A blog hiányát orvosolandó, elhatároztam, hogy jövő héten megajándékozom magam egy laptoppol. Mert az jó dolog. Nem kell nekem nagy böhöm gépezet, egy könnyű, kecses kis laptopot szeretnék. A tervemnek eddig egyetlen aprócska szépséghibája van csak: hogy nincs rá lóvém. De megoldjuk ezt is, mint, ahogy minden mást is eddig ebben az életben, voltam már nagyobb szarban is, na. Ha bizonyos dolgokhoz ragaszkodom, akkor mindent megteszek értük, mondjuk erre nem túl gyakran adódik példa, sajna. De: nekem most ez kell, nyilván nem elsősorban a blogírás miatt, de most jól fog jönni majd a munkámhoz is. Az a helyzet, hogy otthon, a szülői háznál, három számítógép is akad, ezekből kettő használatban is van. Szerettem volna megkapni a harmadikat (némi anyagi ellenszolgáltatásért cserébe), de apám, aki nálunk mindenről dönt, természetesen ezt a tervemet is leszavazta. Mondjuk, nem is számítottam tőle másra. Szóval, marad a laptop, remélhetőleg összejön és minél előbb.

Kicsit felidézve az elmúlt napokat: vasárnap este szomszédolás Krlánynál. Hármasban, Yngával kiegészülve, leültünk mesét nézni. Ebből kezdetnek némi beszélgetés kerekedett, majd a Verdák megtekintése. Az este negyed tízkor ért véget, hoppá! Remélem, lesz még hasonló vasárnap estém, mert én mellesleg igen jól éreztem magam veletek. :) Yngának köszönet azért, mert megtartotta múltkori jó szokását és hozott nekünk álompitét, a Mc'Donaldsból. Viszont legközelebbre megígérem nektek, ezért cserébe, hogy sütök muffint. Azt egész finomat tudok ám készíteni.

Hétfőn délután, Razidétól kaptam üzenetet, hogy este a Vörös Oroszlánban lesz Kornya Zsolt által tartott előadás, a hősökről. Ezúton is köszi, hogy szóltál. Ugyanis, hónapokkal ezelőtt megkértem őt, hogyha esetleg tudomást szerez időben a programról, akkor legyen szíves már szólni nekem is. És lőn. Mert a Vörös Oroszlán honlapja elég gyér ilyen tekintetben, sajnálom, de ez az igazság, sokszor nem is frissítenek. Viszont nem tudtam elmenni az előadásra, mert épp arra az időpontra beszéltem meg valakivel, hogy megnézek egy albérletet. Hát..... De sajnos nincs elég időm arra, hogy válogassak (májis elsejétől költöznöm kell), így lehet, hogy mégis maradok ennél. A legfőbb előnye a helynek, az az, hogy a mostani lakástól csupán két háztömbnyire van. Ami azt jelenti, Krlány, hogy pont veletek szembe költözök majd, ha esetleg rábólintok a dologra.

Egyébként pedig, ma tettem magammal valami jót is. Barátnőm keresztanyja nemsokára érkezik látogatóba, Belgiumból. Rendeltem tőle sok-sok belga csokit (ha kedvesek lesztek hozzám, talán még kaphattok is belőle), belga kakaót (olyan szörnyen finomat) és fincsi belga pralinét. Nyámm! Május elejére várható az áru! :)

Figyeltétek az ambivalenciát az előbb?  "szörnyen finom". :)

Munkahelyeket illetően, még mindig két helyen dolgozom. Kicsit nehezen viselem, most még okés is így az elején, de majd egy pár hét múlva már nem leszek ilyen vidám, szerintem. Jó, mondjuk az is igaz, hogy, amint betanultam az új helyen, otthagyom a régit. Addig sem panaszkodom.

Joan Osborne: One of us, mert jó.

Donna Lewis & Richard Marx: At the beginning, mert jó.

Blackstreet: No diggity, mert jó.

Hallgassátok őket. Mert, ha nem teszitek, azt úgyis megtudom. :)

Erre az utazásos dologra meg most rákattantam, tehát a következő alkalommal, mikor blogot írok, ugyanez lesz a téma. Mert örültem neki, hogy ennyit és ennyifélét szóltatok hozzá. Tehát a téma megér még egy bejegyzést! :) 

Csókoltatok mindenkit, aki nem akarja, azt természetesen nem! Nefi, szeretlek! Gyere vissza minél hamarabb. :)