Igenis, hogy mindenki bekaphatja (legalábbis, aki megérdemli!). Elsősorban Rita és Kata, a két lakótársam. Előbbi azért, mert tegnap éjszaka 3/4 12-ig hallgattam a hártyavékonyságú lakótelepi falon keresztül, hogy mit művelnek a szeretőjével. Mert ugyanis nálunk mindkét lány csak szeretőt tart, megtehetik, még fiatalok. Ugyan nem vagyok prűd, semmi olyasmi, de azért azt mégsem vágytam megtudni, hogy Attila éppen mit csinál Ritával. Próbáltam a tévét kellő mértékben felhangosítani, a párnát a fejemre tenni, de hiába, semmi haszna nem volt. Aztán mire elszenderedtem volna, megint kelhettem fel, mert akkor meg Kata pasija csengetett, hajnali kettőkor. (Na, akkor határoztam el, hogy a következő ilyen alkalommal eltöröm a kezét!) Kulccsörgés, ajtónyitás, öltözködés, vihorászás, én meg teljesen készen voltam mindettől. Aztán a kis drágák nemi életet éltek, röpke félóra alatt kétszer is. Ugyan hangokat nem hallottam (hálistennek!), de az aktusok után, külön-külön kivonultak a mosdóba, vécébe. Mondjuk, itt megjegyezném, hogy nem lehetnek valami fantáziadúsak a szex terén, ha harminc perc alatt sikerült két menetet is lezavarniuk! Pedig még csak 20 évesek ,hm, hm, nincs ez így jól! Mire sikerült volna valamennyire elaludnom, már reggel is lett, én meg szépen lassan indulhattam is a munkába. Úgyhogy onnantól kezdve a mosott szar-szindróma érvényesül a mai napon.
Aztán bekaphatja még az a kedves kollégám is, aki síkhülye az én dolgaimhoz, de ettől függetlenül ő úgy érzi, hogy mégis muszáj beledumálnia mindenbe. Én meg csak tűrjem bájos mosollyal, mert ugye, békeszerető emberek lennénk vagy mi?!
Annak a mocskos szemátládának meg duplán kívánom, aki orvosnak merészeli nevezni magát. Rita nővére két és fél hónapos terhesen, tegnap volt először ultarhangos vizsgálaton. Bemegy, mondja az orvosnak, hogy néhány alkalommal volt egy pár vércsepp... Mire az orvos: "SZAR ÜGY! Akkor ez a gyerek már nem lesz meg!" Kétszer is visszakérdeztem, hogy tuti, hogy így mondta-e, de igen, szó szerint így hangzott el. Hát kérdem én, ember az ilyen?! Méghozzá orvos?! Semmit nem mondott a csajnak, hogy miért történhetett ez meg, stb, csak annyit, hogy: Pénteken jöhet vissza kaparásra!" Na, kösz, így mindjárt jobb!
Továbbá a zacskós rizst túlfőztem, rizsmassza lett belőle, a fagyasztott pulykamellet szénné égettem és a hajamat sem olyan színűre sikerült befesteni, mint amilyennek én szerettem volna (pirosas-veres helyett barnásvörösre sikeredett)!
Úgyhogy, bazmeg, Vinszent ne idegesíts fel, mert ma nem vagyok kedves és bájosan szeretnivaló hangulatomban! Érthető vagyok?! Ez abból is látszik, hogy bazmegezek.
A mai nap száma, ehhez a sok szar és szomorú dologhoz illő: Anathema: Forgotten hopes.
