Tárgyaljuk ki akkor rendesen, ezt a múltkori utazásos témát, merthogy úgy tűnt, nektek is megmozgatta a fantáziátokat ez a dolog. És a vélemények is igen megoszlottak ezügyben. :)

Egy héttel korábban megtalálhatjátok a bejegyzést, csak azért, ha valaki néha visszaolvasna benne, segítségképpen.

Horoszkopómat tekintve Szűz lennék, fajtánkról tudni kell, hogy nem a szívére hallgat, hanem az eszére, hosszasan fontolgat mindent, mielőtt belevágna valamibe, nem elég merész, túlságosan józan, sorolhatnám még. Na most, akkor ezeket elfelejted, mert rám nem vonatkoznak. Vagy legalábbis nem egészen így, ahogy az okos, ehhez értő emberek megfogalmazták a Szüzek tulajdonságait. Ha így működnék, mint ahogy az előzőekben felsoroltam, akkor biztos, hogy Aenimának adnék igazat. Sőt, akkor valószínűleg meg sem fordult volna a fejemben, ennek az egész utazásnak az ötlete. Mert, Aenima, igazad van, ha nem beszélek legalább egy nyelvet nagyon jól vagy nincs egy komolyabb összeg  a zsebemben, akkor cseszhetem. A helyzet viszont az, hogy mióta az eszemet tudom, világéletemben iszonyat nagy álmodozó voltam és erről a szokásomról nem is áll szándékomban lemondani. Ezért van az, hogyha részletesen megterveznék valamit is, jelen esetben, mondjuk ezt az utazást, akkor már korántsem lenne, szerintem olyan izgalmas. Ha tudnám minden aprócska kis részletét, nem lenne benne semmi érdekes számomra. Munkavállalási engedély? Ki mondta, hogy hosszabb ideig akarok egy helyen dolgozni? Egyébként meg nyilván, mint ahogy itthon is meglehet oldani, biztosan ott is mindig keresnek alkalmi munkásokat, akiknél nem számít, hogy van-e engedélyük. Naiv lennék ? Igen, nyilván, az vagyok, de Aenima változata nekem túlságosan is megtervezett, pontos és felépített. Annak ellenére, hogy igaza van mindenben, amit leírt. :)

Viszont sokáig már nekem sem kellene erről álmodoznom, mert mondjuk, mikor egy férjjel és néhány gyerekkel rendelkezem már, akkor majd kevésbé adódik rá lehetőségem, hogy ilyen álmokat megvalósítsak.

Egyébként pedig, sosem értettem azokat az embereket vagy ismerőseimet, akik külföldre eljutván (munka vgy tanulmányok kapcsán) hazaérkeztük után, csupán annyit mondtak, hogy hát ők nem néztek meg semmit meg nem jártak sehol, mert nem volt kivel, meg nem volt kedvük, mert fáradtak voltak az elfoglaltságaik miatt. Kit érdekelne, hogy hulla vagyok, baszki, ha egyszer egy más országban, másik városban járhatok, félig halottan is elvonszolnám magam, bizonyos helyekre. Könyörgöm, hát akkor ennyiből áll az élet, hogy munka meg a tanulás és végeztünk is?

Kit zavarna az, hogy nincs kivel elmenjek a Louvre-ba vagy bárhova máshova?! Az oké, hogy egyedül nem szeretnék világot látni, de egy múzeumba elmenni vagy beülni egy francia kávéházba (krémsajtos bagette-et  enni meg meginni valami fincsi kávét), hogy tanulmányozzam az embereket, arra még egyenlőre képes vagyok egyedül is, azt hiszem.

Iszonyat nagy dolog lehet világot látni, utazgatni, ismerkedni más kultúrákkal. Talán majd egyszer eljön az ideje az én életemben is .... :)

És itt jön a másik véglet. Mondtam a múltkor, hogy elég szélsőséges tulajdonságok is akadnak bennem. Mint például az is, hogy, ha tudnám, hogy békés, boldog életet élhetnék, távol a nagyváros zajától a magam kis házikójában, sok virággal és milliónyi állattal körülvéve (na jó, valami férfit se bánnék a környezetemben!), akkor legalább ugyanolyan  boldog lennék, mint ellenkező esetben, ha utazhatnék. Nem lenne körülöttem nagy nyüzsgés, néha kiülnék a kerti tavam mellett felállított padra, olvasgatnék, etetném a kacsákat, kertészkednék meg ilyesmi. Beleér a bilibe  a kezem, asszem'. :)

Majd lesz valami, ez most tényleg idő kérdése. Csak az idő az, amiből nekem most nincs túl sok, sajna.