Valami egészen más: tegnap reggel megkaptam a magamét, miszerint akaratos vagyok, makacs és túl tudatos. Bár Lajos ezt negatív kritikának szánta, a helyzet az, hogy nem sértett meg vele különösebben, főleg mivel rég tudom mindezt magamról. Lajos, aki egyébként a munkatársam és kollégáink fele hülyének és perverznek nézi, egyrészt, mert a csajokat szó szerint levetkőzteti a szemével (hálistennek, én már nem vagyok számára friss hús, úgyhogy nekem ettől a dologtól nem kell tartanom!), másrészt viszont az érdeklődési köre talán kissé elvont egyesek számára. Na, a lényeg az, hogy én egész jól elvagyok vele, többek közt vitázni szoktunk a halál utáni életről, illetve az előző életekről (mivel ő ilyen témákban utazik). Fogalmam sincs, miért a tegnap reggelre időzítette ezt, de tény, hogy közölte velem, miszerint, jó lenne egy cseppet lazítanom, mivel véleménye szerint az, hogy túlságosan tudatos vagyok, ahhoz vezet, hogy feszültté válok. Basszus, azért ez már számomra egy kicsit durva, hogy más is észre veszi rajtam! Főként, hogy az utóbbi időben legalább három ember (olyanok is, akik alig ismertek) mondta már azt, hogy nem vagyok elég laza. Mindezt én is tudom, de egyszerűen nem sikerül kellőképpen elengednem magam. Tényleg nem tudok lazítani, pedig szeretnék, de nem igazán van fogalmam arról, hogy miként is kellene elkezdeni. Most az normális dolog, hogy hajnalban hazatérve nem az ágyba zuhanok be, hanem még elpakolászom az esti dorbézolás maradványait?! Állandóan aggódok valami miatt, pedig csak élveznem kellene az életet, nem azon járatni az agyam, hogy mi lesz, ha nem sikerül valami! Ha valakinek van valami épkézláb ötlete ezügyben, akkor azt szívesen fogadnám!!!
Blogköltöztetés folyamatban, addig is maradok itt, ha a címem megváltozik, úgyis kiírom majd!
