illetve rosszul mondom, inkább nem gondolnak bele, hogy egyes reakciók, azok nekik szólnak. Én ugye járok táncolni, és abból, ahogy velem táncol egy lány, azt azért megtudni, hogy mennyire "érdeklem", mint ember. Tök egyszerű, mert ha hozzád se szól, még félre is néz és láthatólag nem nagyon törődik azzal, hogy hozzászólsz, akkor nem kell erőltetni a dolgot. Ugye ezt nem egy táncból lehet megállapítani, így mondjuk azt, bár számotokra trivi az, hogy ezekkel egyértelműen elutasítjátok a közeledésünk, számunkra ehhez idő kell, hogy mi ezt fel tudjuk fogni és ne lehessen betudni annak, hogy "biztos csak rossz napja van". Sajnos a kommunikáció bármilyen direkt, nem dönthetjük el egy üzenetből, hogy mi a szitu, ha így lenne, soha nem jönnénk össze senkivel. Remélem érthető volt. Köszönöm szépen a stílusra vonatkozó részt. :D Igyekszem és jó tudni, hogy nem csak én gondolkodok el egy-egy kérdéskörön, hanem másokat is sarkallok néha bizonyos dolgok tovább gondolására. Az oldal sablonjáról annyit, hogy ugye a blog az csak egy kisebb része a honlaponak, ugye bal oldalt van szép menü, tehát onnan el lehet érni a többi dolgaim is. A stílus oda lett kitalálva, ahol ritkábban voltak szöveges közlések, főként felraktam a legfrissebb anyagot, aztán akinek kellett leszedte. Valószínűleg folyamatos olvasásra nem annyira alkalmas. A története egyszerű, ugye DOS-ban a háttér fekete volt és első programjaim egyike egy olyan volt, ami a betűket sárgára állította, hogy ne legyen olyan unalmas. Ezt szépen autoexecbe is raktam, szóval ez még ekkor született. Aztán amikor holnapot kezdtem magamnak csinálni jó másfél hétig agyaltam, hogy mik legyenek a színek és akkor jutott eszembe, hogy mit használtam DOS-ba. Rájöttem viszont, hogy nagyon nehéz az erősséget belőni és bár többekkel véleményeztettem, lehet még mindig erős. Egy tény, az emberek véleménye megoszlik, egyesek szerint nagyon jó, mások szerint nagyon nem jó. Valahol tudat alatt ez is lehetett a cél. Mindenesetre nem akartam a szokásos stílusok valamelyikét felvenni. A nagy betűk az meg a hitvallásom, gondolva az olyanokra, mint édesanyám, akik szemüveggel olvasnak gép előtt és azok számára akiknek az origo piciny szövege olvashatatlan. Megpróbálok játszani még a sárgával, hátha jobb lesz. A végső gondolatom még annyi, hogy valószínűleg azért tudsz jó témákat adni, mert a baráti körömben többeknél vetődött fel a kérdés és velük is rengeteget beszélek erről. Mondhatni párhuzamosan erősíti egymást a webes világ és a valós életben lejátszódó beszélgetések és írások sorozata. Még vannak persze kérdések, amik érdekelnek, amikkel jó lenne foglalkozni, de azt hiszem addig kell a vasat ütni, amíg meleg. Most ez egy forró téma. :D Végül annyit, hogy jó ide járni, mert a felbukkanó zenék, hangulatok és gondolatok érdekesek és szerintem ez nem egy olyan hely, ahol nap mint nap le kell írni, hogy "nincs pasim" és társai. Mondhatni valódi problémákkal "szembesül" az ember.

Nem lett volna jobb ezt a szép, hosszú kommentet megírni a saját blogodban? Azért kölcsönveheted! :-) Akarva-akaratlan, de rögtön megfeleltél nekem egy olyan kérdésre, amin már hetek óta gondolkodom és még nem jutottam előrébb. Sosem hallottam még a triviális ezen rövidítését, hogy trivi, kissé furcsa nekem! :-) Jaj, köszönöm szépen részedről ezt a sok dicséretet, már pirulok, pedig eddig meggyőződésem volt, hogy nem vagyok rá képes. Na és akkor, ha még tudnád azt is, hogy rendszeresen nézem a mindenféle táncbajnokságokat és fesztiválokat a tévében, mert odáig vagyok értük! :-) Kedvencem a jive és a paso doble, igaz, két nagyon különböző stílus! Ja, és a szving is nagyon jóóóó még! :-)

Én részemről a latinért nem vagyok oda. A Paso Doble az a tánc, amit nagyon kevesen akarnak és tudnak előadni, de egyszer volt szerencsém élőben látni Maurizio Vescuvot és Törökgyörgy Melindát, na az felejthetetlen volt. Ők mutatták meg nekem mit jelent a Paso és hogyan kell azt csinálni. Piszok mód tudtak hatni a tömegre. Vége volt a zenének, mert épp bemutatóztak és nekiláttak ütemet tapsolni. A közönség átvette és vagy másfél percig tapsra táncolták a Paso-t. Még most is furcsa bizsergés szalad át rajtam, ha eszembe jut. A jive nálam nem játszik, azt bojkottálom :P Ennek oka, hogy boogiezom (ha úgy tetszik swing, de ez ugye műfajilag nem korrekt meghatározás) és emiatt én nem csak nem vagyok hajlandó jiveolni, de nem is tudok. Emellett a standard táncokba merültem el, mert ott van jó tanár. Az élet mindig meg tudja mutatni a szép oldalát is. Néha olyan dolgokat ad, amikre nem is számítunk. :P Szófosásom van, nem tehetek róla. Megpróbáltam újrafogalmazni, leírni, összegezni. Hosszú lett és még most se teljes :P

A szófosást észrevételeztem, de nem gond, annyi baj legyen! :-) A latin nekem sem igazán jön be, a paso doble is csak azért tetszik, mert hihetetlen nagy tudás kell ahhoz, hogy valaki korrektül eltáncolja és ha jól csinálja az illető, akkor eszméletlen, hogy milyen érzéseket tud visszaadni a közönségnek. Komolyan mondom, de ritka, khm, erotikus tánc! :-) A jive-ot meg azért szeressem, mert ritka vidám kis tánc, olyan jókedv szabadul fel bennem, ha ilyet nézek!

Nézz boogiet, az még improvizatív is :P