Megmondom őszintén, hogy kurvára nem volt kedvem ahhoz, hogy miután tizenegy órányi munka után leülök a gép elé, egy elég suttyó módon megfogalmazott üzenet várjon az msn-en. Az itthoni (értsd: anyáméknál lévő) messengert nem használtam már egy hete, így mikor most megnyitottam, rögtön azzal fogadott, hogy távollétemben üzenetet kaptam. Ami, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem hiányzott. Ugyanattól a személytől, akiről már az előzőekben is írtam, akkor azt hittem, hogy ott le is van zárva a dolog, na most, ehhez képest, úgy látszik mindenhol belefutok. Jó, gondoltam, tisztázzuk a dolgot, hogy mégis mi a fene baja van velem, írok neki üzenetet, nem válaszol, további meddő próbálkozások részemről, semmi. Gondoltam magamban, hát jó, akkor feladom, de azért, ha már nem szól hozzám, legalább leírom neki, mit gondolok az egészről. Megtörtént, láttam, hogy időközben kilépett (gyanítom, direkte), tehát nyilvánvalóan olvasta a mondandómat. Ennyit róla. Nem értem. Szerintem már nem is akarom. Férfiak.

Egyébként pedig hihetetlenül fáradt vagyok, két napja két munkahelyen is dolgozom, még a régit is csinálom, de már az újat is elkezdtem. Egyik helyen végzek, onnan irány a másik. Azt hiszem, szükségem lesz minden programozói ismeretemre, ha már egyszer annak tanultam, most muszáj lesz használnom is a tudásomat. Fáradt és nyűgös is vagyok, az az igazság.

Viszont tegnap megint voltam dumaszínházban, mert ugye, nem akarom megszakítani ezt a jó kis hagyományt, hogy eljárjak oda. Sikerült partnert is találnom Csöpi személyében, akit ismervén, hogy világéletében pontatlan volt, így előtte való nap felszólítottam, hogy de pontban fél hétkor legyen ám a Lovarda bejáratánál (hétkor kezdődött a banzáj). Munka befejezése negyed hétkor, átrohantam a fél városon, hogy pontban félre megérkezzek. A tüdőmet majd kiköptem, de ott voltam. Csöpi negyvenkor még sehol, a tömeg özönlik befelé. Nem véletlenül mondtam, hogy érkezzünk hamarabb, mert a múltkor, mikor Badár lépett fel, az összes jó helyet elfoglalták már, mire bejutottunk. Csöpi még tizenöt perccel a megbeszélt idő után sem volt sehol. Vérengzős énem ilyenkor szeretné elnyiszálni az ő és a hozzá hasonlók torkát, akik szarnak bele mindenbe, főként azokba a dolgokba, amik a másiknak fontosak. Késésének annyi haszna volt, hogy Szőke András midőn megérkezett az előadás helyszínére, még elszívott egy cigit, mielőtt bement volna és pont tőlem másfél méterre táborozott le. Szóval, volt alkalmam jól megnézni magamnak. Nagyon pici ember, összvissz volt vagy 160 cm, és kicsit biceg is. Mint utólag kiderült, hihetetelen mély hanggal rendelkezik.

Exbarátném végre megérkezik, én kicsit dohogok, mert " ha azt mondom, hogy fél, akkor mér' ötven, baszki?", aztán a jóviszonyt megőrizendő inkább felhagyok a késés felemlegetésével. Mi be, hely nincs, oldalt valami fapadon csak, letelepedünk.

Mellesleg, megjegyezném, hogy ismételten diákjeggyel mentem be, a múltkor még éreztem emiatt némi bűntudatot, most már nem zavart és senkit sem érdekelt, hogy valóban diák vagyok-e, akkor meg miért ne?!

Kezdődött Litkai Gergellyel (az ő szerzeménye a Buhera Mátrix, jééé!), folytatódott Beliczai Balázsal, végződött Szőke Andrással. Okés volt minden, jövünk máskor is (annál is inkább, mert az én kedvencem, Kovács András Péter ismételten fellép májusban). Vagy kellőképpen fáradt voltam már és azért, vagy tényleg jók voltak a poénok, de elég rendesen szétröhögtem magam az este folyamán rajtuk. :)

Annyi mindenről szerettem volna még írni, de már nincs erőm. Így meg még kedvem sincs hozzá, hogy legkedvesebb  msn-partnerem nincs fent. Egy jó kis veszekedés vele, mindig meghozza az ihletet! :)

Mindenesetre ezt nézzétek meg a mozikban, ezt hallgassátok meg most és ezt pedig tessék elolvasni (aki kihagyja a Rosemary gyermekét, hááááát....)!

Sorrendben pedig:

- a filmet azért, mert a sztorija elég érdekesnek tűnik, másrészt pedig Mark Wahlberget nagyon szeressük, igyekszünk megnézni minden filmjét (nála jobb ember csak CHRISTIAN BALE lehet ...),

-  a zenét azért, mert jó, a "tájpó" is meg ez a szám is, és szerintem is az October Rust a legjobb albumuk, :)

- a könyvet azért, mert sok évvel ezelőtt mikor olvastam, majd beszartam a félelemtől (na jó, mondjuk ehhez hozzájárult, hogy este volt, vihar és egyedül voltam otthon), pedig mindössze 280 oldal az egész és bár, rettentő félelmetes volt, azért már sokadik alkalommal olvasom ronggyá a könyvet. És ez az a film, amit egyedül, tutira soha nem fogok megnézni.

Még egy jó hír nekem (meg talán még néhány olvasónak is), április 26-tól végrevégrevégre! Debrecenben is lesz Valahol Európában, a ZeneTheatrumnak köszönhetően. A legjobb!!! :) Legalább kétszer megnézem majd.

Ehavi mantrám pedig: "Nem idegeskedem, békés vagyok!" Azért nem eheti, mert annak nincs értelme, hacsak egy héten keresztül mondogatom magamnak, nap, mint nap.

Holnap találkozunk! :) Remélem, "kedves" kritikusom elég hígfos körítésnek tartja, amit ma alkottam. Vagy hozzászokik, vagy nem látogat ide többet! :) Ez ilyen egyszerű. A "hígfos körítés" egyébként pedig nem tőlem származik, én nem vagyok ennyire vulgáris. :)