Sosem szoktam a hasamon aludni, mert nem találom kényelmesnek, de a ma reggel így talált rám, hasonfekve, a kispárnámat szorongatva, átölelve. Éjjel lefeküdtem, hajnalban keltem, aludtam vagy négy órát. Nem kaptam levegőt, felkeltem, gondolkodtam egy sort azon, hogy nézzek- e most sorozatot, aztán rájöttem, hogy annál azért fáradtabb vagyok, úgyhogy kinyitottam az ablakot, megkockáztatva ezzel azt, hogy egy szemét denevér bármikor berepülhet, de legalább innentől kezdve volt levegő a szobában és nem fulladtam meg. Sőt, sikerült visszaaludnom, ami ritka jelenség és majd négy órával később keltem.
Az utóbbi időben meglehetősen sok alkoholt fogyasztok, legalábbis egy pár hónapja. No, nem annyit, hogy már alkoholistának lehetne nevezni. Ynga azt mondta, hogy túl sokat aggódom emiatt, ha egyszer jól érzem magam tőle, akkor miért ne?! Asszem' tegnap is egy kicsit több boroskóla csúszott le a kelleténél. Az mondjuk hízelgő, hogy Szilvi, a pultoscsaj, mikor az első adagomat rendeltem, "kettőegyesboroskólát", már hozzáfűzte, hogy "gondoltam". Ezek szerint ennyire nyilvánvaló, hogy azt fogok inni. :)
Amúgy meg tényleg nagy élmény volt azokkal az embrekkel találkozni végre, akiknek eddig csak a nevét meg az arcát ismertem különböző fórumokról, blogokból, fényképalbumokból. Most meg tudtam már hús-vér személyeket is társítani a nevekhez. Zomát néhány pohár pia után letámadtam a "hogyisvanezatetoválásokkal?"kérdésemmel, de mint kiderült, hálistennek jófej és nem vette zokon a stílusomat. Meg rájöttem, hogy kevertem a véleményét ezügyben Aenimáéval, miután ezt tisztáztuk, egész kellemesen elbeszélgettünk. És Ynga, Zoma tényleg jó pasi, ezt már akkor megállapítottam, mikor leültünk hozzájuk! :)
Atusht meg alighanem sikerült vérig sértenem, pedig csak próbált kedves lenni hozzám, én meg - jó szokásomhoz híven - nem hagytam. Jelenleg is folyik a békítése. Éjfél környékén aztán hazasétáltunk Krlánnyal, maradhattam volna még, de akkor valószínűleg még ittam volna, arra meg semmi szükség, aztán meg, miért ne menjek haza a szomszédommal, legalább megvédjük egymást, ha szükséges. :)
Élvezem egyébként a vele való sétáinkat. Ezekre általában akkor kerül sor, mikor a Jazz-ből tartunk hazafelé. És minden egyes alkalommal ugyanaz a jelenet játszódik le. Ő lebasz, mert hülyén viselkedem, én meg magyarázkodom (mert lehet, igaz, hogy értelme nincs, de megvan rá a lehetőségem, hogy megtegyem, akkor meg miért ne?). Megint kénytelen volt megszidni, tiszta anya-lánya fílingem van ilyenkor. :)
De hát, ha ez szükséges ahhoz, hogy jobb belátásra térjek, bizonyos dolgokat illetően, akkor legyen. Ha a szép szóból nem értek. Igen, még sok tanulnivalóm van ...
Holnap meg kisétálunk a Békás-tóhoz, jön Ynga is és mivel megígértem neki a muffint, így ma még azt is sütnöm kell. Letelepszünk a fűbe, napozgatunk, mezítláb fogok járkálni, érzem, hogy jó lesz. :) Akinek van kedve, csatlakozhat hozzánk!
Lassan már magamhoz kellene térnem, de még mindig fáradt vagyok egy kicsit. Szerintem megejtek egy zuhanyt, aztán meglátjuk mennyit használ.
Jajajaj, hát tegnap lejött még egyik kedvenc új munkatársam, Draba is, akit meg sem ismerek, ha nem jön oda hozzám. Kedvelem, rendes srác, láttam, hogy a csajok a szemük sarkából szemrevételezték (szép szál termetű, jóképű fiatalember, nemdebár?). :)
