Yngácska, ha tetszett az előző post hangvétele, akkor nem tudom mit fogsz szólni majd ehhez a részhez, mert ez meg még olyanabb lesz.

De először is hallgassatok jó zenéket, mert már rég linkeltem ilyesmit és az én lelkemnek is jót tesz, mikor visszahallom azt, hogy egyik-másik szám nagyon tetszett valakinek! :)

Pat Benatar: Love is a battlefield, mert nagyon szeretem ezt a számot, mert tetszik a néni hangja és ha valaha is olyan jó hangom lenne, mint amilyen nincs, akkor tutira elénekelném ezt egy fellépésen valahol és persze, mert ez is nyolcvanas évek és még mindig nem tudok elszakadni a gyökereimtől. :)

Manic Street Preachers: Your love alone is not enough, mert ez még viszonylag új szám és igen jóra sikerült,

Kosheen: Catch, azon csodálkozom, hogy ezt még hogyhogy nem tettem ide sosem, mikor annyira nagyon klassz!

Akkor folytassuk! Rengeteg emberrel sikerült megismerkednem az utóbbi időben, viszonylag könnyedén, értem ezalatt azt, hogy még feltétlenül alkoholos befolyásoltság alatt sem kellett állnom ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsek velük. Az meg hogy mi lesz az új ismeretségek további sorsa, idővel eldől. De aminek különösen örülök az az, hogy főként olyan emberekkel hozott össze a sors, akik számomra érdekesek és kíváncsi vagyok rájuk. Mert amúgy nagyon is érdekelnek az emberek, csak éppen nem arról vagyok én sem híres, hogy olyan könnyen kötök új ismeretségeket. De úgy tűnik most megy. Ez jó. Az új emberek pedig kedvelnek és érdeklődnek irántam. Valamit csak jól csinálhatok. :)

Illetve van néhány olyan ember is mostanság körülöttem, akikkel viszonylag nem olyan régóta ismerjük egymást, de az utóbbi időben szerencsére többet találkozunk és szeretném őket megtartani, ha lehet. :)

Most téged hozlak fel példának, Ynga, hogyha soha nem is jutunk el, a közösen tervezett tiszadobi kastélylátogatásunkra, de akkor is áldom a percet, amikor írtál róla blogban, én meg akkor először kommenteltem hozzád, mertha nem teszem ezt meg, most nem volnál. Ez nagyon érzelgősre sikeredett, de így van.

Sikerült kibékülnöm olyanokkal, akiket már teljesen leírtam magamban (és azért a tudat valahol simogatja  lelkem, hogy nem én kezdeményeztem a békülést,t alán az illető rájött, hogy hibázott a múltban), találkoztam rég elfeledett barátnőkkel, akik örömmel invitáltak vendégségbe, felvettem a kapcsolatot olyanokkal, akik azelőtt számomra a legkedvesebb emberek közé tartoztak, de már néhány éve nem beszéltünk bizonyos okok miatt. Úgyhogy mostanában sok ember megfordult az életemben, ami klassz.

Azelőtt például nem tudtam mit kezdeni a bókokkal, nem tudtam mit mondani, ha dicsértek, mert egy egyszerű köszönömmel elintézni a dolgot, az nálam nem ment . Én mindennek tudni akartam az okát is. Most meg? Szélesen mosolygok és "köszönöm", nem problémázok. A bókokat, kedves szavakat el kell fogadni, nem pedig gondolkodni rajtuk. Például, kedd reggel belibegtem az irodába, a harmincéves, örökölt, plisszírozott szoknyámban, csak Geri volt még bent, aki nálunk a weblaposok főnöke, épp játszott a gépen. Intek neki, erre csak annyit mond, hogy szép vagy. Nekem nem szoktak ilyet mondani, kurvára nem tudtam mit kezdeni hirtelen a helyzettel, de most valahogy eszembe sem jutott akadékoskodni. Csak örültem, egyszerűen és kedvesen, mert jólesett.

És ha jól fogadod a veled történteket és tudod értékelni a dolgokat és megfelelően kezeled őket, akkor beáll ez az egész egy körforgásba, mert minden jó meglátszik rajtad, a viselkedéseden, a külsődön és az emberekhez való hozzáállásodon és annál többen fognak értékelni és keresik majd a társaságod. Kicsit olyan ördögi kör, csak persze jó értelemben.

Mostanra ennyi, holnap majd ömlengek tovább még, már feltéve, ha érdekel valakit a blogom akkor is, ha nem a nyomoromról írok. Legyetek jók, aludjatok jól és igyatok sokat ma este! :)

Ezeken meg röhögjetek egy sort. Én is azt tettem. Kínomban. Kereső kifejezések rám:

faffy szex (bocs, de ezt muszáj volt),

szex egy istennővel (mi van?)

szex az erkélyen (most tényleg ennyit írnék a szexről?)