Bezzeg tegnap délután, költözködés helyett remekül tudtam aludni. A terv az volt, hogy összeszedem szépen kevéske holmimat és átpakolok az új albérletembe. Ehelyett megbeszéltem magammal, pakolászás közben, hogy most éppen nagyon ég a szemem, úgyhogy egy picurka időre, de igazán csak öt percre, becsukom és pihenek. Másfél óra múlva fel is keltem szépen. Valószínűleg annak köszönhető, hogy elszundítottam, hogy tegnap végre nem volt már olyan meleg és egyébként az elmúlt éjszakákat többnyire ébren töltöttem, a hőség miatt. Úgyhogy költözés terén jelenleg úgy állok, hogy sehogy. Azaz, amennyire lehetett összecsomagoltam a dolgaimat. Még jó, hogy csak három méterrel meg egy lakásajtóval költözöm odébb. Hamar meglesz a remélem . Levi felajánlotta a segítségét is, de nem valószínű, hogy igénybe veszem jelen körülmények között, bár mindenképpen kedves tőle.

Mostan pedig Reszkessetek, betörők! filmzenét hallgatok már sokadjára. És annyira, de annyira rámtört a vágy, hogy megnézzem megint, sokadjára. A durva az, hogy hallva a zenét, pontosan emlékszem rá, hogy a filmben éppen ezeknél a dallamoknál mi történik. Nem véletlenül az egyik kedvenc filmem az első rész. :)

Ami viszont szörnyen kiábrándító volt tegnap este, az az, hogy valamelyik mesecsatornára kapcsoltam épp, ahol két teljesen elnagyolt formákkal rendelkező, pálcikalábú madár beszélgetett. Valami koncertre! készültek, az egyik lámpalázas volt. A következő párbeszéd zajlott le kettejük közt:

- De ha felmegyek a színpadra, szellentenem kell!

- Akkor majd én is szellentek, ha te is!

A fejemet fogtam. Ilyen dialógusok hangzanak el egy gyerekeknek szánt mesében. Vagy épp nevelő célzattal? Hogy fingás és egyéb megnevezések helyett a kevésbé zavaró szellentést használja majd a jövő nemzedéke? Aztán átkapcsoltam egy másik, némileg értelmesebb csatornára és örömmel néztem végig előbb Bob és Bobek kalandjait, majd Lolka és Bolkát. És míg a madárbanda története egyáltalán nem kötött le, addig Bobékon szétröhögtem magam, épp görkorcsolyázni tanultak.

Szándékomban áll menni a moziünnepre is. Már jónéhány hete elhatároztam, hogy idén talán csak nem kellene már kihagyni. Mondjuk, az egyetlen negatívum a dologban az, hogy olyan kurva sok film közül nem tudok választani, mint mondjuk Pesten. Mert oké, hogy az ünnep minden napja alatt, azaz négy napon keresztül, megnézek napi egy-egy filmet, de eddig mindössze két olyan alkotást találtam, ami valóban érdekel is. Az egyik az Ocean's 13, a másik pedig a Hajlakk, amit gyerekként megnéztem legalább kismilliószor az HBO-n.Túl nagy választékkal nem rendelkeznek a debreceni mozik, beterveztem például a Caravaggio-t, de azzal még csak nem is találkoztam a helyi műsorban.

Abba belegondolni pedig, hogy szombaton már szeptember lesz, hűűű, hát az elég szörnyű egy dolog. Még csak az előbb volt június első napja. Erre már itt van az ősz, remélem, azért a vénasszonyok nyara nem marad ki idén. A telet viszont egyetlen porcikám sem kívánja, bár a tavalyi, illetve éveleji hideg egész elviselhető volt. Ahhoz képest, hogy gyerekkoromban a tél volt a kedvenc évszakom.... Most már csak azt tudom, hogy alig várom, hogy elmúljon végre a hideg. Én vagyok az az ember, aki képes fogvacogást produkálni, anélkül, hogy ezt direkt csinálná. Csak elég hideg kelll legyen hozzá!

Ezt azért, mert jókedvet csinál nekem mára, rámfér (hátha másnak is)!

Ezt pedig azért, mert bár nem rajongok Elton John-ért, de szerepel benne az én legkedvencebb színészem, aki nem, ezúttal nem Christian Bale, ő csak a kettes számú, hanem az isteni Robert. Az egész klipben őt lehet csodálni. És ez olyan jó! :)