Blogban többet férfiakról és érzésekről, illetve ezek kombinációjáról egy szót sem. Egyrészt, mert valóban túlbonyolítok sok mindent, másrészt két nappal később már nem is úgy gondolom az egészet, ahogy leírtam (ez nem azt jelenti, hogy gyakran változtatnám a véleményet valamivel kapcsolatban), harmadjára pedig ideje lenne felnőni. Merthogy rajtam kívül bárki, akinek mesélek a velem történtekről, mind igen józanul és pontosan látják a dolgokat, értik a problémámat és tudják a megoldást.. A legfurább az egészben az, mikor három ember is, akik még véletlenül sem ismerik egymást, tehát össze sem beszélhettek, mindhárman ugyanazt tanácsolják nekem. És bár tanácsot meghallgatni lehet, megfogadni nem muszáj, de ilyenkor azért elgondolkodom azon, hogy esetleg ne tegyek.-e mégis kivételt, ezen alkalmakkor. Mertha három, általam értelmesnek tartott ember is ugyanazt állítja valamiről, akkor azért azon már érdemes eltöprengeni..

Az utolsó bejegyzésemet követően valaki megkeresett, aki történetesen olvassa  a blogot, hogy rendben van-e minden az életemben. Persze, mondtam én, és így is gondoltam. Akadnak kisebb problémák, de nem hiszem, hogy ezekkel ne tudnék megbirkózni. Az érdeklődő ugyanis azt szűrte le az utolsó postból, hogy valami nem stimmel velem. Pedig de. Ebből is látszik, hogy valóban hajlamos vagyok túlbonyolítani néhány apróságot.. Tényleg nem panaszkodhatom, hosszú évek óta először mondhatom azt, hogy nagyjából minden rendben van. Ami meg nincs, az meg idővel majd helyrejön. És a durva az, hogy ezt most komolyan is gondolom. Pedig azelőtt abszolúte pesszimistán álltam hozzá mindenhez. Most meg? Majd megoldódik, rendbejön, majd lesz valami, stb...

A jelenlegi jó állapotok pedig köszönhetőek annak, hogy többek közt új albérletben lakom, ahol a főbérlővel ugyan még nem nagyon sikerült összebratyiznom (főként, mert éjjel-nappal tanul, mivel épp államvizsgára készül), de legalább nem azzal a két hülye csitrivel lakom együtt, akiknek más életcéljuk nem létezett, csak, hogy éppen hova menjenek bulizni, meg hány pasira másszanak rá. és most tudom, hogy köcsög vagyok, mert szidom őket, de ez az igazság. És persze, nyugi, őszinte ember lévén ezt ők is tudják, mert megmondtam nekik, ha nem is ilyen közvetlen módon

Szóval, most ugyan nem haverkodom az új lakótárssal, de legalább nyugi van.

Aztán ott van az új munkahely, ahol már állandosítottak is, jóval több fizetéssel, mint az előző helyen. Kihangsúlyoznám azt is, hogy az emberi kapcsolatok is jóval nagyobb szerepet kapnak itt, mint az előző cégnél. Már az is egyre kevésbé zavar, hogy én vagyok a legidősebb dolgozó a 27 évemmel, ugyanis az átlagéletkor 23 év. A srác, akié a cég, ő is csak 22 éves. Szegény! :)

Persze, ami miatt tényleg szeretek ott lenni, az elsősorban az új munkatársaknak köszönhető, akikből remélhetőleg, hamarosan új barátok is lesznek. Persze, munkahelyen nem tudunk úgy kommunikálni, mint azon kívül, de nagyon rendes és segítőkész mindenki, nemcsak velem, de úgy általában egymás közt is azok. A többi ügyről pedig, ami velük kapcsolatos, kicsit később.

Amúgymeg kedvelnek, azt nem tudom miért, de már kinyilvánították ezzel kapcsolatos véleményüket.

Férfiak terén sem panaszkodhatom éppen, mert elegen megfordultak az utóbbi két hónapban a környezetemben, Igaz, tartósan egyik sem maradt, ami jelen pillanatban nem is zavar, később meg.... Ki tudja?

És a nyárra meg tervbe van véve rengeteg olyan dolog, amik teljesen újak még számomra, de nagyon örülök annak, hogy összejöttek és kipróbálhatom magam más dolgokban is.

Ez a fura az egészben, hogy alig két hónap alatt, iszonyatosan sok dolog megváltozott körülöttem, velem kapcsolatban, bennem. És mind  csak pozítiv változás volt, ami viszont kib... jó. Olyan szinten értek pozítiv hatások, amikre nagyon nagy szükségem volt már. Úgyhogy most örülök és igyekszem megőrizni ezt a jó állapotot. Tudom, undorító már ez az ömlengés, meg örvendezés! :D

Épp ma beszélgetett az ATV-n Albert Györgyi (tényleg, Roby, szoktad a műsorát nézni, mert tudom, hogy te bírod a nőt?!) a jóban-Rosszabn polgármesternőjével (akinek nem tudom a nevét). És a színésznő nagyon okos dolgokat mondott. Hogy nemcsak a rossz kritikára van szükség, de ugyanúgy a jóra is. Mert az oké, hogy a rossz azért kell, hogy legyen egy példa előtted, hogy mihez képest jó a jó, de ez fordítva is igaz. Hogy mihez képest rossz a rossz. Ez most nagyon furfangosan hangzott? Vagy azért érthető kicsit?

Most kicsit el, mert ebéd van kilátásban. :)