Ha karácsony előtt egy héttel, éjjel fél tizenegykor felhívnak, hogy a pasidat, akivel együtt is laksz, előzetesbe helyezték és kéri, hogy vigyél be neki váltás ruhát, cigit és más egyebet, és te mindezt megteszed, miközben a. nem beszélhetsz róla senkinek sem, b. azt sem tudod, hol a fogda és útbaigazítást kérni meg kicsit kellemetlen lenne, c. aggódhatsz, hogy mi a francot csinált már megint az a hülye, d. egyáltalán ilyenkor mi a megszokott procedúra és neked mit kellene csinálni?! Az egészhez pedig vagy mindössze húszéves.

A képlet a következő: vagy iszonyat szerelmes vagy a pasiba, vagy

csak egyszerűen te vagy a világ legnagyobb lúzere, egy naiv, kis liba képében.

Egyébként a mai napig sem sikerült rájönnöm a helyes megoldásra.

Az egyetlen dolog, ami miatt örültem, hogy hazajöhetek anyámékhoz, az az volt, hogy tudtam, hogy végre nyugodtan leülheteka gép elé, és talán sikerül három napból hármat végigpofáznom vele, aki végülis nem volt elérhető. Illetve, amikor igen, akkor is többnyire csak a gépe üzemelt, ő meg inkább aludt. Számomra is furcsa, de most elég nagy hiányérzetem támadt amiatt, hogy nem tudtam vele kommunikálni, szükségem lett volna a társaságára, legalább egy kicsit. Kedvelem őt, bármekkora seggfej is legyen! :)

Este pedig átugrom Krlányékhoz, mesét nézni, várható Ynga személye is hozzájuk. :)