Zene először. Péntek este munka hatig, majd üveg céges bor felbontása, elfogyasztása Gizmóval és Gyurival közösen, fél nyolckor séta a villamosmegállóba Ynga elé. Egymás külsejének kölcsönös megdicsérése után le a Jazzbe, felszedni True-t, merthogy mennénk Jessie Galante - koncertre. True barátnőzik, így még marad egy darabig, Zoma is lent szülinapozik épp. Búcsúzáskor szovjet párttitkárok módjára ölelkezem vele, hátbaveregetjük egymást (a másik szájoncsókolása azért elmarad, mert hivatalosan erre is szükség lenne párttitkáréknál). A Lillához vezető úton betérés a MekKajálszba, Yngának sült krumpliért. Helyszínre érvén kiderül, hogy a koncert a kiírt nyolc helyett csak háromnegyed kilenckor kezdődik, mert. Kiülés a teraszra, ivás. Razide csatlakozik hozzánk, jön fotózni. Neki köszönhető a Jessie-videó is egyénként. Felhangzanak az első ütemek bentről, bevonulunk, beugró csupán 500 magyar forint, így utólag megsúgom, simán megérte. Jessie-ről Krlány blogjában olvastam, mikos fellépett a nyálzenementes koncerten. Krlányt akkor teljesen lenyűgözte, most megláttam, hogy megint koncertet ad, rögtön menni akartam megnézni.
Terembe be. Közönség nagy része ül, valószínűleg, ha nincsenek asztalok meg székek kitéve, akkor nem ezt tennék és a buli hangulata sem így alakul. Ynga javasolja, hogy üljünk a színpad mellé, beleegyezek, kicsit félve, hogy esetleg tán megsüketülök majd. De semmi probléma. És akkor Jessie Galante. Húbazmeg. A mySpace-s oldalon lévő képek közül némelyik fiatal, harminc körüli nőt ábrázol, mondanom sem kell, nyilván retusálták őket, de akkor is, nagyon jó nőt látok a délutáni keresgélés közben. Ugyanakkor Jessie valójában már elhagyta a negyvenet is, DE (muszáj ilyen szemléletesen leírnom, mert csak így az igazi): az a nyers szexualitás, ami sugárzik belőle, úgy a színpadon, mint azon kívül, hát az nem semmi.Tettem is egy ilyen kijelentést az este folyamán, hogyha nem a férfiak érdekelnének,akkor ...
Hatalmas szőke lobonc, mell alattig érő fekete kabátka, alatta fekete melltartó, igen sok mindent engedett láttatni a testéből, mikor előrehajolt. Iszonyat széles bőröv, feszülős naci. Fekete alapon, narancssárga-fehér sárkányminta. Először azt gondoltam lángnyelvek, de nem. Határozottan sárkány. Én is szeretnék ilyen nadrágot, csak nem lehet, mert ráfeszül az ember testére. És míg rajta nagyon is jól állt, rajtam nem valószínű. A kora ellenére nagyon jól tartja magát a nőci. És ha azt mondtam a múltkor, hogy ötvenévesen úgy szeretnék majd kinézni, mint Annie Lennox, akkor most azt mondom, hogy negyvenévesen meg úgy szeretnék, mint Jessie Galante. Ráadásul, szerintem vékonyabb dereka van, mint nekem, és ez azért nagy szó, mert akik ismernek, azok tudják, hogy azért az én derekam se semmi.
És Jessie énekel. Fantasztikusan jó hanggal, én elájulok tőle. Ha kicsit aktívabb a közönség, akkor simán felállok magam is tombolni. Sok-sok rocknóta közé beillesztve egy, azaz egy líraibb szám. Tele van tűzzel, energiával, nem érdekli, hogy a közönség csekély számban képviselteti magát, becsületesen végigcsinálja azt a majd másfél órát. Gyuri kérdezte tőlem még a délután folyamán, hogy ki ez a nő, hát mondom olyan fehér énekesnő fekete hanggal. Persze, ilyenkor ki ugrik be manapság mindenkinek először? Anastacia. Gyurinak is. Aztán mikor Jessie valóban belekezd egy Anastacia- számba, akkor megborzongok, mert a hangja néhol kísértetiesen hasonlít az övére.
Bánhatja, aki nem jött, élveztem nagyon. Ha valakit érdekelne ezek után, tessék ellátogatni majd az EFOTT-ra, ahol szintén fellép valamelyik nap.
Zene másodszor. Ezt pedig tegnap találtam a gépemen, miközben épp a Menekülés Absolombólt próbáltam előkeríteni. Lett helyette ez. A Max Payne 2. betétdala. Jó játék mellé jó számok is járnak.
Zene harmadszor. És ismét Yngával. Azt mondta még pénteken, hoyg másnap menjünk Folk Errorra. Mert most korzó van nálunk a főtéren, minden péntektől vasárnapig (nagyon drága sörrel és még drágább lángossal). Azt sem tudtam, mi az a Folk Error. Jó, tudom, most szégyelljem el magam. Megtörtént. De most már ismerem őket. Nem vagyok sem a népzene, sem a népitánc lelkes rajongója, nem hatnak meg a lobogó hajfonatok, piros hajszalagok, csizmás legények, forgó szoknyás lányok, De ez most igazán nagyon tetszett. Mert más volt, nem a megszokott.
Előtte pedig Jazz, ahol kicsit kifakadtam Tündilédinek, erre spontán ölelésben részesültem. Meghatódtam, értékeltem. Vár még ránk egy befejezetlen beszélgetés. Vagy nem is egy. Hm, a jövő héten remélhetőleg, bőven lesz időnk ilyesmire. :)
