Akkor gyorsan megint megírom a tegnapi eltűnt postomat, amíg még van hozzá kedvem. A két legalattomosabb dolog a blogírásban: mikor görnyedsz a gép előtt hosszú ideig, kisebb regényt írva, aztán hirtelen, mindenféle előzetes bejelentés nélkül eltűnik az írásod és már nem is lehet visszacsinálni, a másik pedig, mikor hosszú sorokon keresztül caps lock-kal írsz, mert bekapcsolva hagytad, én meg ráadásul a billentyűzetet nézem, nem a monitort, mert ellenkező esetben nyilván feltűnne, hogy valami nincs rendben!
Most éppen tavasz fíling nálam, köszönhetően a kinti ragyogó napsütésnek, csak emiatt vagyok hajlandó ilyen korán hajnalban újra megalkotni a tegnapi bejegyzést. Betegség nem rosszabbodott ugyan, állapotom jelenleg stagnál. Éccaka egy szemernyit sem aludtam, állandó orrfúvás, merthogy levegőt meg nem kaptam, kicsinykét se. Reggel gyógyszer be, lázmérő be, oszt' majd meglássuk mi lesz!
Mindjárt ide az elejére egy kis muzsikaajánló, szokásomtól eltérően, miszerint mindig a végére jutnak az ilyenek! A 90-es évek egyik legjobb számokat gyártó együttese volt a Real McCoy. Mindig arról álmodom, hogy egyszer eljutok majd egy olyan buliba, ahol ilyen és ehhez hasonló számokat játszanak, mekkorát lehetne táncikálni rájuk. Az én személyes kedvencem tőlük az Automatic lover, de, amit tutira ismer mindenki, az az It's on you.
Akkor a csütörtök estéről néhány szóban! A Godot művészei immáron második alkalommal látogattak el hozzánk, ezúttal is a Lovardába. Mivel ismételten nem jött el velem senki sem a fellépésre, így előző este megkérdeztem Razidét, hogy esetleg neki lenne - e kedve velem tartani. Ugyan még ő sem volt ilyenen sosem, de próba-cseresznye alapon rábólintott. Hm, Beánál is így kezdődött ... Az estéből levonható következtetés pedig az, hogy azt hiszem Razide is jelen lesz a következő előadásokon, merthogy láthatóan igencsak élvezte ezt a mostanit. Akárcsak én, pedig lehetett volna jobb is, ha már nem kínzott volna akkor is ez a nyavalya! A következő dátum pedig, mielőtt elfelejteném leírni, az április 12. lesz, amikor ismét láthatunk majd néhány humoristát. a Lovarda színpadán. De addig is itt vannak nekünk városunk fiai, március 20.-án a Belvárosi Közösségi Házban.
A múltkor balga módon kiadtam 1500 pízt egy jegyért, de mikor láttam, hogy Beától sem kérik a diákigazolványát, megfordult a fejemben, hogy talán én is bejuthattam volna diákjeggyel. Így most javasoltam Razidénak, hogy esetleg mi is megpróbálhatnánk ugyanezt a módszert. És lőn, no problémo, simán bejutottunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy szerinted lehet, hogy te már nem nézel ki egyetemistának, de azt hiszem én még annyira nem vagyok rossz helyzetben, mert nem hiszem, hogy ne tünhetnék még "iskolásnak". Akárkit megkérdeztem eddig, mindenkinek ilyen 22-23 körüli volt a tippje, már ami az életkoromat illeti, és azért ez elég hízelgő dolog.
Fél hét körülre bementünk a terembe, sikerült is igen jó helyet foglalnunk a színpad közelében. A fellépők pedig, és ez most tetszési sorrendet is kifejez: Kovács András Péter, Hadházi László és Kiss Ádám. Némelyik linkhez hanganyag is kapcsolódik, csak tessék bátran belehallgatni! A sorrendtől függetlenül mindhárman nagyon jók voltak. Egy nő például, az első sorok valamelyikében annyira nagyon nevetett szinte mindenen, hogy az előadóknak többször is meg kellett állniuk megvárni, míg a nőci befejezi a viháncolást. Most komolyan, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy éppen sír a röhögéstől vagy mi van. Teltház lévén, ismét megbizonyosodhattam arról, hogy bizony-bizony, Debrecennek szüksége van erre a fajta kikapcsolódásra, igény lenne rá. Hálistennek, ezt mostanra már mások is észlelték, ennek köszönhetőek a dumaszínházas estek is.
Ja, és ami nagy pozítivuma volt a csütörtök estének az az, hogy Hadházi László, aki képernyőn keresztül nekem eddig nem tűnt túl szimpatikus valakinek, így élőben egész más. Sokkal bizalomgerjesztőbb fickó. Ha pedig, ide kattintotok, akkor sok mindent megtudhattok arról is, hogy áprilisban kik lesznek a fellépők, annyit megsúgok, hogy egyikük Szőke András.
